Péntek délután

Eljött a péntek délután, és sárként telepszik rám a fáradtság.Hosszú volt a hét, este 10-ig dolgoztam tegnap, későn kerültem utána ágyba. Reggel korai kelés, utána Anyuval kórházba kontrollra. Miután hazaértünk, én gyorsan még összekaptam magam, és elindultam bevásárolni. Jővő héten főzőcskézem magamnak.Munkahelyi étkezés lemondva. Sok a cukor, a rizs, a krumpli, a tészta.Illetve az én mostani étkezési tervemhez képest sok.
Ismerkedem olyan ételekkel, melyeket eddig ettem  vagy egyáltalán nem. Látszik, hogy sokat tanultam, és kíváncsi vagyok most sokmindenre. Vettem bulgurt, kölest, van itthon lencse. Nádcukor, gyümölcscukor is került a kosárba, mert a cukrot végképp nem akarom elkerülni. Mindig mindenből kell a szervezetnek, csak visszafogom magam, és az alapanyagból a legelfogadhatóbb, nem hízlaló vagy egészségesebb változatát keresem.
Barna rizs tartalékok is feltöltve, szója is, teljes kiőrlésű liszt is. Brokkolit is vettem, tervem van vele a vasárnapi ebédre.Nem sorolok fel mindent, de málhás szamárként jöttem haza. Hátam még mindig fáj, pedig egy kád vízben lazítgattam az előbb.
Ma délutánra terveim voltak még, de NEM! A lakás aránylag rendben, tegnap kiporszívóztam fürdő, konyha rendbetéve. Vasalnivaló, mosnivaló nincs. Nem fogok keresni munkát. Igenis végiglustálkodom ezt a délutánt. Úgy érzem aludni is fogok. Kinn nagy szél, borult az idő, nem vágyom ki.
Ezt a könyvet is fogom lapozgatni. Nem tudtam otthagyni a  a boltban kb. egy hete. esz az alvásra vagy csak a pihenésre.

Bertók László: Egyenesek

Szeretem az egyeneseket:

a bordázott vasúti sínpárt,

ahogy az égnek nekiered

legyűrve a görbeség kínját,

a sorba tűzdelt villanyoszlopok

hetykeségét a falun végig,

ahogy a kusza ágakhoz szokott

szemek összhangját kicserélik,

a messzi nyárfákat, a táj

szélbontó fésű-fogait,

a csillagokig nyújtózó sugárt,

ha szemembe támaszkodik,

és az egyenes tekintetet,

a finom huzalt két szem között,

ahogy feszül, ragyog vagy megremeg,

de mindig összeköt,

s a szép egyenes szavakat,

pántjait minden közösségnek,

ahogy erejük ránk tapad,

s nagy útjaink is összeérnek,

és a merészen egyenesre

csavarodott gerinceket,

ahogy csupaszon égig érve

igent vagy nemet intenek.

Fogyás

5 hét alatt 9 kg ment le. Gyors fogyásnak is érzem ezt, de kellett, hogy innen kezdve nagyobb türelemmel folytassam a fogyást a kívánt, elérendő súlyig. Januárig még 14 kg-t akarok leadni. Ebből is látható, hogy adtam magamnak időt bőven. Sőt, jön a nyár, a könnyebb étkezések. Ez a tény segíteni fog.
A fogyás elég könnyen megy, és soha nem éhezem. A jojó effektus is elkerült eddig.
Viszont leírom, hogy kezdeti bevezető, szigorú 2 hetes diéta megviselt. Hirtelen volt a szénhidrát megvonás, a teljes változás minőségileg, mennyiségileg, az étkezések idejének változtatása. Este nincs evés pl. Egyfajta sokkhatás a szervezetnek, ha nagyon megszoktunk valamit.
Abban a diétában nem volt reggeli, ami hiányzott. Ezért azt a diétát úgy már nem csinálnám. Mostanában találtam egy hasonlót, ahol van reggeli is, ha nem is minden nap, de ehetek zsemlét reggelire. Ha még csinálok két heteset, azt fogom csinálni.
Átállt a szervezetem a könnyebb ételekre, megszokta, hogy fél 6 után nem eszem már este. Fél 6, mert akkor van a munkahelyemen szünet, hogy ehessek valami könnyűt. Máskor késő este is ettem. Tudtam, hogy nem lehet, de....
Sokat tanultam, böngésztem a netet, a saját szakácskönyveket az 5 hét alatt. Vannak receptjeim, melyek nem hízlalnak, sok idevágó blogot olvastam, és a neten is találtam hasznos tudnivalókat. Önmegismerő tréning, talán önfejlesztő is ez az időszak. Sőt, nem is " talán", hanem biztos. Örülök hogy van kitartásom, hogy nem adtam fel, és önfegyelmet is felfedeztem magamban. Bár annak nem voltam híján soha. Talán az evésben veszítettem el a kontrollt, hiányzott az önfegyelem. Meg is látszik rajtam.:-)
Támogatókra is leltem a blogvilágból ( lásd másik blogomban, ami a fogyásról az egészségesebb életvitelről szól a teljességre nem törekedve), nagyon köszönöm még egyszer a támogató segítő szándékot, a tapasztalatok átadását.
Amivel elégedetlen vagyok, az a mozgás, illetve hiánya. Érik bennem a terv, de még nem csinálom.Lustaság? Az elhatározás hiánya? Ismerve magam, egyszer belelendülök... Majd, egyszer!
M. a kezdeti kételkedés után látja, hogy tudom csinálni, és már elhiszi, hogy annyi leszek majd újra, mint mikor megismert. Kollégáktól elismerő szavak jönnek, Anyu is tudomásul vette, hogy nem eszik a " lány"!:-))) Ő így látja! Számára akkor van minden rendben, ha megtöm. Illetve megtömhetne, de belátta, hogy ezt csak így lehet csinálni, ha elutasítom az örökös kínálást. Kapok tőle gyümölcsöt pl. csoki helyett. Így van jól.
Hozok néhány képet, melyek nem igényelnek recept tudást, csak ötletek, napjaim ételei közül néhány. Mind jól ismert étel. Majd még folytatom a képeket új bejegyzésben egyszer. Olyan otthonosak az ételfotók. Más blogokban is szeretem őket nézegetni, ahogy az otthonok részleteit is. Másik blogomban részletesebben írtam az ételeimről, ide a hangulat miatt került néhány.
Most így élek!:-)

Újra felkedeztem a körözöttet, amit mindig is szerettem. Alatta WASA kenyér, ami diétára jó és finom is.

Fehér kenyér semmi, csak magos, teljes kiőrlésú. Sajtból feta, mozzarella és köménye sajt. Ezek nem hízlalnak. Jól megrakni valami zölddel, ebben az esetben medvehagymával és paprikával.

Reggelire gyakran zabpehely( Sofia azóta is hálás vagyok, hogy felhívtad egy bejegyzésedben a figyelmem rá. Úgy csinálom, ahogy te leírtad). Fagyasztott, kiolvasztott gyömölcs mellé, de más gyümölcs  is lehetne akár. Még nem próbáltam mást, így szeretem.

A főzelékeket önmagukkal sűrítem.Kiveszek belőlük főzés után, botmixert neki, majd vissza. Liszt  így elhagyva, se rántás, se habarás. A végén kefír, joghurt  tejföl helyett.

Még folytatom az írást, de inkább ez ételek fotóit, néhány új tapasztalatot hozok. Nem vagyok gasztroblogger, se gasztrofotós. Így fogadjátok el őket, amilyenek!:-)

Napsütés és levegő

„Lesz-e bárka, mely megtelik majd

minden égi és földi fénnyel?

Visszatérnek-e madarak

Csőrükben oxigénnel?”

(Mezei András)

Vasárnap délután kimentünk a Fertő-tó partjára is átitatódni fénnyel.

"Kincs"

Vasárnap kimentünk a  régiségpiacra.
M. most volt velem másodszor ott, és az első után igényelte nagyon is, hogy menjünk újra. Ugyanis van ott egy árus, aki német nyelvű könyveket ad el. Jobbnál jobbakat, ami M. érdeklődését is felkelti. Hosszan böngészgetett, válogatott, és 4 db  a táskájába került. Most az érdekli, hogy került ennyi válogatottan jó könyv az illetőhöz. Legközelebb megkérdezem. Ha a férfi beszél németül, akkor M. teszi meg. Ha titok- amit nem hiszek-, akkor nem kapunk választ. Szerintem nem fogja titkolni az illető, én hagyatékra tippelek.
Egyszerűen tudni akarom a tárgyak történetét. Ezért is jó régieket venni, mert  vannak történeteik. Másképp nézek akkor már rájuk, megismerkedtem velük.
Van egy kollégám, aki csak régi edényekből hajlandó enni, ilyen megfontolásból. Mert a réginek lelke van. Előszeretettel megy bolhapiacokra, és gyűjtöget. 
Én is vettem magamnak "kincset". Egyetlenegy csészét annak ellenére, hogy megfogadtam, semmi sem kell. Nem lehet ellenállni egy Zsolnaynak, ha tényleg alig kérnek érte valamit.Délután kávéztam is belőle.

