Szombat

Megérkezünk Omához.
Öregszik minden, ez a biztos, állandó pont itt  a változó világban. 
Gyorsan megnézem kedvenc tárgyaim. Helyükön vannak, tényleg nem változik semmi. A kulcslyukban nincs kulcs továbbra sem, nem jön ide hívatlan vendég, a csipeszek ruhák nélkül égre merednek vagy  földre néznek. 

Virágok virágoznak, szilva érik, gyümölcsök befőttként már üvegben,  kertből bab egy zacskóban. 
Függöny meglebben a szél keltette légmozgásban.
Ennyi itt a történés...

Oma szól, hogy felvágja a kuglófot. 88 éves, és ő sütötte nekünk. Hétvége, kuglóf, hívó szó...Jó itt megint.

Visszabillenés óhaja

Most érzem, hogy az otthonom mennyire fontos bázis, mennyire őrzöm a nyugalmát, biztonságát. A felújítások miatt a az otthon nyugalma felborult, az ideiglenesség lépett előtérbe, a rendezetlenség, és  a mesterek miatt egyfajta átjáróház is lett. Kibillentem!

Lassan megpróbálom magam visszabillenteni.

Esőcseppek és ágynemű

Hogyan lehet az esőcseppeket megörökíteni az utókor számára? 
Úgy, hogy egy nappal korábban jött a festő festeni az erkélyem fém részét. Még nem száradt meg a festék, mikor egy estig tartó zuhogó eső kezdte el verni. (Ma már süt a nap!)
Itt-ott pöttyök vagyis esőcseppek  nyomódtak bele  a festékbe, és maradnak is most már a következő festésig! 
Vagy dühöngök, vagy én újra festem, vagy most már mindegy! Az első kettőhöz lenne kedvem, de inkább: Mindegy!

Ágyneműt húztam. Kerestem valami fehér csipkéset. Őrség után kedvem van hozzá. Fehérem van, de csipke nélkül. Leginkább mintásom van, de most fehérre vágyom. Elővettem ami fehér és  csipkés is. Ez az egy ilyen van. Egyáltalán ez csipke, vagy hímzett anyag??? Igaz, van benne kék-fehér csíkos rész  is, de nem tesz neki rosszat.
Kellene egy fehér, csipkés ágynemű. 
Talán a bolhapiacon!Pedig megígértem, hogy nem veszek én már semmit ott. Ez kivétel lesz!:-) Vagy még lesz pár más kivétel is?

Könyv és film

Olvastam Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról című könyvét.
Morrie haldoklik, és tudja is. Át akarja adni élete tapasztalatait azoknak, akik meghallgatják. Volt tanítványa igényli, felhasználja életében a megszerzett tudást, és újságíróként tovább is adhatja. Mester és tanítvány egymásra találnak, és szó esik közöttük a következőkről keddenként, vagyis a látogatások napjain:

Halál, félelem, öregség, pénzsóvárság, házasság, gyerekvállalás, társadalom, megbocsátás, tartalmas élet. 

Ezt a listát viszi magával Mitch, és beszélgetnek addig, míg nem késő, míg a számára megtalált és igényelt tudás forrása meg nem hal.

A könyvet megrendeltem, ezért van meg.
A filmet nem láttam a TV-ben, de blogokban olvastam róla. Vasárnap az Intersparban vásároltam, és odakeveredtem - tudatosan?:-)- ahol a DVD-ket árulják. Megtaláltam a filmet is "Leckék az életről" címmel. Korábban biztos, hogy nem volt, mert szoktam ott nézegetni. 

Jack Lemmon utolsó filmje.

Alkalmi beszélgetések

Hazatérve bárhonnan beszélgetések emléke is megmarad bennünk. Elég, ha csak hallottunk pár szót, és komolyan vagy mosolyogva  visszaemlékezünk rá. Maga a látvány is hozzátartozik persze  a hangokhoz.
Apátistvánfalván tipikus kocsmaépület... Felhők gyűlnek fölöttünk, elég riasztó, fenyegető mind. 
Munkásruhában, gumicsizmában alkalmi "meteorológus" áll az ajtóban ( mi az utcán), és közvetít befelé az ott sörözőknek és fröccsözőknek:
"Talán elvonultak a felhők, de az is lehet, hogy  majd visszajönnek!":-)
Ennyi a jelentés!!! 
Nevettem magamban, mert az időjárás jelentésekbe beleölt pénz, a technika sem ad néha ennél sokkal többet, mint amit az apátistvánfalvi kocsmában söröző adott ingyen, mérések nélkül. :-) 

Kislány járdára rajzol aszfaltrajzversenyen Nagyrákoson, szintén az Őrségben a Völgyhidi-vásáron. Számomra csak kriksz-kraksz, kivehetetlen mi az ott a járdán. Akkor is szép!
A többi rajzban felismertem, hogy lepke, virág, napocska, királylány stb. Persze, hogy izgat ez a modern művészet. Megszólítom, és belemegy  a beszélgetésbe az oviskorú.:-)
-Mit az, amit rajzoltál?
- Angyalkaaaa!
Még az is lehet!:-))) 
(Ezen a képen nem a rajzolt angyalka van a járdán! Arról az angyalkáról  nincs képem!)

