Padlizsános recept

Nem kívánom a húst. Sok volt Húsvétkor, vétetett a hús bőven, újra a zöldféléket kívánom.
A padlizsánt kettévágom, és a húsos felén hosszában 3 párhuzamos mélyedést vágok úgy, hogy alul a padlizsán héját azért ne vágjam át. Besózom, állni hagyom fél órát, hogy a só kioldja a kesernyést ízt. Engem nem zavar, de a recept ezt írja. Utána lemosom a sót és a levet. A három bevágott mélyedést megtöltöm.
Egyikbe szeletelt lilahagyma kerül, a másikba Mozzarella sajt, a harmadikba paradicsom. Ahol a lilahagyma van, oda fokhagyma is megy. Beszórom oregánóval az egészet. Ha van maradék bármelyik alkotórészből, akkor azt még a tetejére teszem.Van egy kis sajt a mélyedésben is, de a golyós Mozzarellát a tetejére is tettem, hadd olvadjon. Az a dolga!

Alufóliákat bekenek olívaolajjal, ráteszem a megtömött, félbevágott két padlizsánt külön-külön, majd megcsöpögtetem olívaolajjal. Bebugyolálom az egészet fóliával úgy, hogy jól záródjon. Előmelegített sütőben kb. 20 percig sütöm. Illetve az alufólián belül párolódik( ezért a szoros zárás), puhul az egész, még nem sül, az majd később. Hőmérséklettől függ a 20 percnyi idő is. Nem tudom mennyi a hőmérséklet benn, gázsütőm van. Utána szétbontom a fólia tetejét, és sütöm még az egészet. Egy kis sült kéreg kerüljön a tetejére is, és a padlizsán héja is barnuljon.
Végül kihámozom az egészet a fóliából és tálalom. Önállóan is jó, de barnarizzsel is.

Napsütésben, esőben

Szemlér Ferenc: Minden vagyok

Minden vagyok és mindennek

az ellenkezője is,

az égi derű vagy ború

a béke vagy a háború,

az igaz és bizonnyal a hamis.

Vagyok a jó és mellette a rossz,

a vigyázó s aki oroz,

a vegyület vagyok és az elem.

Az energia vagyok s az anyag,

a bátorság s a félelem,

szorgos vagyok s hanyag.

Vagyok a kedves s az utálatos,

a gyűlölet vagyok s a szeretet,

kire rálépnek és aki tapos,

ki torkig telt s ki nem kap eleget.

Vagyok a sötét és vagyok a fény,

az elavult s a friss.

Én te vagyok és én vagyok csak én...

minden vagyok és mindennek

az ellenkezője is.

A mai ebéd után erdei séta napsütésben a közelben minden részletre figyelve, a  nagy egészben is elmerülve. Felmentünk egy kilátóba, majd egy padon ültünk, feküdtünk, napoztunk, beszélgettünk, hallgattunk...M. olvasott is a padon, én ilyen helyen nem tudok. Más köti le a figyelmem.

Majd nem is olyan sokkal később hazafelé...

Kajuk Gyula (Trendo): Autózás esőben

Cseppek csapódnak

a szélvédőre

ebből már nem lesz

szép tavaszi nap

a megnyitott keskeny

ablakrésen át

a huzat a füstbe belekap

aztán eljátszik

a selymes füstkarikával

bár mint nyűgös gyermek

elunja oly hamar

karcsú ujjaid

a rádión babrálnak

erősödik a hangzavar

aztán beúszik valami dallam

lassú ütemű nyugodt szívverés

apránként elfogy a hazafele-út

köztünk a szó most oly kevés

Esik

Esik, ablak nyitva. Délután az a fülledt meleg volt, amiből éreztem, hogy egyszer csak tintakék lesz az ég, majd felmorajlik... , és esik. Surrog az autó gumija az aszfalton, vékony habos iszapot hagy maga után.
Élvezem és figyelem az esőt. Azon is gondolkozom, hogy lehetne leírni. Ha olvasok is, felfigyelek arra, ami időjárás leírásáról szól. Például, az eső hangja olyan volt, mintha ezüstpénz hullana márványra. Igen, ezt érzem, hallom is. Ha látványról volt szó, olvastam olyat is, hogy úgy esett, mintha fénylő kötőtűk párhuzamosan  hullottak volna sűrűn az égből. Ez is jó hasonlat.
Kinézek az ablakon. Rózsaszín virágszirmok tapadak a járdára. Így igaz! Ezt látom. Igaz is, szép is, de nem írom le. Olyan nagyon sziruposan, szenvedőn költői. Elcsépelt is? A pongyolapitypangnak sárga virágja már szálló repülős-magos lett. Most az eső félig leverte a magos ejtőernyőket. Ez már tetszik, de hogyan fogalmazzam meg jobban, csak pár szóval a lényegét.
Földigiliszta illat van kinn. Na, ez már tetszik, jobb, mint a szegény átázott rózsaszín szirmok.
Ez vagyok én!  A földigiliszta és a rózsaszín szirmok közül az előbbi áll hozzám közelebb. Esőben mindenképpen. Mert az olyan fanyar.Néha érzem, hogy inkább ez vagyok.
Attól még lehet, hogy szívesen beleszagolnék most ázott orgonába. Keveredik bennem az esőáztatta virágszirom és a giliszta látványa és illata.
Ez vagyok igazából én.

