Múzeumi emlékek

Pénteken a közös ebéd után elmentünk a  főleg Bécs történelmét bemutató múzeumba( Wien Museum am Karlsplatz). Közel van az egyetemhez  és az étteremhez ahol voltunk, és már reggel tudtuk, hogy majd ott is kikötünk.
A sok csillogó vitrin tárgy és információ után egyszer csak betévedtem 2 félhomályos szobába, amit úgy rendeztek be az eredeti bútorokkal, ahogy valaha egy osztrák drámaíró, elbeszélő, lírikus, nevezetesen Franz Grillparzer tette. Hívtam be a többieket is, hogy lássák mit találtam, de úgy érzem én élveztem a hangulatot igazán. Ilyen vagyok, nem is magyarázkodtam.
Nagyon tetszettek  a Thonet székek, az edények, és általában minden, és  azon is elgondolkoztam, hogy a művészi munka eredményeként létrejövő páncélruhákban hogyan lehetett egyáltalán mozgékonyan harcolni, életben maradni, pedig ezt a célt szolgálta az öltözet.( Tudom, tudom átszúrni nem lehetett!!!)
Nem tudom ti hogy vagytok a múzeumokkal, egy idő után káprázik a szemem, kezdek tompulni és fáradni, de végigmegyek a termeken, mert érdekesek, és fizettünk is a jegyekért. :-D
Visszatérve a félhomályos szobákra: legszívesebben leültem, elfeküdtem volna már, ha nem lettek volna a székek, ágyak  is kiállítási tárgyak. Összefoglalva: Jó volt!
U.i.: 
M. megmutatta később a belvárosi sétánkon, hogy hol volt az eredeti lakás: Spielgasse 21.

Nagyon Bécs

"…Szerettem itt Bécsben. Szerettem úri modorát. csendjét, szerettem, hogy –lényegében- működik. Szerettem mérsékelt eleganciáját, civilizációját, azt, hogy életre, élésre van berendezkedve. Azt hiszem, jobb minőségű életre születtem, mint amit életem adott. De ez gőgös kijelentés, a gőg mindig ostobaság lényegében. Megélni az életet, azt, ami jutott, s úgy megélni, hogy a teljes jusson, ez az életfeladat, bárhol éljünk."

Kertész Imre

Az igazi ok, amiért ott voltam, Thomas diploma átadója volt, de a várost sem hagytuk ki.

Szombati programok voltak

Néhány krumpli zsákból történő elgurítására, avagy egy kis testi-lelki lazításra jó volt a múlt szombat délután.
Mama kérte, hogy üljünk ki az udvarra, és nézegessem vele a fecskéket, amint a fiókákat etetik. 
Utána Rudolf ( M. öccse) javasolta, hogy egyek és szedjek magamnak elvitelre is málnát a kertben.

Aztán kicsit szétnéztem a házban és az udvaron, hogy a szemnek 
megnyugtató képeket találjak, ami egy lakótelepinek egy ilyen helyen nem is olyan nehéz feladat. Bármerre nézek nagyon is rendben van minden a megszokotthoz képest.
Újabb krumpli gurult ki a zsákból egy-két egyszerűen szép látványra...

Lángos party

Kolléganőm lángos partyt szervezett nekünk, a többieknek a záróértekezlet után. Volt persze só, fokhagyma, tejföl és reszelt sajt is hozzá, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az a sárga ott házi bodzaszörp, de némi bort is vettünk magunkhoz csak az illendőség kedvéért.:-D
Összegyűltünk, sztoriztunk, aztán jó darabig gyalog mentünk haza, mert volt mit lejárni.
A tanév csak a diákoknak ért véget, mi még ügyelünk, ezért-azért bejárunk a munkahelyre, de a nyár már nagyon itt van.
Nem akkor zárul le valami, ha a naptárban elérünk egy időpontot, hanem ha lelkileg is lezárjuk. Én itt még nem tartok, még nem oldottam ki a krumplis zsák száját, hogy kiguruljon belőle  a sok krumpli, és lazán elterüljön maga a zsák. Ezt a hasonlatot egy lazító technikás gyakorlat instrukciójában olvastam, és  már írtam is itt róla. Ezt kell elképzelni, hogy oldódjanak az izmaink.
A helyzet az, hogy én még lazán nem terültem el- nem mintha olyan nagyon jellemző lenne rám-, de azért néhány szem krumpli elgurul majd előbb-utóbb.

