Kőszegre...

...Szüreti Fesztiválra mentünk szombaton, volt zene, must, szőlő, tánc, bohóckodással tűzdelt jelmezes felvonulás.
Találkoztunk baráttal, ismerőssel, rokonnal, olyanokkal is, akikkel már évek óta nem. Az Ibrahimban teáztunk, kávéztunk szeptember végén is a teraszon ülve, kihasználva a találkozás nyújtotta beszélgetés lehetőségét. Mikor egyszer náthásan megkóstoltam a citrommal és mézzel felszolgált teájukat, azóta hűséges vagyok hozzájuk.
Hazajövetel előtt még elmentünk egy szép ház kapualjába, ahol nekem tetsző koktélparadicsomot árultak a Kőszegre jellemző becsületkasszás módszerrel. Nem akartam ottlétünk elején még reggel megvenni, és nyomorgatni a táskámban egész nap.
Arra is gondoltam, ha ebben a városban ennyire jól működik a becsületkasszás árusítás, akkor nincs még veszve minden, legalábbis, ami a Tízparancsolat 7. pontját illeti.
Végül ezt a látványt hoztam haza magammal, ezt a csendeset a zajos fesztiválról, a többféle arcát is mutató kisvárosból.

   

A gesztenye...

...  a sütőben végezte, és pucolgatás, ropogtatás után csak a zörgő héja maradt előttünk a kistányéron. 
Végül mégis csak beszélgetés melletti "lassító" volt. 
Semmi nem  kerülheti el a sorsát, és amit hiányoltam  mégis beteljesedett.
Igaz, máshol, mással, másképp, és nem a kollégával való beszélgetés fültanúja volt, miközben szedtük ( lásd előző bejegyzés), hanem tegnap este M-nal beszélgettük át a hetünket mellette.
Aztán tea is kellett, és végül befejeztük a Franciaországban készített még nem látott képeinek nézegetését, ami nem kis feladat úgy, hogy közben a történeteket is végighallgattam, melyekhez a képek voltak az illusztrációk.
Már tudom milyenek lehettek régen a szülők által emlegetett esték, mikor a beszélgetésekkel és mesélésekkel is telt az idő a gyér fényben, mikor TV, rádió, pláne az internet nem kapott szerepet abban, hogy jól teljen az idő.

U.i.: A beszélgetés fontos!

Úgy kezdődött ...

... egy délután a munkahelyemen, hogy egy kollégám azt mondta, hogy meglepetése van számomra. Aztán egy zacskóban saját szedésű szelídgesztenyét adott át.
Tudom, hogy gondolatait rendezni, szomorúságától megválni jár gyakran sétálni. 
Az ajándék gesztenye is ilyen alkalommal került zacskóba, és én mégis örültem neki akkor is, ha tudom szedésének hátterét.
El kellett volna vele menni, közben beszélgetni, de nem tettem, nem is tudtam, hogy elindult. 
Ha ő szólt volna, esetleg ha én kérdeztem volna, és ha igen, akkor vajon elmentem volna-e vele?
Munkahelyen úgyis találkozunk, de ő azt mondja: "Az más!"
Íme a törődés igényének jelzése gesztenye képében.

Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében

A szép őszi estében valami

titokzatos és megható varázs van.

A fák rikító, szilaj színei,

a harsányrőt lomb a halk hervadásban,

a komorodó, fáradt föld felett

a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,

a le-lecsapó borzongó szelek,

melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:

mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt

élet szelíd mosolya, búcsúfénye -

az, amit embernél úgy nevezünk,

hogy: a fájdalom fenséges szemérme.

 

/Szabó Lőrinc fordítása/

Idézet

Annyi könyvet hoztam ki a könyvtárból, hogy többszörös hosszabbítás után mindet elolvasva tegnap már vissza kellett vinnem őket.
Beszélünk - és nem csak beszélünk, hanem meg is éljük már páran - az öregedésről, így aztán nálam volt Polcz Alaine: Ideje az öregségnek c. könyve. Azt terveztem, hogy majd jegyzetelek, de már nem volt rá időm. Elég is tulajdonképpen ha a lényegét megjegyzem ( és ha tetszik használom az életemben), de idézni csak pontosan lehet. Egy gondolatot írtam csak le végül:

"Ne panaszkodj, írásban se panaszkodj- mondom magamnak. Én tanítottam, ne panaszkodjunk. Az másokat terhel, untat, te pedig észre sem veszed, de az örök panaszkodó leszel! 
Török Sándor mondta: Panaszkodni nem szép".

