Szombat reggel

Még  azt sem mondom, hogy nagyon bíztam, mert addigra kiszivárgott ez-az, és én sem álomvilágban élek. Én szégyellem magam, nekem is rosszul esik.
Van olyan, hogy dominóelv, talán billeg már ezzel az a bizonyos első dominó?! Vagy pillanatragasztóval rögzítették azt is? Igen, pillanatragasztó! Mert pillanat alatt rögzít, de ugye, mégsem örök az a rögzítés? 
Semmi sem örök, minden változik! Ugye, ugye, ugye????
Besüt a nap, virágok  a lakásban, sárgák, fehérek, próbálom élvezni a szombat reggelt, és mégsem megy úgy, ahogy lehetne...
Mégis elkezdem, első kávé megvolt szép csészéből, még egyet iszom (csak egy olyan könnyű nescafét), mert én is felelek a hangulatomért, aztán elkezdem először a feladataim, utána lazítok. 
2 kolléga hiányzott, sokat helyettesítettem, hosszú volt a hét.

Pethes Mária: Esküt pecsételtek a rímek

Hirtelen kifeslett minden 

A föld zöld az ég hasa azúrkék 

Minden vanília sárga 

fényben ragyogott 

Ezer virággal érkezett a tavasz 

és mindenki alulöltözött 

és mindenki szívébe szerelem költözött 

Mint velencei bárkák 

ringtak az őszi vetésű búzatáblák 

és esküt pecsételtek a rímek 

egy szomorú szemű költő ajkára. 

Reggeli

Jófajta magos, teljes kiőrlésű kenyérszeletre egy kis vaj ( nem margarin!), majd arra jöhet snidling, vagy ahogy magyarul bemutatkozik: metélőhagyma.
Variációk: a snidling alá egy kis savanyú káposzta is( ez már a második szelet kenyér, mert úgy ízlik), és helyette majd hamarosan apróra vágott medvehagyma, mondjuk jövő héttől gyakran.
Igaz, az is volt pár napja a kenyeremen, de kép nincs róla. Mindenről nem lehet!
Március reggeli napsütésben ez volt a reggelim egyik nap, míg közben készült a kávé.
Néha olyan könnyű jól kezdeni  napot. Lehet húzni is az időt közben mindenféle indokkal, hogy még ne kelljen igazán belevágni a nap hátralévő részébe.

Gyalogolni jó

Nemcsak heverésztem ám a szalmabálák tövében vasárnap, hanem tempósan mentünk is. 
Régóta elképzeltem már magam  "nordic walking" közben. Északi gyaloglás vagy síjárás magyarul, de én maradok az angol megfelelőnél,  ez a közismert használat itthon is.
Megvettük vasárnap délelőtt a botokat, már korábban kérdezgettünk egy barátot a technikáról. Aztán egy óra múlva megálltunk egy nagy, füves, sík terepen, majd egy erdőben is, és mentünk, mentünk. M. diktálta a tempót, ahogy a képen is látható!:-) Utána bot nélkül is sétáltunk, miért is legyen mindig az a nagy igyekezet?
Úgy látom, tetszeni fog. Én a gerincem miatt nem futhatok, úszni nagyon időigényes ( odamenni, vetkőzni, öltözni, hajat szárítani.) Torna? Talán egyszer. Mostanában marad a gyaloglás egyre növelve a távot.
Kert nincs, ülőfoglalkozás van, mozogni pedig kell!

U.i.: Zsóka, ugye tudod, hogy eszembe jutottál közben  miközben a messzi távolba néztem?:-)

Vasárnap délután

Erdő, víz, virágok, majd egy nagy rét szalmabáláinak tövében leheveredés csak úgy, mert addigra elfáradtam, és nagyon kívántam. A föld abszolút közelségét is akartam, fölszedni belőle az energiát. Vagy ez a gondolat is túlzás? Egyszerűen csak elnyúltam terv és szándék nélkül!
Nem akartam mást és többet utána sem, csak még erdőt, még vizet, virágot, és valahol újra megpihenni a napsütésben.
Ez volt a lényege  a tegnap délutánunknak, miért is szaporítsam a szót tovább.

Ablak előtt

"Tudnod kell, hogy a sors sohasem egyenes vonalban, hanem cikkcakkban szövődik. Eltér, visszatér, meglódul, megtorpan - már úgy néz ki, hogy az egészből nem lesz semmi, amikor hirtelen mégis megvalósul valami."

( Müller Péter)

Van hogy mostanában azért is állok az ablak előtt, mert volt úgy, hogy hiába vártam, bizony egyedül voltam.Változott a helyzet, és ennek tudatában kell lennem, nemcsak egyszerűen  tudomásul venni a jobbat, a rosszon meg hosszan rágódni.
Ezért a jelzett, várható időpont körül odaállok az ablak elé, látom, mikor feltűnik az, akit várok, megszólal a csengő is hamarosan, és eszembe jut az az idő, mikor másképp volt. Mit nem adtam volna azért, ami most napjaim része? Elképzeltem- persze akkor kínomban vagy tudatosan - a vágyott képeket, és a képzelet teremtő erővel bír. (Ha nem is éppen így akartam, de valami felső erő mégis így adta meg nekem.) 
A vágyott-féle képek most a valóságban játszódnak le.
Hinnem kell abban, hogy ez így működik. Sokkal könnyebb ennek tudatában.

Kontraszt

Tisztelettel keresem mindenhol a régit, a sokat szolgáltat, az alázattal enyészetnek indulót, a friss növényi hajtások és a nedves föld illata mellett a rozsda és a por illatát is.

Károlyi Amy: Örökség

Ki hagyta rám e furcsa örökséget?

tán javasasszony volt a drága,

füveket, gombát egybefőző

tündér, boszorkány, ükanyó, párka,

kezében órjás kertészolló,

az életekből itt-ott levágott,

s élet-darabokból foltozott

nekem egy foltos bohóc-virágot.

Ezt a világot hagyta rám,

a sok mögött mégsem egészet,

a csupa kérdő- és gondolatjel,

mi a világból az enyém lett.

Egy kifliről jut eszembe...

A konyhában csend volt, míg a Mama közel 90 évesen rejtvényt fejtett, én kávézás közben egy német nyelvű újságot böngésztem, hátha így is ragad rám valami a nyelvből. 
Az asztalon zománcos tálban frissen sült sós, köménymagos még langyos kifli, melynek soha nem tudom meg a receptjét. Mama nem receptből süt-főz, a gyakorlat írja számára, hogy miből mennyi kell. Alig néhány dologból szükséges „ein wenig” bele, de tojás az nem!

Csekély német tudásommal megdicsértem a kiflit, végigsimítottam Mama kezén is, melyet mosollyal nyugtázott.

Ez is része volt a szombat délutánnak.