Kávéztunk is Mikulovban

Van Mikulovban egy általunk kedvelt "Petit" nevű kávézó. Főtérről nyíló szépségesen régi ház udvarában eldugva található. Méltó kicsiségével a Petit névhez. Egyszerűségével vonz.
Régi faasztalán nincs terítő, "kis vacakok" sem foglalják a helyet. Régi ablakaiban bezzeg igen. Régi újságok, kis kosarak, benne olló, gyufa, teaszűró, izémizék, amik kellhetnek éppen.Nem kellenek persze, de olyan otthonosak. Kiszolgáló pultján mindig friss Marlenka sütemény.

Szóval megyünk a főtérre, úton a Petit felé, és egy nagy napernyő utcára történő kihúzásának zajára lettem figyelmes. Utcán a fal mellett székek, asztalon kávék, ráérősen néhányan már iszogatják. Benézek az ablakon, minden csupa hangulat. A bútor, a képek, dekorációk. Konyhaszekrény üvegezett részébe régi képek betéve. Olyan nagymamásan...Vinotéka is egyben, borospolcok is bevillantak a napfényben.

M. megjegyezte, hogy itt is megihatnánk a séta után a kávét a Petit helyett. Bólintottam. Legyen így, itt tényleg le kellett ülni.

Hátradőltem, és tudtam, van egy új kellemes kávézóhelyünk Mikulovban  Dobrý ročník néven. A linken belül ajánlom a fotógalériát.Parkolóból a főtérre vezető utcán jobbra( Náměstí 27, Mikulov). Mert egy úton fontos, hogy hol iszunk kávét. :-) Ahogy Szöllősy tanárnő is elmondta Stahl Juditéknak!:-)

Bevezető egy másik blogbejegyzésemhez

„Négy éven át úgy oktatott minket Szöllősy tanárnő művészettörténetre a főiskolán, hogy mi, hatan- fél tucat leendő, reményteljesen rendezőhallgató-minden alkalommal érezhettük: utazunk.
A legjobban azt az évet szerettem, amikor gyönyörű kontyos arca csak úgy ragyogott, miközben rekedtes, mély hangján Piero della Francesca, Fra Angelico vagy Donatello műveit magyarázta. És ilyenkor nemcsak a kompozícióról meg a színvilágról beszélt, hanem arról is, hogy a festményeket, szobrokat őrző templomok, galériák közelében hol van a legjobb kávézó, hova érdemes betérni egy frissítőre, és hol együnk hajszálvékonyra vágott prosciuttóval jó alaposan megpakolt paninit. Egyszóval arra tanított minket, hogy élvezzük az életet.
Hiányzik nagyon, mióta elment közülünk. Ő jut eszembe, ha reggelente bekapcsolom a Gaggia kávéfőzőmet. Évekkel ezelőtt első római utamról cipeltem haza hátizsákban, mert a tanárnő is ilyen gépen főzött nekem kávét a Gellért-hegyi nappalijában, mikor az a megtiszteltetés ért, hogy a sikeres vizsga után vendégül látott otthonában. Tőle tanultam, hogy egy csésze finom feketéhez nemcsak frissen pörkölt kávészemek kellenek, de a jó minőségű víz is elengedhetetlen….”


( Stahl Judit: Enni jó c. könyvéből egy részlet)

Írtunk ( többes szám, mert hozzászólások is!)  a blogomban az előző bejegyzések egyikében a kávézásról, és hogy hozok egy beszámolót egy kis cseh kávézó hangulatáról. Közben egyfolytában az járt a gondolataimban, hogy minden korábbi és mostani élmény mennyire összefügg.
Szeretem Stahl Judit könyveit. Nemcsak a receptek, a képek miatt, hanem azért is, mert a receptek előtt olyan jóízű, hangulatos írásokat ír.

Közben még motoszkál bennem Szöllősy tanárnő. Mekkora kincs egy jó tanár. Mostanában láttam, olvastam újra A Holt költők társaságát és Húsvétkor a Mona Lisa mosolya c. filmet ( Moha, köszönöm!)