Polcz Alaine

Szappanok

Csak egyféle ajándékot kérek mindig Franciaországból, ha M. ott bolyong.
Szappant, mert nem tudok ellenállni nekik. Elmeséltetem vele azt is, hol vette, és milyen volt a bolt. 
Leszoktam a tusfürdőkről, nem érdekelnek már, visszatértem  a jóféle szappanokhoz, és magamra kenem esténként a messzeség illatát.

Kimentünk...

... Sarródra, a Fertő-Hanság Nemzeti Parkba feltöltődni, vagy éppen hogy kiüresedést remélve megtisztulni. Mindegy is tulajdonképpen, a lényeg az, hogy most is jó volt.
M. régi fényképezőgépe megadta magát, szombaton próbálta ki az újat. Én a régit használtam, jól bírja magát a kis automata. 
M. madarakat akart fotózni, de akkora a szárazság, hogy az általunk ismert és megszokott vizekből eltűntek a madarak.
Az én kedvenceim, a szürkemarhák ott voltak, unott képpel néztek minket, majd folytatták a legelészést, és volt sok-sok növény is: mindenféle egyszerű és szeretetreméltó, szúrós-bökős és légiesen könnyed. Egyszer a Kis növényhatározóval érkezem, hogy bemutatkozhassunk egymásnak.
Csipkebogyó is vöröslött, de nemzeti parkot ugye nem kopasztunk meg, így "csak" megcsodáltam őket, és maradt minden a helyén.

U.i.: Hogy ismételjem a már egyszer máshol leírt mondatot: Az egész világ a mi kertünk!:-)  

Kimentem egyedül a kertbe...

...Berta néni köszöntése után.  A többiek csak hadd beszélgessenek németül bent!:-)
Volt mikor  kert vásárláson törtük a fejünket, végül is lemondtunk róla, ahogy a parasztházról is. 
Nem érzelmi alapon tettük, hanem a józan észt követve, az anyagiakat is erősen fontolóra véve, és egyébként is döntéseinkben hol ez, hol az kerekedik felül. Különösen az utolsó szempont igazán felülkerekedő! :-)
Megnyugtatásul azt a mondatot hangoztattuk, hogy tulajdonképpen  az egész világ a mi kertünk. Látvány szempontjából mindenképpen, csak a papíron is történő birtoklásba csúszik egy kis hiba.
Az pedig megnyugtató, hogy  minden látványt birtokolhatunk.
Azért egy saját kert mégis más lenne, de tudtunk lemondani is róla, hogy végül mindenhol azt keressük.

90 év

Vasárnap délután felköszöntöttük a 90 éves Berta nénit. 
Kérdezett, de inkább hallgatott, különösen a fiatalokat hallgatta. 64 év volt a különbség a szobában lévő legfiatalabb és közte.
Múltkor beszélgettünk arról Anyuval, hogy az ő 1945-ben meghalt édesapja, ha hirtelen visszajöhetne, nem is tudna élni már ebben a világban, azóta annyit változott.
Berta néni vasárnap TV-t nézett mikor megérkeztünk, telefonált is, és természetes volt számára, hogy  a fiúk által hozott laptopon képeket nézeget.
A mai öregek belefejlődtek a technikai változásokba szinte észrevétlenül. 
Mikor Anyum bevállalta pár éve hosszú ellenállás után a mobiltelefon használatát, nagy öröm volt számomra. Tudtam  mennyivel könnyebb lesz a kapcsolattartás. Számítógépre nem tudtam rábeszélni.
Mikor először hívott mobilon, meghatódtam, el is meséltem neki az érzéseimet. 
Büszke volt magára, úgy kezeli már mint családtagot a kis jövevényt, és "eteti" is( tölti).
Gondoskodni kell róla, ha már egyszer megkapta. Ilyen anyásan áll hozzá a feladathoz.:-)