Nyár

Mondom "naffőnöknek" (vagyis a kormány mögött ülő M-nak), hogy álljunk már meg valahol, és egy kicsit a poros úton battyogjunk bele a nagy semmibe. Hova rohanunk, még az esti meccsre is hazaérünk... Meg aztán autóból nézve ezek a búzaföldek valahogy nem az igaziak
Mert sokféleképpen élhetjük meg a nyarat, de az amit így majd a földúton láthatunk nagyon is nyár számomra és számára is. Falusi gyerek volt, aratásnál is segített annak idején, nosztalgiázzon egy kicsit.
Olyan szép volt minden: búza, kukorica, pipacsok, egyéb útszéli virágok, nyári égbolt,  a szárazságtól cserepes föld és égető nap. Annyira, de annyira égetett, hogy gyorsan  a búza takarásában nekivetkőzve a blúz alatti fehér trikóm kaptam le, és tettem a fejemre, mielőtt, még komolyabb baj lett volna.
Még jó, hogy nem volt senki más az úton, mert lehet, hogy szégyelltem volna magam, ha közönségem is lett volna hozzá! 
Tudni kell jól dönteni! :-D Nem is fáj most a fejem.

Nyár, szünet...

Kánikulás apró hírek

A blogok az időjárásra egy ritmusban rezegnek, akarom mondani, hogy sokunk leírja, hogy éli meg. Nyáron a hőségtől mindenki szenved, és kiírja magából. Ez olyan "nesze semmi, fogd meg jól téma", de a napokat meghatározó hír!
Most este 8 körül elviselhető az erkélyen a hőmérséklet, "csak" 28 fok, kicsit lehet levegőzni, délután pedig az elsötétített szobában aludtam egy jót, aztán cseresznyéztem. Elég lusta nap volt, de nem baj. Nekem nem baj!
Még 2 napig csak emelkedik tovább a hőmérséklet, és a munkahely is vár.
Egyébként pedig:

 1. Kapucnis mosható kabátjaim megszáradtak gyorsan.

2. Az erkély fele délben már árnyékban, délutánra pedig az egész.

3. A redőnyök lehúzva, ez sokat számít. Aludni is jobban tudok így.

4. Felnéztem az égre, volt fenn pár kondenzcsík, és úgy elvakított a Nap, hogy gyorsan le is néztem. Ennyit  a kísérletezéseimről. :-)

Mozgásban

Vasárnap: Nem mozgok eleget, ez így nem mehet tovább. Itt  a hosszú hétvége, és tegnap elővettem a nordic walking botjaim, és irány valahová egy kiadós sétára. Mindezt az év addigi legmelegebb napján tettem:-D, de nekem nem hiába beszélt ( most) egyik médium sem: volt naptej, víz és kalap. 
A szúnyogok pedig arra zümmögtek amerre én, és tették is a dolgukat a bőrömön, ahogy a nagykönyvben elő van írva!!!
Egyébként jó volt, van bennem  fáradtság, máskor is megyek, és emelem az adagot.
Hétfőn, azaz ma:  Akartam most is menni a botokkal, de olyan meleg van, hogy mégis kihagyom. Ennyit a nagy elhatározásokról, lesz még hűvösebb is. Délután kiülök egy kicsit az árnyékos, de árnyékban is meleg erkélyemre egy könyvvel és némi vízzel. Redőnyök leeresztve jelenleg, és az ebéd csak egy leves lesz, nem is kell más. Ez már olyan kánikulás helyzetjelentés, a délelőtti maximum az erkélyemen 43.4 fok volt, kihagytam azt is.
M. beteg, "megfázós" tüneteket produkál pár napja( mikor máskor, ha nem hőségben?), otthon kúrálja magát, megbeszéltük, hogy jobb, ha nem jön. Amúgy meg jó dolog ez a Skype, ha nem is személyes a találkozás, de mégis megvan a kapcsolat.
Anyu nem akar ma kimozdulni, és le akar hamarosan feküdni, nem zavarok nála.
Mosógép őszi-téli kabátokat mos, kinn lesznek velem majd az erkélyen a gyors száradás reményében.

Áfonyás süti

Azt nem mondom, hogy áfonyával találkozom legtöbbször a boltokban eper- és cseresznyeszezon idején, de előfordul, amikor kis dobozokban ott van a polcokon. 
Most éppen volt a legközelebbi kis boltban, vettem is, mert egy süti recept elkészítése izgatott. Benne van a "Mindenképpen" című kockás füzetemben, vagyis egyszer mindenképpen el kell készíteni, de addig is ott őriztem. 
A Nők Lapja Konyha (Desszert Tanulj velünk sütni) különszámából másoltam ki. Nagyon ajánlom ezt a számot mindenkinek, használható, egyszerű, de jó receptek vannak benne.

Áfonyás-joghurtos piskóta

Hozzávalók 8 szelethez: 

3 tojás
8 dkg kristálycukor
1 dl natúr joghurt
fél dl napraforgóolaj
10 dkg liszt
fél csg sütőpor
10-15 dkg  kék áfonya (friss vagy mirelit)
vaj/margarin és liszt a formához

1. A tojásokat szétválasztjuk. A fehérjét a cukorral kemény habbá verjük.
2. A tojássárgájából, a joghurtból, az olajból, lisztből és a sütőporból pépet keverünk, majd a fehérjehabba forgatjuk, és egynemű masszát keverünk belőle.
3. Kivajazott, kilisztezett formába töltjük a masszát, majd belenyomkodjuk az áfonyaszemeket.
4. 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük.