Úton

Arról hogy az év eddigi két legforróbb napján voltunk úton az én gerincgyógyító manuálterapeutámhoz senki sem tehet. Bevetettük, amit ilyenkor ajánlanak: sok víz, kalap, naptej, fellelhető árnyék, de leginkább az önfegyelem és a forróság jelenlétének elfogadása segített, mikor a hőmérőn a 41 fokra néztünk.
Ami öröm volt az mindenképpen az, hogy a gyógyítóm nem közölte azonnal, hogy nem tud segíteni, hanem megmondta, hogy nem lesz rövid folyamat, sok találkozás kell, de segít az évtizedek óta fennálló bajaimon.
Kell más, ami szárnyakat ad a sok elutasítás után?
Feladat lesz, hogy megszervezzem, hogy el tudjak hozzá menni tanévben is, mert aznap nem tudok dolgozni  az út miatt. Ha másképp nem megy betegszabadságot veszek ki, megoldom valahogy, mert meg kell oldanom.
Odafelé útközben megálltunk Kapolcson, eltöltöttünk ott pár órát, mászkáltunk, nézegettünk, ettünk, ittunk... 

Vásárfiát nem vettünk, most először éreztem azt, hogy tényleg nem kell, van elég. Az első ilyen érzés és alkalom volt, ami belülről jött, és már nem járt a lemondás érzésével. Része annak az "utamnak", mely a tárgyaktól az élmények megszerzése felé vezet, és korábbi vásárlások következménye.
Bezzeg az evésre nem mondtam nemet!:-) 
A szemeim is meregettem, hogy látok-e esetleg képről is felismerhető blogost a tömegben, mert többen is jelezték, hogy Kapolcson lesznek, de senkit nem vettem észre.
Este pedig alig győztük csutakolni magunkat, és eltávolítani az út meglehetősen ragaszkodó, vastag porát, de ez is a forró nyárral jár!

Eszem

Kép nincs, mert megettem a témát, de finom zöldséges ebédem volt tegnap. Cukkini, padlizsán, paprika, paradicsom, lilahagyma, fokhagyma összevágva, olívaolajjal meglocsolva, összekavargatva, forgatva leginkább az ujjaimmal, egy kis oregenóval (vagy provence-i fűszerkeverékkel) megszórva. Aztán be  a sütőbe jénaiban vagy míves sütőtálban, amíg megroggyan, átsül, levet ereszt, és tunkolni is lehet. Félidőben megkavarom.
Gasztroblogos nem leszek, de szeretek főzni. Minél egyszerűbbek az ételek, annál jobban szeretem őket. Főleg azokat, melyek nincsenek "agyondolgozva", melyekben kijönnek az eredeti, tiszta ízek, melyekben felismerem az alapanyagokat.
Például párolt brokkoli póréhagymával és sajttal. Kedvenc tevékenységem a barnára sült ropogós sajtot lekapargatni az edény faláról. Ez utóbbi igazi "lassító": vagyis sok munka, sok élvezet, de mégis kevés valami jut általa végül a gyomorba. Már megint Petrik Adrien!!!
Ma  a sütőbe tett ételeket elfelejtem, mert így is nagy a hőség kint és lassan bent is. Ez az igazi nyár.
Szerintem ma görögsaláta lesz, ha nagyon gyorsítani akarom az ebédet -és csak a saját etetésemről kell gondoskodni-, akkor dobozos olajos hal, pár csepp citromlével, friss fehér kenyérrel. 
Nesze neked gasztronómia!:-D

A nyári

melegben mindig van több kevesebb narancssárga, de a júliusi hőségtől vibráló napokban valahogy még több! 
Hazaérve kézmosás, majd  egy-két pohár víz után ölbe véve néhány barackot beszélgetünk, hallgatunk, aztán újra megszólalunk, majd abbahagyjuk. 
Telik közben a júliusi délután, "csorog az évszak"*. Vasárnap barackoztunk ilyen jól be, édes volt és lédús. Lehetett utána mosakodni!
Azóta eltelt pár nap, már fönn van a bordásfalam, a ruhák egy óra alatt megszáradnak, újabb hőhullám várható, éjjel nyitva minden ablakom, hogy lehűtsem a lakást, de még egyelőre jól lehet aludni. 
Megszerveztük az utat a "gerincgyógyítómhoz". Első út lesz oda, tele vagyok kérdésekkel, jó lenne többet tudni, de kialakul ez is. Mindig minden kialakul. 
Útközben megállunk majd Kapolcson is, éppen ideje, szerintem jó pár éve volt az utolsó ottlétünk.
Halad minden a maga (nyári) útján.Megjöttem a könyvtárból, most jön a könyvek átlapozgatása az árnyékos szobában, és még 2 pohár víz! 
Magam mellé teszem az üveget, az lesz a legjobb! 

* Zsille Gábor

Hétvégi pillanatok

-Halászlére várva a már kihozott Erős Pistából kenek egy kicsit egy falat fehér kenyérre( katona készül!), közben valahol kacsák hápognak. Egyébként csend van.
-Frissen  mosott ágynemű felhúzásakor a két oldalról elindított gombolásból versenyt csinálunk, de középen egyszerre összeérünk össze.
-A felettem lakó szomszéd bulizik, de 22:50-kor beáll a csönd, mikor éppen elaludni készülök.
-Egy asszony a piacon zoknikat adna el nekem, de nem kérem, végül a kislányának kér tőlem a nálam lévő frissen vett sárgabarackból. Visszanézve még látom, hogy a  nő azonnal megeszi. 
Hazáig ezen gondolkozom.

Kezdet

"Mélységes mély a múltnak kútja. Ne mondjuk inkább feneketlennek?" 

Thomas Mann

Vannak beszélgetős esték, mikor a külvilág kizárásával a világ egy része mégis jelen van a falak között, ott van Párizs, a francia nemzeti ünnep, a közel hozott, számomra már távoli emlékek. Jelen voltak az elmúlt két hét egymástól távol töltött egyéb eseményei szavakban és képekben is. 
És igen, a másik jelenléte biztonságot ad, ez újra rögzült bennem!

Más!
Pár napja egy régen dédelgetett, mindig alkalmasabb időpontra várva halogatott terv valósult meg. Elkezdtem olvasni Thomas Mann: József és testvérei című művét. 
Az eseményről akár be is számolhatnék K-nak, aki felé lassan, tiszteletet érezve közeledtem sok éve, de tudtam, hogy egészen közel nem kerülhetek soha hozzá. Okos és hűvös volt, én hozzá képest kevés, tudatlan és fiatal, a helyzetet kezelni nem tudó valaki. 
Elmondanám most mindezt neki, mert jelezte, hogy el kell olvasnom a könyvet, és én akkor kívülálló harmadikként elítélendő, de mégis feltörő féltékenységet érezve figyeltem az ő összetartozását valakivel, aki a könyv ismeretének már birtokosa, egyfajta titok tudója volt. 
Tudtam, hogy majd elkezdem( sokadszorra) egyszer, és nem is sietek, hanem alaposan, mondatról mondatra olvasok, mert vannak könyvek, melyekre időt kell szánni.
Azt hiszem, valóban kevés voltam sok-sok éve még ehhez a könyvhöz.
Elmesélném mindezt neki, ha még jelen lenne az életemben.
2013. július 18-án 15:50-kor elkezdtem a "József és testvérei"-t.

Kézírás

Többet kellene kézzel írnom. 
Régebben legalább alkalmanként írtam képeslapot, mikor eljött egy ünnep vagy én mentem el. Sőt, leveleket is írtam. Jó volt hírt adni, hírt kapni, mert régen nem volt meg a napi kapcsolat a technikának köszönhetően, és várta az ember a ritkábban érkező hírt.
Már kevesebb a postaláda, mikor az utca végén lévőt évekkel ezelőtt leszerelték, akkor megértettem, hogy valami elkezdődött.A papíron írt, borítékban elküldött gondolatok, üzenetek száma csökken, és ehhez alkalmazkodik a posta. 
A postaládámban leginkább számlák vagy szórólap van, külön ajándék amikor kézzel írt képeslapot is találok, mint ahogy pár nappal ezelőtt ez meg is történt velem! 