Szabó Lőrinc: A szem örömei

Szerettem a szép, sima köveket,
nyulak szőrét, a selymes füveket,
jó anyagot, fűzgally fehér húsát,
melyről úgy lejön a bőr, katicák
piros hátát, fekete pettyeit,
elnézni, a halak hogy kergetik
egymást a vízben, hogy játszik a nap
az Ipoly tükrén s a tükre alatt,
fecskefű vérét, kutyatej tejét,
nagy napraforgók oroszlánfejét,
a zizegő szalmavirágokat,
a szomorú és szelíd lányokat,
aranyzöld gyíkok lüktető hasát,
gőz fátylait, felhők habtorlaszát,
a lepkéket, s nagyon a pókokat
s csöves vagy napernyős hálóikat,
s legjobban azokat a perceket,
amikor nem tudtam, hogy mit teszek.

Limonádé és néhány gondolat

Limonádé recepteket láttam a blogokban. 
Nem mintha különösebb recept kellene hozzá, de a kedv előjött miközben olvastam, vagy csak a képeket nézegettem. 
Hőség megszűnt most hétvégére végképp. 
15 fok alatti hőmérséklet, ablakot verő eső július vége felé közeledve. Mindez vasárnap.
A limonádét mégis megcsináltam. Mert nem lehet mindig várni arra, hogy majd valaminek örüljünk, és ehhez az örömhöz mindig  minden tökéletesen összejöjjön. A limonádéhoz valójában hőség kellene, ha a vele járó élvezeteket maximálisan élvezzük.  
Ha várunk, akkor viszont halogatunk, múlik az idő. 
Elszalasztunk sok mindent. Várjuk, hogy örülhessünk. Kitűzzük, hogy majd akkor és ott, ha ez, meg ez megtörténik, vagy a mienk lesz... Közben meg telik az idő. Eltelik!

Találkozások

Szeretek beszélgetni, ismeretlenekkel is. Majd megismerem őket!:-)
Utunk során én voltam a fő kapcsolatkereső, és sokan voltak rá vevők. Valahogy megérzik, hogy kíváncsi vagyok rájuk. Vannak véletlen találkozások? Vagy a sors tényleg összehozza azokat, akiket kell? Érezzük a rezgéseket...! Igen,(talán mégis) hiszek benne. Van, aki, ami irányít minket.
Sétáltunk az Őrségben, egy férfi szénát forgatott. 

Tetszett, ahogy dolgozik a feleségével. Észrevette a figyelmem, beállt egy pózba, és odaszólt egy humoros mondatot.Vettem a lapot, szó-szót követett, és kiderült, hogy ők is ugyanabból abból a városból vannak, ahonnan mi, arról a lakótelepről, szinte a szomszédos utcából költöztek be abba a házba 2 hete. Egyszer csak ott álltunk egymással szemben mi ismeretlenek! Nevettünk, hogy ez megtörtént.
Azonnal behívtak minket, és megmutattak mindent, úgy beszélgettünk, mint ismerősök. Egy pillanat alatt megtörtént. 
A házban a régi tulajdonosoktól megvették a régi bútorokat, még a falvédőket is.Ott a helyük! 
Van már 2 kiskutyájuk, jön majd a többi állat.Tanulnak bele a falusi életbe, bár gyerekkorban éltek már ott. Most újra tanulni kell, vagy legalább emlékezni a lakótelep után. Bennünk van ez a tudás. Azt mondták a helybéliek is segítőkészek. Menni fog ez!

Ez is én vagyok

A pár nap alatt foglalkoztatott néhány olyan dolog, ami amúgy is bennem van, csak kell valami, ami előhozza.
Nem tudok olvasni, ha nyaralok, utazom, vagy várakozom rendelőben, fodrásznál vagy  bárhol. Leköti a figyelmem az, ami körülöttem történik, még ha nem is sok. Meg egyébként is mi a sok? 
Vannak ott emberek, számomra figyelemfelkeltő látványok, ahol olvasni is lehetne. Akkor ez most elvesztegetett idő, vagy egyszerűen nem tudom megosztani a figyelmem?
Nem tudok olvasni akkor, ha a magam élete zajlik intenzívebben körülöttem, és feldolgozásukkal bennem is. Nekem az olvasáshoz csend kell, ingerszegény környezet. Pl. este a 4 fal között.
M. útban az Őrség felé (Kőszegen megálltunk) vett egy antikváriumban egy könyvet. Német nyelven íródott orosz népmeséket!!! Azt bújta pihenőidejében teljes odafigyeléssel. Nem látott, nem hallott mást akkor.Tehát nem vagyunk egyformák. Ezen is gondolkoztam. Én miért ilyen, ő miért olyan? Mások is sokfélék. Mi alakít minket?