A múlt és a jelen tünedezik - megtöltöttem, kiürítettem őket,
És továbbmegyek, hogy a jövő legközelebbi redőjét megtöltsem.
Walt Whitman
.JPG)
Redők mindig lesznek, és ne is számítsunk arra, hogy nem. Aztán vagy kisimogatjuk vagy megtöltjük őket, és az élet megy tovább.
Vagy egyszerűen nem nyúlunk hozzájuk és hagyjuk, hogy segítsen nekünk majd az idő, az új emberek vagy az új történések.
Lehet még a felszínen maradás helyett mélyebbre is ásni, és így egyre mélyebben látni.
Mert mindennek van egy a felszínről nem látható része, melyet érdemes kutatni, és meg is találni.
Apukám nagyon szerette Whitmant. Már el is felejtettem, de ezt a versfordítást a blogjába is feltettem:
VálaszTörléshttps://fallerjancsi.blogspot.com/search?q=Whitman
Hasonlóan közelállnak hozzám azok a gondloatok is, mint itt a redőkön elmélázva...
rhumel
Köszönöm, elolvastam a verset. Jo, hogy megkerested, es itt lehet most a link nalam.
TörlésRedök lesznek, es rajtunk mulik, hogy mit kezdünk velük.
En mar a gyürött ruhamban is jol erzem magam. Van vasalom, de nem veszem elö. Vagyis most a " hagyok mindent a maga utjan menni" allapotomban vagyok. Elfaradtam a multamban( tulelhetö volt), es egyelöre nem foglalkozom a jövövel sem. Majd kell, ha meg idösebb leszek. A kettö között most csak ugy VAGYOK.
A tevekenysegem annyi, hogy neha melyebbre is asok. Kicsit "elfilozofalgatok".:)
Szép, filozófikus felhangúak a gondolataid, kedves Éva. Talán az ősz is sugallja a "mélyebbre ásás" vágyát...
VálaszTörlésUj dolgokat mar nem akarok. Semmi olyan ujat, ami nagy eröfeszitest igenyel. Sem testileg, sem lelkileg nem vagyok alkalmas ra, ha csak nem muszaj valamilyen oknal fogva.
TörlésA melyre asas erdekel, es valoban eljön a ket alkalmas evszak is ra.