Eltelt

a karácsony. Voltak félreértések, helyzetek tisztázása. Ki kihez megy. Természetesen fordítva tudtuk, aztán átbeszéltük, és nálam találkoztunk. 
Esemény!
Szarvasdíszítéses mániám  van, így esett, hogy ugyanazt a plédet vettem meg korábban, mint amit anyutól ajándékként  karácsonyra. De legalább más színűt, és az javít a helyzeten. 
Másnap jött Martin is a srácokkal, velük is ünneplés. Karácsonyfa mellé virág is járt( Éva nap).
Nem folytatom tovább, olyan volt a karácsonyunk, mint amit az ember kíván, végül meg is kapja, és örül neki.

Látom

az alagút végét. Ott fénylik előttem karácsony, és én szinte mindent befejeztem. Holnap még két dolog vár rám, amit el kell intéznem, aztán jöhet az ünnep, a szépség, a megnyugvás. Így remélem.
A munkahelyi karácsony - melynek én voltam a szervezője -, sikerült, után a kollégákkal leültünk beszélgetni, és az általunk készített vagy vett ételeket elfogyasztani.  
Jól vagyok, megvan az a gyógyszer, amely segít. Nagyon sok minden kémia az emberi testben, az akarat, hogy jobban legyek, van amikor nem használ, gyógyszerek kell pótolni ami hiányzik belőle, pedig valaha megvolt. 
Micsoda megkönnyebbülés, hogy nem könnyben úszik a szemem naponta.

Kívánok nektek áldott karácsonyt, teljesedjen be mindenkinek úgy, ahogy elképzelte.

Karácsonyi műsor

Próbáljuk a karácsonyi műsort kisebb nagyobb nehézséggel. Hol ez a szereplő nincs, hol a másik, hol az egyiknek fáj a feje, hol a másiknak, és nem jelenik meg. Az ének sem megy úgy ahogy kellene. Aztán ma, a műsor előtt kezd összeállni minden. Kiülnek önként az ebédlőbe, és énekelnek. Van remény, hogy minden rendben megy holnap. A fa is feldíszítve áll már. 
A műsor után kicsit iszogatunk, eszegetünk a kollégákkal beszélgetünk a tanáriban emelkedett hangulatban, a műsor teszi azzá remélem, és maga a közelgő ünnep, mely egyre inkább bennünk van már.

Mivel

Advent van, és érdeklődtetek felőlem, elmondom, hogy betegség és ihlethiány miatt voltam távol. A betegség múlóban, az ihlethiány tart még mindig, Dolgozom a betegszabadság után. Új főnökkel kezdtük, meg kell szokni, neki is minket.
Fő a kávé, kinn vannak az adventi kellékek, és próbálom azt a bizonyos hangulatot is elővarázsolni bennem, Jön a sötétedés, fénylik a gyertya az év eme szép szakában.
Legyen nektek jó, vigyázzatok magatokra!

Összeszedettség

Nem mindig tudtam rendezett és összeszedett lenni, gyermek- és ifjúkoromban, a felelések nem sikerültek az izgulások miatt. 
Az idő elteltével jobban átgondolom mit akarok mondani, sorrendbe teszem a gondolatokat, és mikor sorra kerül, hogy előadjam őket, akkor úgy történik minden, ahogy akarom, nem felejtek el semmit. Kész csoda! Belőlem ennyi is kitelik, haladok az úton. 
Nyugodt vagyok közben, csak utáni dőlök ki/ el/ hanyatt a fáradtságtól, mert mégsem tökéletes minden a világomban. 

Blogról újra...

Vágyam a lényegre törő fontos, de akár a semmi lényegeset is átadó rövid tömörség írásaimban, melyben azért benne van a közlendőm.
Hosszú út vezet a rövidségig. 

Köszönetek

Külön köszönet Mártának, aki először ismertette meg velem Dietrich Bonhoeffer nevét, és mivel idézett a leveleiből, a Börtönlevelek c. könyvét is behozta az életembe.
Újabb köszönet Katalinnak, aki a blogjában írt arról, hogy (1999. után újra) megjelent a könyv változatlanul Börtönlevelek címmel. Nagyon örülök neki. 
Katalin akkor már megajándékozta magát vele, és olvasta is. Nélküle lehet, hogy nem tudtam volna róla, hogy újra kapható.
Még egy köszönet egy helyi könyvesboltnak, akiknél bár még nem volt meg a mű, de meghozatják nekem, így én is olvashatom.
Ilyen örömökből is áll az élet.

                             

Hálanapló

151. Pipacsok az út mentén. 
152. A virágok is, de a fű is szép tud lenni.
153. Itt a nyári szünet, bár én még napokig ügyeletben vagyok, de elmúlik.
154. Kakaó rózsaszín virágos csészéből
155. Dosztojevszkijt ( A Karamazov testvérek) elkezdtem, de nem tudom, hogy életem jó pillanatában olvasom-e ezt az írót. Mindenesetre teljesítem a vágyam.
156. Ki tudok mondani egy hosszú német szót.
157. Képeslap Santiago de Compostelából.
158. Jázmin - eper- cseresznye- kávéillat
159. Régi vasúti kocsik látványa
160. A számomra jelenleg legjobb illatú szappannal fürödtem.

Egy

lelkész egy feszülten izgatott valakinek azt mondta, hogy menjen ki a temetőbe. A kérdő tekintetre azt válaszolta, hogy tele vannak sírok olyanokkal, akik magukat pótolhatatlannak hitték a munkahelyükön, az életben, és izgultak, idegeskedtek, nem találtál meg az öröm békéjének boldogító titkát. Lám, elvesztegettek így sok napot, és pótolhatók is lettek végül.
Kimentünk a temetőbe,* eszembe jutottak ezek a mondatok.
Minden temető olyan, mint egy szomorúan szép múzeum, melyeket holtak lelke őriz.

* A soproni Szent Mihály temető