Az utóbbi pár napom...

M. erkélyén van édes szőlő, érő füge, rózsaszín leander és borostyán. Jó kiülni oda a sárga napernyő alá, és olvasni. A növények jótékonyan takarnak a szomszédok elől, és a meleg, olykor forró augusztusi szélben susognak a levelek. A közeli templom toronyórája üti az órák számát, így követem az idő múlását. 
M. egyik nap elment a boltba, és én addig olvastam az árnyékban. Mikor megjött láttam, hogy virág van nála. Tudtam, hogy az enyém, de mégis feltettem az eléggé buta kérdést, hogy én kaptam-e. Természetesen igen. Csak úgy minden indok nélkül, és nem is kell néha ok, hogy az ember virágot kapjon. 
Láttuk a pici babát is. Most 3 hónapos. A közös vacsorán ő is ott volt. Kissé nyugtalan volt a drága, mert 2 oltást is kapott aznap, de hősiesen kibírta, végül ránk is nevetett, gőgicsélt, és nagy szemekkel figyelt minket. Olyan tökéletes a pici. Mindene megvan kicsiben, szép a gömbölyödő a pofija, puha ujjacskái, talpai, apró körmei...
A napokban megkóstoltam az erkélyen lévő saját szőlőt, a fügét, volt csendes kávézás, délutáni pihenő, hűsító fagyizás, békés olvasás, és az ebédekhez finom vörösbor is. Egy-két kortyot ittam csak, de jólesett. A napsütésben szép rajzolatú árnyékok díszelegtek a falon, olvasás közben figyeltem a mozgásukat, ahogy az idő előrehaladtával kúsztak egyre inkább felém. 

Máskor is békés, nyugodt napjaim vannak, gondoskodom és közösen gondoskodunk róluk, hogy mindig azok legyenek. Most sem csalódtam bennük. 

Hasonlókat kívánok nektek is.

                                    

Apróságok...

Sokat van a redőnyőm ritkára véve lehúzva. Beszűrődik a  fény, de mégis a kinti hőség, a forróságot adó napfény ellen is véd. Olvastam, hogy a sötét lakás is segít depressziósnak lenni.  Nem szeretnék ilyen állapotba kerülni. Tudom milyen érzés, és olyan nehéz kilábalni belőle. Ha elmúlik a hőség, akkor felhúzom majd a redőnyt, és beengedem a fényt, de addig vállalom a lehetséges depresszió kockázatát, és marad a félhomály. Tulajdonképpen szeretem, nincs ellenemre az erős fénynélküliség.

Egyformán telnek a napjaim az utóbbi napokban. Mikor már arra gondoltam, hogy elég az egyhangúságból, akkor kapok egy üzenetet M. fiaitól és a hozzájuk tartozó hölgyektől, hogy szerveznek egy közös vacsorát, és menjek el rá. Ehhez M. is kell, aki elvisz Ausztriába, hogy találkozzam velük. Mivel ő is hivatalos, megoldódik a dolog. M. ír hamarosan, hogy mikor jön értem. Most várok rá, és közben írom a gondolataimat a félhomályról, az egyhangúságról. Mind a kettő elmúlni látszik. A hőség egyszer abbamarad, hiszen közeledik a szép szeptember, és valami mindig történik, mely ad valami újdonságot, megtörve a napok egyformán folyását.

Hogy még mi jut eszembe? Múltkor rácsodálkoztam, hogy milyen sok árnyas, lombot adó fa és színeket adó virág van a lakótelepünkön. Kell a sok zöld, a virágok változatos színe, és bár nem tudom kik ültették őket, hálás vagyok nekik. Valaha volt munkájuk segít élvezni az otthonom környezetét, és jóleső érzéssel tölt el. 

Ilyen apróságok, ilyen gondolatok járnak a fejemben, míg várom a csengetést, és megérkezik M. Várni is jó dolog tulajdonképpen, jönnek a szinte semmitmondó gondolatok, melyeket megoszthatok másokkal. Mert hála a blogoknak, az őket íróknak, a kommentelőknek, soha nem vagyok teljesen egyedül, és ők megbocsátják nekem, hogy sokszor írok lényegtelen, de mégis bennem lévő gondolatokról. Legalábbis remélem...