A jó, sokat adó, élni, érezni, gondolkodni, vágyainkat megélni  tanító tanár szerepe ezekben a filmekben is jelen van. De számomra "tanár" pl. Zorba, a görög is, de az Egy asszony illatá-ban a nyugalmazott, vak Slade alezredes is a maga módján! De még mennyire!

Még több kellene, vagy legalább észrevenni őket. Az is igaz, hogy aki jó, azt lehetelen nem észrevenni. Ők hatnak!

Nagyon-nagyon a teljesség igénye nélkül jöttek most a filmcímek az eszembe...

Olvasok, gondolkodom erről-arról...

Ma vissza kell vinnem a könyvtárba Sebestyén Balázs: Szigorúan bizalmas c. könyvét. Elkezdtem olvasni, írtam már róla itt, aztán mást is olvastam, ezt félretettem. Most mielőtt visszaviszem, be akarom fejezni.
Hányszor bennünk is meglévő, megélt, kérdésre választ váró gondolatok vannak benne.
Például a szeretetről, csalódásról, féltékenységről, korlátozásról.
Egy apa szereti a fiát, a legjobb dolgokat meséli róla, büszke rá. Arra büszke, amit gondol róla. Utána kiderül, hogy a fiú homoszexuális. Apában döbbenet, első reakció, hogy  kitagadja. Majd rá kell ébrednie, ráébresztik, hogy a fiát szereti vagy azt a  személyt, akinek gondolta a fiát. Mi vajon kit, hogyan szeretünk?Aki valóban az illető, vagy akinek hisszük?
Aztán itt jön a sokszor kimondott mondat: "Csalódtam benned!"
Mi ez? Egy általunk talán ki sem mondott elvárásunknak nem tudott megfelelni az illető. Olyat tett, amit mi ( Én) nem akarunk. Jön a harag, ami a másikra kivetített  érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Nem a másikkal nem vagy elégedett, hanem önmagaddal. De ezt be nem vallanánk!Talán nem is tudjuk. Inkább a másikra haragszunk. Az ember egója csapdákat állít, és mi belesétálunk.Inkább a másikra haragudni, bűnbakot gyártani, mint elgondolkozni önmagunkon.
Féltékenység, a másik korlátozása? Olvasok arról, hogy a jó kapcsolat a kölcsönös fejlődésről szól.Úgy kell a másikkal élni, hogy hagyni közben kiteljesedni. Az igazi szeretet esetében nincs helye a korlátozásnak. A tiltás egy kapcsolatban a saját gyengeségünk beismerése, vagyis kudarc. 
Tudjuk ezeket, idővel úgyis rájövünk. Rájövünk, kitisztul, ha akarjuk, ha keressük a választ. Hányszor megyünk bele addig a csapdába? Hányan nem jönnek ki onnan és gyötrik önmagukat, a másikat?
Olvasok tovább. Ismert gondolatok. Valahol tartok, a környezetem is tart valahol megvalósításukban. Én is hatok, rám is hatnak. Mindenki valahol van az úton. Arról is szó van a könyvben( más könyvekben is persze), meg tudjuk-e a másikat győzni a magunk igazáról. Úgysem hiszi, még nem tart ott, nem is fog... Neki még mást kell megtapasztalni, és egyáltalán miért is győzném meg valamiről? Hogy nekem kényelmesebb legyen? Már megint az EGÓ!Aztán jön a hit kérdése. Van ki nem hiszi, amit én igen. Egyszerűbb lenne kimondani: "Neked ezzel még nincs dolgod!", és elengedni ez ügyben az illetőt.Tapasztaljon, és lehet, hogy akkor sem jut el oda, ahol én vagyok. És akkor mi van? Egyáltalán én vagyok jó helyen a tudásban? Ki dönti el?
Egy könyvben sűrítve vannak azok, melyek előfordulnak életünkben. Tükröt tart. Szembesülök valamivel, jó lenne, ha a környezet is szembesülne. Tanulunk, fejlődünk. Remélem...

Mikulov (határátkelő és annál több is!)

Van egy osztrák barátunk, aki mindig Magyarországon tölti a szabadságát. Két hely számára az állandóan látogatott hely: Szentendre és Eger. Bejáratott helyek,utcák, ugyanaz a szállás, ismerős pincérek, emberek.
Róla beszélgetve jutottunk el ahhoz a témához, hogy ki hogyan, hova szeret utazni: Mindig máshova, vagy vissza ugyanarra a helyre. Szabadságon is otthon lenni, csak egy másik helyen "otthon"? Az általunk szeretett helyet újra és újra látogatva otthonként kezelni végül az úticélt.
Én a két lehetőség között vagyok. Sajnos ahhoz keveset utazom, hogy mindig ugyanarra a helyre térjek vissza. Vonz az ismeretlen is. Viszont szeretem a megszeretett régi helyet is meglátogatni. Mert legközelebb már más az a hely. Más az évszak, más a hangulat, más a színek, a látvány. Másodszor már szinte otthon vagyok. Sokadszor pedig nagyon is otthon.

