Kezdés

Reggel és este csípős, napközben ájulásig fülledt időben közeledik az ősz. Kivéve ma, mikor reggel is, délben is esett. 16 fokos kardigános, esernyős idő van.
Megyek a munkahelyemre, időjárás illik a hangulathoz, legalább ebben nincs ellentmondás.
Végezzük a tanév előkészítését. Információt távoli felettesektől nem kapunk, nem mert titkolóznak, hanem mert nem tudják. Nem tudják kihez fogunk tartozni, honnan nem kapjuk a pénzt felújításra, meddig van munkahelyünk...
Közvetlen főnökeink elmondják hogy bizony ilyen körülmények között végezzük a munkánkat! Mi rutinból, sok éves tapasztalatból megtesszük, haladunk, mert a gyereknek hamarosan érkeznek. Sebeket is nyalogathatnánk, de minek? Mi időnkből vesszük el, most nincs rá idő.
Túl sok reményt nem látunk arra, hogy segítséget kapjunk, de nem is lepődtünk meg. Ha " csak" hagynak minket dolgozni, és nem akadályoznak túlságosan, az már segítség. Cellux és rajzszög is kellett volna, de nem futja erre sem, előkapartuk a sajátot a fiók mélyéből.:-)))
Felkészültünk a tanévre, ajtók nyílhatnak. 
Itt tartunk... 

U.i.: Az alsó képen én vagyok, mikor első nap mentem az iskolába.

Álmok

A megzavart, félbehagyott, teljesületlen álmokra jobban emlékszünk. (?)
Tudom, hogy mindig álmodom éjjel, de soha nem szoktam emlékezni rájuk. Tegnap- mivel elkezdődött a munka- beállítottam ébresztésre a mobilomat. Belecsörgött egy álmomba, és így legalább tudom mi volt benne hosszú idő után.
Ahogy Lillácska is írja, fogadalmat tenni kell, álmot kívánni ( nem csak éjszaka látott képeket) és tenni érte, mert bizony mind elvetett magok, melyek kikelhetnek. Nem törekszem arra, hogy január vagy szeptember 1-én tegyem meg őket. Régebben pedig így volt.
Úgyis akkor vagyok képes teljesíteni őket, ha alkalmas vagyok, ha megértem rájuk. Mikor tér, idő, egyéniség, körülmények... egybeesnek. 
Akkor teszek fogadalmat, határozok el valamit, mikor olyan hatás ér, hogy szükségét érzem. 
Nagyon szerettem volna  89 éves mamával németül beszélni vasárnap. Máskor is, de most nagyon. Végül adtam neki egy puszit, és megsimogattuk egymás kezét.
Aztán elvetettem azt a bizonyos magot.

Fogadkozás

A régen várt kinti esőben a benti béke is nagyobb. Én legalábbis így éltem meg vasárnap délután.
A konyhában( társasági életre alkalmas sparherddal és kredenccel is bíró hely)  és a szobában, belehallgattam a beszélgetésekbe. Sok mindent értek, és csekély német tudásommal néha válaszolok is, ha kérdeznek. Egyébként pedig M-t befogom tolmácsnak, ahelyett, hogy már tényleg ráállnék a németre. Az angol elkényelmesít, nem is akarom ezt a tényt tagadni. 
Holnaptól elkezdem a munkát. Ma felhívott egy általam nagyon kedvelt kollégám, és közölte, hogy otthon talált állást. Nem kell ingáznia, hiányozni fog, de neki valóban így jobb.
Tehát lesz új kolléga, lesznek új gyerekek, tervek is, pl. a német tanulása számomra.
A szeptember a január után fogadkozásokra nagyon alkalmas hónap. Aki nem fogadkozik, annak meg úgyis mindegy...:-)
Én csak a németet terveztem be, de ez sem a soron következő hónapon múlt. 
Egyszerűen tényleg kell!

Megérkezett a hűvös idő...

"...Ősz lopakodik már a kertek között 

Egyhangú ütemét eső kántálja... "

( Major Gabriella: Locspocs-részlet)

... és az eső, mely végigmosta a vasárnap délutánt, és egyáltalán nem bántam.
Azt is írhatnám, hogy: Végre!
Még tetszett is ez a 16 fok a hosszan tartó és bőven több, mint duplájára is felkúszott hőmérsékleti értékek után.

Virtuális valóság

Nem beszéltem meg senkivel találkozót, ahhoz rövid volt az idő, túl sok a program, és nem is egyedül voltam.
Míg Budapesten mászkáltunk mégis kerestem a blogos arcokat, hátha feltűnnek a valóságban is a tömegben azok az arcrészletek vagy teljes képek, melyeket ismerek a blogok gazdáiról. Megtapasztaltam, hogy mennyire része az életemnek a blogvilág és a benne lévő lényeg: az emberek. Még úgyis lehet teljes ez az érzés, hogy kevés találkozót és háttérbeszélgetést folytatok. 
Tulajdonképpen elég a blog a láttatásra, és az érkező információk, áradó hatások befogadására.Az az igazi, ha mindezt a kívánalmat a virtuális naplónkban meg tudjuk valósítani, és éppen annyit, amennyit adni, kapni szándékozunk.Tulajdonképpen a blogot szellemi és érzelmi találkahelyként hoztuk létre, ahol az oda-visszaáramlás kölcsönös személyes találkozók nélkül is.
Én így szeretem, és lehet néhány kivételt is tenni persze blogon kívül is.:-)
Más: Hazafelé tartva megálltunk Szentendrén és Esztergomban.