Tegnapi sétánk látványai

Tegnap M. délután 5 óra körül érkezett. Máskor ilyenkor sötétedett már, nem nagyon mozdultuk ki. Vacsora, tea, beszélgetés...
Tegnap nem is tavasz volt, hanem nyár. Gyorsan el is indultunk sétálni. Elmentünk Sopron határáig, és jártunk egy nagyot. Szinte fejbevágott az illat, a színek, de miért is lett volna másképp? Tegnap és ma  szinte berobbant a tavasz, ahhoz képest, hogy eddig csak jól láthatóan készülődött.
Napszemüveg elő, próbáltam kitalálni azt is, hogy mennyire öltözzek fel, hogy ne legyen nagyon melegem.
Persze, hogy az volt. De nagyon bátor sem akarok lenni, mert jöhet a 100-as papírzsebkendő utána útitársnak.Egy darabig most így lesz, hogy próbálok az időjárásnak megfelelően öltözni. 
Még valami!
Mónika csatlakozásával a rendszeres olvasóim száma 50 lett.

Mónika szeretettel köszöntelek nálam.

Köszönöm a többieknek is, akik kitartanak, és látogatják a blogom.:-) Minden jót Nektek, élvezzük még egy darabig a blogírást, olvasást.

Gyalog hazafelé...

Százszorszép réten

minden színből egy csöppnyi

a zöld palettán.

( Horváth Ödön)

Tavaszi zsenge;

amerre a szem ellát

hajlik a széllel.

( Horváth Ödön)

Az utakat...

Teszek távolságokat, teszek belső utakat, megyek egyedül, megyek másokkal. Mindig úton vagyok, akkor is, ha a 4 fal között, mert a gondolataim velem vannak, melyek messzire visznek. Leginkább látni akarok...

Teázás

Miután hazajöttünk a Kőfejtőből, teáztunk. Ez a kis együtt töltött idő alkalmas volt még egy kis beszélgetésre. Érdekes, hogy ki milyen bögrét választott.

T. a fekete alapon fehér csíkosat, amit ő készített, festett nekem egyszer ajándékba. Alulra oda is pingálta, hogy: Évának:-) Persze, az most nem látszik a képen.

Most ehhez a bögréhez nyúlt azonnal, hogy leellenőrizze milyen munkát végzett.:-)

A két srác M. fiai, én pedig sajátként szeretem őket. Ők is szívesen vannak velünk. Édesanyjuk régen meghalt. 

Bécs nem nagy távolság innen. Ott élnek mindketten.

Csinálunk közös ebédet( M. már itt volt, a fiúk csatlakoztak), ha jönnek, egy kis barangolást csinálunk itt-ott, fotózásokat, felajánlották, hogy segítenek majd az új konyhám rendezésében, és számítógép ügyben is hasznosakat hallok tőlük.

Néha bejelentik, hogy szeretnének itt is aludni.Időnként lélekápolást is végzünk. Mert vannak szakítások is, szerelmek is. Fiatalemberek...Én meg sajnálhatom szakítás után az általam megszeretett barátnőket.:-)

Egyetemi vizsgák is vannak, arról is beszámolnak.

Közös prágai kirándulás, nézelődés és sörözés, balatoni bringázások, alföldi, kapolcsi élménygyűjtések, karácsonyok, szülinapok, bécsi Wiener Schitzel evések, apjuk főzésének kipróbálása, korizás a Fertő-tavon. Számukra hazai, osztrák kerékpárversenyen indultak( Salzkammergut Trophy), üvöltve drukkoltunk nekik, majd hegyni sárgabarackos sütit nyomtunk le ...

Ausztriában nem nagyon ismert szaloncukor felkötözése. A kókuszos szaloncukor a nyerő  a srácoknál. M. nem is eszik belőle, mert fogyni akar. Állandóan.Titokban persze csen el egy-kettőt. A fasírt úgy jó a srácoknak, ahogy én csinálom. Glória a fejem fölött. Minden ebédmaradék, becsomagolva nekik mindig.:-)

Nem is tudom sorolni, mind-mind mélyen rögzülő fontos dolgok ezek.

Saját gyerek nincs, más szülte sajátok vannak!:-)))

Pótanya kellett nekik is.

Akkor ez a  bejegyzés egy kis betekintés volt a magánéletembe!Vegyük úgy!