Lett egy japán "fiunk"

 

 

1. M.-nál egy tanéven át egy japán fiú fog lakni. 16 éves, németet fog tanulni Ausztriában, és egyelőre pár szó csak a tudása. Vasárnap délelőtt elindultunk elé Schwechatra,  22 percre van csak a repülőtér M. lakásától. 

2. Ez már az irányító torony, megérkeztünk.

3. Itt már bent, vagyis egészen a helyszínen voltunk. Jó, hogy korábban, mert  Masato gépe is korábban érkezett. Ezt tudtuk is a netről, hiszen előtte tájékozódtunk.

4. Találkoztunk a főszervezővel a repülőtéren, és azzal a hölggyel, aki csak a "mi fiunkért" lesz felelős, és M.-nak segít mindenben, ha kell. Egyébként pedig iratok és iratok, és azóta is folyik a töltögetésük, még az iskola is adja őket.

5. Egy másik család is várt egy japán fiúra, ő is azzal a géppel érkezett. A kislányuk készített egy kereső és fogadó táblácskát is. Mi is, de nem kellett.

6. A gép leszállt Helsinkiből, a várt fiú szerencsésen megérkezett 14 órás utazás és egy átszállás után. Életében először van külföldön, és jól bele is csöppent rőgtön Európába.

7. Ebéd után elmentünk a jövendő iskoláját megmutatni neki, hétfőn már elkezdődött a tanítás.

8. Másnap az első ebéd M.-nál. Káposztás cvekedli, és ízlett neki. Szinte minden étel új számára. Késsel és villával evett itt, míg otthon csak pálcikával. M.-nak van otthon pálcikája is, de Masato megköszönte, és inkább nem kérte. Mindenre nyitott, érdeklődő, kipróbáló és tanulni akaró. Emellett kedves, udvarias és tisztelettudó. A kezdeti szótlanság után beszédes, és már bátran kérdez is.

9. Ajándékba kaptam a kávém mellé az ő otthoni kedvenc csokijából. Hozott belőle magának bőven.

10. Az anyukája egy nagyon kedves levelet írt M.-nak, és rá bízta  a fiát. Már előtte hónapokkal korábban elkezdődött a családdal a kapcsolatfelvétel. Nemcsak "úgy" csöppent ide a fiú, sokat tudtunk már róla az érkezésekor is.

11. Az első sétája Sopronban. Kinézte magának a Tűztornyot felmászásra, az adventi fényeket már most várja, és még sok mindent. A soproni fagyi ízlett neki, és nálam megette élete első sárgabarackját is. Szinte mindent először kóstol itt az életében. Kicsit félünk is, hogy mit adjunk neki enni, de bevállalós a fiú.

Olvastok még róla, mert életünk izgalmas és szép része lesz. Én máris megszerettem a  3 nap alatt, és ő is nagyon elfogadott engem. Már érzem, hogy Masato lesz a 3. "fogadott" fiam.:)  

Vasárnap majd újra jönnek hozzám...