Szunnyadó képességek élesztése

Találkoztam a "nevetős" volt kolléganőmmel. Múltkor kórházban, most gyógyszertár előtt futottunk össze. Legjobb helyek a kedélyjavító terápiákra.:-)
Bátorságot, intézkedési kedvet gyűjtöttem egy bankban, hogy önhibámon kívül ne kelljen kétszer kivárnom a sorom. 
Apró dolgokból tevődik össze a nap, felhasználjuk a bennünk szunnyadó képességeinket: a még mindig nevetni tudást, vagy a egy mély levegővétellel bátorságpróbát tartani.
Így telt a nap, miközben elrendeztem néhány Berta nénitől örökölt tányért és csészét is.
"Olyan hercegnős" megjegyzés illette meg  a készletet nem régen, én pedig köztudottan nem vagyok az, de használni akarom, hogy a szubjektív szépség és az annál objektívebb funkció egymásra találása jelen legyen valahol, ne csak egy szekrény mélyén eldugva múljon vele az idő, mert félünk, hogy megsemmisül egy óvatlan pillanatban.

Bob Dylantől a virágokig

Még szerencse, hogy M. Bob Dylan rajongó, és sok dalát ismeri, így aztán a Skype-on- mivel én éppen nem voltam online-, a hollétem felől érdeklődve ilyen szavakat olvashatok tőle a zenész- énekest kissé másképp idézve, ugyanis a son helyett ő a Sun szót használta. Így minden rendben is volt, ha nem a fia, hanem a Napja vagyok.:-) Persze megköszöntem neki, hátha máskor is lírai hangulatba ringatja a távolság, mert ennek minden nő örül.
" Where have you been my blue eyed son ( Sun!)? Where have you been my darling one?*
Egyébként 2 körmömön ott van már a múltkor megígért kis virág az igazán kibontakozni nem tudó hippiségem emlékére. Egy virág az egyik kézkörmömön, a másik az ugyancsak termetesre sikeredett nagylábujjam körmén, ahol akár egy csokor is elférne.
Staliék( ő+a nővére) is bizonyíthatják a virágok meglétét, akikkel mivel Sopronban vannak, összehoztuk a találkozót. Egyébként térben az egyik étterem finom menüje, fagyi máshol, majd még távolabb kávé és cipőbolt, továbbá egy nagyáruház zöldséges részlegének ötös tengelyére építettük a beszélgetést, mely jóra sikeredett. 
Máskor is így volt, a blogos ismeretség és a korábbi találkozók a "beszélhetünk-mindenről" szabadságát adják. 
Nagy előnye volt az érintett helyeknek, hogy le lehetett ülni mindenhol, és folytatni bárhol az utcán is folyamatban lévő társalgásainkat, ezenkívül nagyon jól estek a székek mindenhol, és az, hogy édesre sósat kívánós vágyunkat is teljesíthettük. 
Az utcai virágnézés sem maradt ki, elvégre nyár van.

*A Hard Rain's Gonna Fall 

Nyári lecsó vagy lecsós nyár?

Olyan egyszerű a mai nap, friss lecsóillata van. Bekúszik a szobába is a számítógépig, de a kezem is paprika- és hagymaszagú némi szappanemlékkel keverve, melyek lehet, hogy a klaviatúrán is ott maradnak, vagy csak azt hiszem. Mikor az orromhoz nyúltam, szinte biztos voltam benne.
Ha bárhol máshol élnék ezt az illatot érezve legörbült szájjal, feltóduló érzelmekkel borítva legszívesebben rohannék haza, de maradnom kellene. Ha olvasom a külföldön élő magyarok blogjait, eszembe jut, mi lenne velem, ha én elmentem volna, mikor ők is azon gondolkoznak, mi lett volna velük, ha ők nem, vagy esetleg újra vissza... Van jó megoldás?
Honnan tudjam, ha nem próbáltam soha? 
Én ha a szomszéd Ausztriából jövet is átlépem ( 4 keréken átgurulok) a határt kicsit mosolygok is, és magamban egy "sziát" mondok a táblának a határon, de nem mondom ki hangosan, mert az én titkom, csak M-nak szólok, hogy kapcsolja be a világítást. Ausztriában nappal nem kötelező, könnyen elfelejti, és ezért megbízott vele.
Legyen ennyi fantáziálás az illatokról, távolságról és közelségről, egyébként is itthon ülök, szombat, sőt, szünet is van, és még javában tart a július lecsóval és anélkül is, de lecsóval az igazi.