A Balaton mellett

A Balaton mellett töltöttünk pár napot. Nem strandoltunk, de hajókáztunk és sétáltunk Csopakon és Balatonfüreden. A legnagyobb hőségben pedig pihentünk a szállásunkon. Én már nem fekszem ki a napra, elmúlt az az időszakom, elég annyi barnulás, amennyit az utcán összeszedek nyaranként. 

Elmentünk a csopaki Petrányi Borteraszra ebédelni, sétáltunk a Füredi Tagore Sétány platánfái alatt, várt ránk a Jókai sétahajó is, és tettünk egy 1 órás utat Tihany felé. Hallgattam a hullámok surrogását, a hajókürtöt, a gyerekhangokat, néztem a vitorlásokat és a Tihanyi Apátság fehér tornyait. 

Emlékszem néhai Jutka barátnőm szavaira, aki mindig megnézte, hogy szép ember-e a kapitány. Jót nevettünk mindig, mikor megállapítottuk, hogy igen, szép ember. Elmúlt az az idő, mikor még Jutkánál nyaraltam, és ilyen buta kérdésekkel is múlattuk az időt fiatal korunkban. Fiatalság, bolondság.:)

A Balaton szép emlékeket idéz fel bennem, főleg miatta. Egész nap szinte a strandon voltunk, az anyukája rántott pontyot csinált nekünk vacsorára, és az apukája Csopakról hozott nekünk bort. Beszélgettünk a nagypapájával is, majd kártyázás után fáradtan nyugovóra tértünk. Szép idő volt az életemben ez az időszak.

A Tagore Sétányon borfesztivál van most még hetekig, a bor mellé lehet venni pogácsát, zsíroskenyeret lilahagymával, sült halat és kolbászt. Leültünk mi is egy kis bort inni, és friss pogácsát enni mellé. 

Eltelt 3 nap, még tart a nyár. Most itthon besötétített szobában vagyok, elég volt a fényekből, a színekből és a hőségből, de gyűjtöttem megint szép emlékeket.

Osztálytalálkozó

Szombaton osztálytalálkozón voltam. Nem kerek évfordulón, de mégis összegyűltünk egy volt osztálytársam kertjében. Ő volt az egyik szervező. 49 éve érettségiztünk, még leírni is nehéz. 

Volt bográcsban készült marhapörkölt, hozzá fehér kenyér,  kovászos uborka, savanyúság. Mindenki hozott süteményt és italokat. Arra a házigazdának nem volt gondja, a bőség zavarával küzdöttünk.  Szép időnk volt, nem volt nagy hőség, lengedezett a szél, és mi beszélgettünk. Mennyit számít a 4 év, amit együtt töltöttünk. Bátran megnyíltunk egymásnak, nem féltünk egyetlen témától sem,  előhoztuk a jó, a rossz dolgokat, a betegségeket, válásokat, együttléteket... Előkerültek képek, megkopott emlékek, fényes tervek, nevettünk is sokat. 

26-an érettségiztünk az osztályban, és csak egy hunyt el közülünk. Az emlékére mécsest gyújtottunk, csendben állva emlékeztünk rá. A legutóbbi találkozóm, még ő is ott volt, idén februárban azonban leállt a szíve teniszezés közben. Gyors halál, nem szenvedett. Meg is említettük, hogy ilyen halált kívánunk magunknak. Persze, minél később.

Sok kép készült, de nem hozok belőle ide, mert rajta vagyunk mindegyiken. A bográcsban rotyogó marhapörköltről és az én adagomról azonban teszek fel képet. Ezeken nincs rajta véletlenül senki. Nagyon jól sikerült, finom volt, a vendéglátónk kezét és tudását dícséri.

Jövőre lesz az 50. évfordulónk. Remélem, hogy sokan összejövünk, és senki nem távozik addig az élők sorából. Így legyen! 

Kapolcson

Nem minden évben megyünk Kapolcsra, de mégis úgy alakult, hogy tavaly is voltunk, és idén is. 

Meleg, égető napsütés, forró, selymes por, mely a szandálomban elől be- hátul kijön, kiszáradt fűbe süppednek a lépéseim. Egy kék kút mellett sokan állnak, pohárba, ásványvizes palackba eresztik a vizet. Én is beállok a sorba, a víz fröcsköl, csobogó hangot ad, a lábaimra sűrű cseppekben hull. Iszom, felfrissít, folyatom a kezemre is, végighúzom a vizes kezem az arcomon. Hamar megszáradok, a hátitáskámba teszek egy kis vizet, jó lesz későbbre.

Fiatalok, idősek mennek az úton, autók kerülgetik őket. Mindenki türelmes, senki nem siet. Kerámiák, szappanok, édességek, élénk színek, rétesek, kolbász és lángos illat, a patak partján sokan ülnek, fekszenek, belemennek a vízbe, mely bokáig ér. Hallom, arról beszélnek, hogy hideg, jó felfrissülni a tikkasztó, júliusi hőségben. Kötél is kifeszítve a patak felett, rajta egyensúlyoznak. Akiknek sikerül végigmenni rajta, azoknak taps jár.  

Mikor már annyira elfáradunk, hogy nem bírjuk tovább, odamegyünk a parkoló autóhoz. A hőmérő 41 fokot mutat, beindul a klíma, nem is tudom mi lenne nélküle. Persze, meglennénk akkor is, de jobb így. Becsukom a szemem, élvezem a frissítést, és elindulnunk.

A szállásra megyünk, lezuhanyozom, és kiülünk az árnyas teraszra olvasni. Vasárnap késő délután van, hirtelen feltámad a szél, esőt hoz. Csepp hull cseppre, leteszem inkább a könyvet, és figyelem az égi áldást. Régóta vártunk rá. Egy kicsit lehűl a levegő, és arra gondolok, hogy a kapolcsi por most sárrá alakul. Megúsztuk eső nélkül, míg ott voltunk pénteken és vasárnap. Talán jövőre is megyünk.

Nyári napok...

Telnek a napok illatokkal, ízekkel, jó dolgokkal. Könyvtárban is voltam, éreztem a könyvek illatát, mely gyerekkorom óta jó dolog számomra. 

Babaillatot is éreztem. A majdnem két hónapos pici eljött szülinapot ünnepelni.:) M. idősebbik fiát köszöntöttük fel egy görög étteremben. Jó volt, mert összegyűltünk, beszélgettünk, finomakat ettünk. Én görög salátát is kértem. Kellemesen hideg volt és finom. Nagyon jól esett, szeretem ezt a salátát. A feta sajt sóssága külön öröm volt  a melegben. Az izzadással sót is veszít a test, volt mit pótolni.

Langyos zuhany az átmelegedett lakásban naponta legalább 2x. Tusfürdő illata, délután pihenés, olvasás. Semmi komoly munka ebben a hőségben.

M. elveszített iratokat, de benne volt egy névjegykártyája a telefonszámával együtt. Az, aki megtalálta felhívta, és megígérte, hogy visszajuttatja hozzá. Örültünk, és megbeszéltük, hogy vannak jó emberek.

A mosógépe elromlott. A szervízben jelezték, hogy csak egy hét múlva tudják megjavítani. Másnap viszont visszahívták, hogy már két nap múlva tudnak mégis jönni. Ez is jó dolog volt. Volt minek újra örülni.

Fagyit nyalogatva egy fagyizóban néztem anyu volt erkélyét. Onnan éppen rálátni. Hárman is kijöttek nézelődni az erkélyre. Nem is gondolták, hogy valaha hányszor megfordultam ott, ahol most ők laknak. Nem nekik adtam el  a lakást, azóta már mások laknak benne. Láttam, hogy nézték a fagyizókat, engem is láttak, de nem tudták, hogy milyen gondolatok jártak közben az eszemben.

Ízek, illatok, jó dolgok...Szerencsére van bennük részem.

Hétköznapjaim

Hogy mit csinálok mostanában? Erkélyt takarítok, majd kiülök a tiszta erkélyre, kórházban beteget látogatok, gyógyszertárba megyek többször is, mert nincs az a gyógyszer, amit szeretnék, így megrendelik, és vissza kell mennem érte. Ezenkívül boltba megyek szinte naponta, hogy mindig legyen itthon gyümölcsöm. Olvasok, TV-t nézek, számítógép előtt ülök, blogokat olvasok, képeket nézegetek.

Élvezem, hogy kicsit lehűlt a levegő a hőség után, figyelem, hogy miként szervezik a gimis osztálytalálkozót. Idén elmegyek, mert a múltkorin nem voltam. Akkor voltam magam alatt a vélt betegségem miatt, és ilyenkor mindent kíván az ember csak azt nem, hogy emberek között, emlékeket idézve beszélgessen.

Kávézgatok, Messengeren, WhatsAppen chatelek, telefonon is beszélgetek. Telik a nyár, kibírom a hőséget is, figyelem ki hova megy nyaralni, és örömmel veszem, ha valaki például Krétáról, Skóciából képeket küld. Van aki még ott van, van aki már hazajött.

Semmi különös nem történik velem, de a hétköznapokat élvezve köszönöm, jól vagyok.

Ruston

Úgy látszik mostanában kisvárosokban járok. Kőszeg után az osztrák Rustban volt részem néhány napon belül már nem először. Közel van Sopronhoz, megéri átruccanni, egyet sétálni, hatalmas bécsi szeletet enni, kávézni. A szép, virágokkal, növényekel teli udvarok nézegetésekor gólyakelepelést, déli harangszót, magyar, német hangokat is hallani. 

Csak pár órát töltöttünk ott, köszöntem a magyar pincéreknek, figyeltem mit beszélnek szintén magyarul a szakácsok, mikor elmentem az étterem konyhája mellett. Sok magyar dolgozik ott, szinte otthon éreztem magam. 

Béke és nyugalom költözött belém ottlétemkor, és hazahoztam magammal ezt az érzést.

800 év

M. osztrák szülőfaluja 800 éves lett. Pénteken, szombaton és vasárnap egy ünnepségsorozatot szerveztek, és mi ott voltunk. Kőszegen szálltunk meg, mert 12 percnyire van a városka Oberloisdorftól, ami régen Felsőlászló volt, és Magyarországhoz tartozott. Kőszegen van a határátkelő is, és mi ki-bejárkáltunk a két ország között akár naponta többször is.

M-nek jó volt a szülőfalujában lenni, mert találkozott volt barátokkal, ismerősökkel, tudott velük beszélgetni. Sokszor hallottam, ahogy megszólították, kezet fogtak vele, és rögtön elkezdtek szót váltani a múltról és a jelenről. Szép volt látni a mosolygó arcokat, az összetartó közösséget és mindent, amit egy falu adhat. A vasárnapi misén az osztrák pap megemlítette Márai Sándort. Tőle idézett, és olyan jó volt nekem ezt hallani. Láttunk három filmet a faluról és egy festménykiállítást is. Láttam M. alsótagozatos osztálytermét.

Kőszegen is sétáltunk. Nyugodt, békés városka, sok becsületkasszával. Biztosan működik, különben nem tennék ki az emberek a portékájukat az utcára. Megkapják a pénzüket is bizonyára, és engem ez örömmel tölt el. Vannak becsületes emberek, és ez nagyon lelket melengető érzés tud lenni. Láttunk egy herendi kiállítást, megnéztük a felújított zsinagógát is. Nagyon szép volt mindkettő. M. is megemlítette, hogy milyen szép Kőszeg, szeret ott lenni, ahogy én is.