Így vagyok Mikulovval is. Hogy miért éppen ebbe a városkába megyünk sokszor? Mert határátkelőhely. Osztrák-cseh határátkelőhely ( Drasenhofen-Mikulov), itt szoktuk átlépni a határt.

Egyszer advent táján bementünk a városba egyet járni, kávét inni. Prágából jöttünk, hosszú volt addig az út, meg kellett állni.
Általában határátkelőhelyeken az ember nem áll meg. Örül, hogy megérkezett a másik országba, és már megy is tovább. Talán a WC az egyedüli indok, ami miatt elidőzik 1-2 percet.Szóba jöhet még autópálya matrica beszerzése, régebben az adott ország valutájának megvétele. Ez utóbbi már múlóban. Eleve pénzzel érkezünk, de bárhol van bankomat is.
Szóval, Mikulov! Csodát láttunk, egy csodaszép városkát akkor. Adventi fények is széppé tették, de maga a hely szép. A szokásos szép főtér ( cseh főtér mániám van!), kastély, zegzugos utcák, kálvária, olyan kávézóhelyek, hogy...:-)
Erről még külön is írok egyszer.
Sóhajtoztunk akkor először nagyokat, hogy miért nem álltunk meg eddig a városban. Már fent leírtam az indokokat.A határátkelőket nem tekintjük célállomásnak.
Változtattunk azóta. Mikulov már nem csak határátkelésre szolgál, hanem úticél is, általunk immár szívesen látogatott hely.

A tó

Húsvét van, a szokásos módon zajlik.Az együttlétre helyeztük a hangsúlyt, ajándékozás is mellőzve, csak éppen jelképesen valamit. Nem ez a lényeg .Az valahol egészen máshol van.
Közben élmények feldolgozása folyik. Szeretünk Csehországba menni.Ott voltunk a Húsvétot megelőző 3 napban, azért volt csend a blogomban. Szép élményeink vannak az országgal kapcsolatban, újakat is gyártunk.

Prágába bármikor szívesen megyünk, de kisebb, nagyobb helyekre is, a tájat is élvezzük. Csinálunk előre is útvonalat, de hirtelen ötlet is jön. Mint például az én ötletem két tervezett hely( Opava és Bruntál) között. Láttam a térképen egy tavat reggel kávézás közben....

Tenni kellett egy kitértőt érte, de ha tó van a közelben, oda kell menni, meg kell állni, lábat lógatni, sétálni a  partján, megmászni a köveket. Ha van egy templom is a tó mellett, egy kis temető is a tó partján( micsoda hely a végső nyugalomra!), akkor még inkább érdemes megállni.

Mert nemcsak az ismert turista helyek vonzanak. Leginkább a hirtelen ötlet és megvalósítása az, amire emlékezünk később, ami nem is volt tervbe véve.

Soha nem hallottunk Leskovec nad Moraviciről. Miért is hallottunk volna? Le is írtam a nevét, miután elhagytuk, nehogy elfelejtsem. A név lehet, hogy feledésbe merül, de a színek, a látvány nem. Fél órát voltunk ott, de mélyen rögződött.

Vannak még hirtelen jött ötletek, élmények melyek a 3 nap alatt történtek, amit majd elhozok a blogba. Mert letisztul az út, van, amire később is erősebben fogok emlékezni, mint a többi látványra. Ez a kis tó már biztos, hogy ilyen lesz.

Még annyit! Körbe jártam a templomot. Figyeltem, kerestem  a kis részleteket a fala melett, és meg is találtam őket!:-)

Elég két locsolókanna, falnak támasztott seprű, hogy valami meghitt, otthonos varázslatban legyen részem.

Vasárnap

Vasárnap reggel elkezdem az ebédet, utána elmegyünk a bolhapiacra, majd befejezem az ebédet, és ebédelünk. Így telik a délelőtt.
Ragaszkodom ahhoz, hogy 1-2 dolgot veszek csak a piacon. Olyat, ami nem drága, sok helyet sem foglal.Amíg konkrét céllal nem megyek, addig így lesz.
Újra csak csésze tetszett meg, most alj is van hozzá. 

A már jól ismert könyvárusnál időztünk még sokat. M. a német nyelvű könyveket, én az angol nyelvűeket nézegettem.Vettem  két könyvet, máris látom, hogy  élvezni fogom őket. Íme, az egyik.

M-t egy barátja hívta, hogy a fia koncertet ad. Mármint a zenekar, ahol éppen játszik, egy közeli osztrák faluban, Deutschkreutzban lesz. Ebben a faluban van az a jó víz, amiből időről-időre vételezünk.