Zárás

Elment minden hó a nappali plusz 9 fokokkal, pedig szeretem a fehérséget.
Most volt a félév zárása a munkahelyemen. Készültek a statisztikák, értékeltük a kollégákkal, én 2x is a gyerekekkel, mert volt mit! 
Rakom a "téglákat", ha kettő néha már fent van, három leomlik, de nem is a végeredmény fontos, hanem maga az építkezés folyamata. Ezt már sokszor elemeztük.
Munkám alapja a szó a mondat, sokat kell beszélni, pedig alapjában véve introvertált típus vagyok. Szívesen vagyok csendben, befelé fordulva. Nem tudom milyen munka lett volna igazán megfelelő számomra, valami olyan, ahol csendben lehet alkotni.
Belejöttem persze a beszédbe, mert kell, de a csend az én lételemem.

Hétköznapi morzsák 5.

A héten egyszer kora reggel indítunk a kollégával  a munkahelyen (máskor késő estig dolgozunk), teszek fel teavizet, de akár kávé is lehet a reggeli kezdés. Kint még sötét és hideg van, és mi álmosak vagyunk. 
Ezt meg is beszéljük alaposan.
Munkahelyen most a pöttyös bögréből, otthon szarvasos, hópelyhesből iszom a teát vagy a kávét olyan lassan, hogy közben gyakran ki is hűl.
Hagyok mindig legalább egy kortyot, ha közben dolgozom, hogy legyen mihez még visszatérni. Az a bizonyos végső, már hideg korty a jutalom, mert kell bármilyen jutalom, és mindig kell a visszatérés reménye is ahhoz, amit szeretünk.

Van egy alkalom,

van aki hozta, és van aki köszönettel elfogadta!

Variáció

, avagy a kép megpiszkálása! :-) Ti adtátok az ötletet a hozzászólásokban. 

Megérkezett!

Hétköznapi morzsák 4.

Munkahelyem ablakából este kinézve megajándékozom magam egy-két perccel, és csak úgy csendben elvagyok, mert megvárom, hogy a tanulószobából kimenjenek a gyerekek, és ott állva átgondolom az addigi napom, valamint a még rám váró teendőket, vagy igyekszem nem gondolni semmire, olykor halkan dúdolok, mert az is jó.
Teszem ezt még mielőtt hazamegyek, és becsukom magam mögött ott is az ajtót. 
Eltelt egy nap...

Hálanapló

134. A bolhapiacon vett kínai porcelán kávéscsészém olyan vékony, hogy átlátszik rajta a kávé sötétje.
135. 20 perc van a könyvtár bezárásáig, de beloholok, és összeszedek öt könyvet, majd gyorsan távozom.
136. Előveszem a kockás plédem, és hallgatom, ahogy a szél feszíti az ablakom.
137. Megtaláltam tiszteletbeli helyét dédanyám imakönyvének a többi imádságos könyv között.
138. Rózsaszín és haragoskék alkony egyvelege január közepén.
139. Idén írni fogom, hogy december 31-ig milyen könyveket olvasok. Már elkezdtem...
140. Vasárnap éjjel esett a hó. Reggel fehér volt az utca, amikor kinéztem.

Járom...

Szombaton jutott idő könyvtárra. Magammal vittem a füzetet, melybe beleírom a bárhol, bármikor, bárki által  ajánlott könyveket, mert így könnyebb választani, persze csak úgy találomra is hozok haza könyveket. Mind a kettő öröm, maga az ottlét is.
Ittunk egy jó kávét. 
Volt egy kis séta az erdőben.
Jártam a már kitaposott, olykor sáros utat, mert vártak rám a már előttünk járt emberek választásai, melybe én is belesimulhatok, olykor a könnyebb utat választva.
Ha elég bátor vagyok hozzá, a köz által használt út mellett megyek, vagy attól a bizonyos bátorságtól függően el is távolodom tőle, és nem csak a szavak valós értelmében.
Márta mottóját újra idézve: "Courage, dear heart!" 

A nincs!

Hétvégére a kollégiumban maradt testvérpárnak nem volt pénze ennivalóra, és mivel hétvégén nincs főzés, tettünk nekik a hűtőszekrénybe ennivalót. A nincsből nem tudnak pénzt adni a szülők sem utazásra, sem ennivalóra.
Miért olyan nehéz arra gondolni, és már leírni is, hogy mik épülnek, hogyan csoportosítják át a pénzt, és közben  hány gyerek számára megoldhatatlan probléma az étkezés.
Nem kérték, de megköszönték, ami adatott nékik. Valahogy eddig mindig került, de ez hosszú távon nem megoldás.
Ha látná ezt a lehajtott fejjel történő köszönömöt egy-két, sok illetékes...