Átfedések...

Budapest után volt egy nap mosásra, vasalásra, némi pihenésre, és az erkély járólapozásának előkészítésére.
Tegnap jöttek, lerakták a lapokat, ma fugáztak, én utána takarítottam, sokszor felmostam az erkélyt is utasítás szerint. 
Ki akartam ülni élvezni azt, hogy elkészült, de árnyékban is olyan meleg van, hogy inkább a szobában maradtam, és a fotelban elaludtam a fáradtságtól.Ventilátor ment, ásványvíz elérhető közelségben maradt, és ébredéskor megtaláltam az ölemben a kakaóscsigát a kistányéron.
Most egy kis nyugalom remélhetőleg, készülök anyu 78. szülinapjára, csendesen ketten megünnepeljük hétfőn. 
Főzök, sütök, együtt leszünk kicsit. 
Anyu születésnapja már nyár vége, ősz eleje. 
Néhány kép látványa már összemosódott bennem az utóbbi napokban, a két évszak néha már átfedi egymást. Még akkor is, ha az ősz még sehol, tombol a nyár, de nagyon! Itt-ott ugyan száraz falevelek, csak a beígért vasárnapi lehűlés( normális hőmérséklet) sejtet valamit, és az, hogy nagyon közel a tanév kezdése.
Túl közel, még nem készültem fel rá lélekben.

Ritmus

5 napos jól sikerült budapesti tartózkodás után a hazatérés öröméhez tartozik az idegen fürdőszoba zuhanykabinja után a saját fürdőszoba fürdőkádja, és a nagyon sok ember után a 4 fal közötti egyedüllét élvezete is. 
Öröm még elővenni az indulás előtt félbehagyott könyvet( el sem vittem, úgysem tudtam volna olvasni), és időnként benézni a mosógépbe, hogy pörögnek tisztulva a ruhák.
A tömegben sok-sok mászkálás, látnivalók felszívása az izzasztó melegben reggeltől estig, de megtettünk mindent, ami egy turistától hősiesen, de még élvezettel elvárható.
Autót ott hagytuk a szállás parkolójában, tömegközlekedést vagy lábakat használtunk, és jó döntésnek bizonyult.
Bejártuk Pestet, Budát, kimentünk az Ecserire is, részt vettünk az ünnep nyújtotta programokon mindig fényben, hol nappaliban, hol estiben. Most ezért is jó a félig besötétített szobában ülni.
Megvan a ritmusa a napoknak, zsúfolt program után itthoni csend, fény után a pihentető szoba félhomálya, hogy aztán egyszer minden kezdődjön elölről.. 
Szabadság után a munkahely jön hamarosan, de előtte még holnap érkezik a burkoló, hogy rendbe tegye az erkélyem. Hamarosan bepakolom a kinti székeket, előkészítem a terepet a munkára.

Titkos kertben

Úgy éreztem titkos kertbe csöppentünk múlt vasárnap délután, ahol csalán, rozsdásodó zár és barna-kék színekben rejtőzködő Mária őrzi csak a mohát, a birsalmát és a békalencsével fedett itt-ott előbukkanó vizet. Igazából soha nem tudtam milyen is a titkos kert, de tetszik a hangulata az elnevezésnek.
Miután a titkos jelzőt végül ráhúztam az általunk látogatott fallal körülvett, buja növényzetű kastélykertre, az embernél kötöttem ki gondolataimban( ahogy szoktam):
Valaki mesél nekem valamit, és hozzáteszi, hogy ez titok, ne mondjam el senkinek. 
Akkor a titok őrzője miért tette meg? Ha másról adott így információt zavaró, ha magáról, akkor még megbocsájtható.
Lehet, hogy  kikívánkozik belőle, hogy enyhüljön a feszültség, bízik is bennem, ebben van valami számomra hízelgő, de az alapkérdés azért bennem motoszkál. 
Végül úgysem mondom el senkinek, önbecsülésből sem teszem, pedig az ember esendő, és mégis erősnek kell lenni.

Mai gondolataim( részben!):-)

- Elmondom a véleményem az illetékesnek. 
Általában alapból nem fogadja el, tehát falra hányt borsónak tűnik. Hangsúlyozom , hogy "tűnik", mert később mégis érzem a hatását, mikor már nem érzi úgy az érintett, hogy ő az örök vesztes, ha más véleménye is szóba jöhet a sajátján kívül.
Végül is nem az idő a fontos, hanem hogy eljusson az üzenet. Csak addig volt rossz, míg ennek nem voltam tudatában.
- M. sok mindent tud rólam, ifjúkori szerelmeimet is néven nevezve. Ezért történhetett meg, hogy rámutatott egy plakáton egy névre.  Igen, az egykori Ő nevét látta meg, hiszen viszonylag ismert ember lett belőle! Én észre sem vettem a plakátot, még jó, hogy M. igen!:-) Talán foglalkoztatja, hogy mennyire volt fontos az a valaki nekem?
Én is tudok az ő volt nagy szerelméről,  éppen azon gondolkozunk, hogyan szerezhetnénk róla információt.Vajon mi lehet vele?
- Persze, hogy jó, hogy van blog. Van kétség is szerepét, meglétét illetően, de átbeszéljük, én is átgondolom, és megy az élet tovább.