Vasárnapi munka előtt

Tegnap vasárnap ellenére délután és este munkahely.
Kicsit sajnáltam is magam, mert egy békés otthoni vasárnap délutánnál, vagy egy jó sétánál nincs jobb.
Mindegy, nem lehetett mit tenni, de előtte kényeztettem magam! 
Új, régi, aznap vett  bolhapiacos mécsestartómba bele a mécses, tea is egy kis citrommal, kandiscukorral a zöld, pöttyös teáscsészémbe. Jöhetett a ' lassítás' gyorsulás előtt!:-)
Kb. egy órát így eltöltöttem régi Lakáskultúra újságokat lapozgatva. (Szintén tegnapi szerzemények!)

Vasárnap délelőtt

Régiségpiacon nézelődés ma.
Egy feszület rám várt, kikerül a hálószobám falára. Fehér meszelt fal illene alá, de tapétára kerül. Minden nem jöhet össze.
"Amelie csodálatos élete" DVD-n. Ellenőriztem már, nem egy rossz DVD-t adott el nekem, aki árulta. Vágytam arra, hogy ez a film meglegyen otthon. Így legalább az ölembe hullott, nem kellett boltban keresgélni. Ha egyáltalán van még valahol.
Vettem még régi Lakáskultúra újságokat, 10-et kevesebb, mint egy áráért. Jó lesz lapozgatni őket.
Mécsestartót is vettem, a sokadikat, de egy hasonlóra vágytam régóta. Megvettem. Most is ég benne egy mécses, gyorsan kattintottam is egy képet róla, hogy elhozzam ide is a másik két képpel.

A régi óra

Írtunk arról, hogy mennyire fontosak a régi dolgok körülöttünk.Különösen, ha valamelyik ősünké volt, és ismerem is az illetőt.
Nagyapámat személyesen nem ismerhettem, meghalt még a 2. Világháborúban 37 évesen, mikor anyu 9 éves volt. Úgy érzem ismerem, anyu annyit mesélt róla. Megmaradt nekünk a  zsebórája. Itt maradt belőle, a talpig becsületes parasztemberből. Imakönyv, óra...
Mikor templomba ment fekete öltönyben, fehér, állig begombolt ingben ment Isten házába.Olyankor nála volt a zsebóra is. Időnként megnézte, pedig vasárnap nem számított az idő, akkor nem dolgozott, 'csak' az állatokat etette meg. Mert ők fontosabbak voltak az ő vasárnapi ebédjénél is.
Pontosan 12 órára végzett, addigra nagymamám is az ebéddel. Ő a korai misén volt.
Szolgálta Istent, a földet és a családot ő is, ahogy nagyapám.

Ablakok

Schein Gábor: ( közömbös dolgok)

engem a közömbös dolgok ragadnak

magukkal leginkább. egy ház homlokzata

például, az ablakok és az emeletek ritmusa,

ami egy kicsit mindig kiszámíthatatlan.

hol itt, hol ott marad nyitva egy ablak,

hol itt, hol ott engednek le egy redőnyt.

vagy ugyanúgy az emberek mozgása.

nincs két egyforma járás, a törzs,

a csípő, a comb és a lábszár finom

tömegviszonyai rengeteg hiba lehetőségét

hordozzák és megismételhetetlenek.

szeretem nézni, ahogy az emberek

járkálnak az utcán. mozgásukban és

abban, ahogy ott vagyok, mindig van

valami a feltarthatatlan zuhanásból.

Az ablak látni enged. Kitekintést ad, betekintést ad. Néha a kettő egy és ugyanaz. Szép az ablak, olyan mint egy szem. Látunk  és láttatunk általa.

Mert be is nézhetünk rajtuk. Kint is világ, bent is egy világ.
Tanulmányozzuk!

Emlékek

Egy régi imakönyvnek varázsa van. Benne van néhány név is(cirkalmas, szép írás!), melyeket valaha családtagok viselték.

Elmúlt

Ennyi maradt belőle. 
Figyeltem, ahogy megroggyan, elmúlik, búcsúzik a születésnapi tulipánom. Már a szirmok sincsenek meg. 

Képes beszámoló

Ebéd után így telt a vasárnap délutánunk...

Vasárnap edéd után laza beszélgetés. Jó meleg van bent, a párnák, plédek inkább a puhaságuk miatt kerülnek elő, az érintésük kellemessége miatt. Kint hideg van, séta most elmaradt. Teakészlet kikészítve, válogatás belőlük, lassítónak kandiscukor is az asztalon. Aztán játék. Kártya, Rubik kocka. Van, aki ki tudja rakni van, aki nem. Én nem, de örülök, ha az enyémet is kirakják. Nevetnek. Jó lesz elrontani. Gyertyát is gyújtunk, kell a hangulat miatt.
Néha győzök, néha a többiek győznek. Játszunk Joker nélkül is, utána visszakerülnek a kis vigyori bohócok. Kell a szerencse is. Forgandó, de olyan jó Jokerral is játszani.Gazdagnak érzi magát az ember, sőt, szerencsésnek. Újra gyerek az ember. Belevigyorog a bohóc képébe.
Újra tea,  egy-egy kandiscukor be a szájba is. Olvad is, ropog is. Múlnak az órák...

Szerb György: Tél

Ezüst tetőkön csend-boróka

pára-bokor és füst-fenyők

kormosan könnycsepp hull a hóra

párkányok rínak mint a nők

piros fekete szürke házak

áznak a ködben kis szelek

szökött pihékkel hadonásznak

s mint őzikék veszekszenek

álmában peng a jég a járdán

olaj a hóban kék szivárvány

hideg tüzében lépkedek

koccan az idő meg-megállván

inog mint réges-régi bálvány

omladozik fejünk felett.

Fehér

A január számomra fehér úgy általában. Ebben a hónapban születtem, egy csecsemőt is először fehérbe tesznek. Jöhet a rózsaszín, a kék is, más is, de amikor én születtem, akkor nem variáltak  ennyit a színekkel. Jelen volt a fehér szín pelenkában, kis sapkában, rugdalózóban, sőt, még akkor pólyában. Nem is tudom volt-e nekem pólyám. Meg kellene kérdezni.Képeken nem láttam, de attól még lehetett.

A január fehér a hó miatt is. Most is fehér. Kiderült az ég, hó takar mindent. Mi következik ebből? Hűl a levegő, egyre csak hűl. Lassan mínusz 11 fok lesz kint, és még nincs éjfél. Még tovább hűl.A fagy is fehér számomra egy kis szürkével keverve.
Deres fém a január?

Szép a fehér. Tiszta, valami újat ígérő. Egyfajta tabula rasa, lehet újra kezdeni rajta, vele, általa...

A szülinapi virágjaim között volt rezgő is. Kicsi fehér golyócskák, szabálytalan gyöngyök zöld száron nagy összevisszaságban. Mégis harmóniában az egész.
Megérintettem őket. Egyet is alaposan szemügyre vettem, az egészet is.
Tökéletes így is, úgy is.