Polgár Olga: Egy szeptemberi reggelen
Félhomályban botorkálva
nyitom a spalettákat.
A Nap már ontja fényét,
de melegsége valahol elveszett.
Párás ablakaimon az üveg...
Milyen jó volt rajzolni rá gyermekként!
Ma már nem teszem, csak nézem,
ahogy cseppet formálva lefolyik,
majd megpihen az ablakkereten.
Ásítva nyúlok köntösömért.
Belebújtatom ősz ölelte lelkemet.
Megborzongtam ablakomon átlátva,
hogy a fák ágait mozgatja
a reggeli lehelet.
Szorosabbra húzom köntösömnek övét,
mintha ezzel több meleget adna.
S elfordulok a konyha felé,
az őszt odakint hagyva.
Őszi reggel pillanatfelvétele....nagyon hangulatos sorok, életre kelnek a vers képei.
VálaszTörlésA mostani szeptember nekem nagyon "bejön". Az égszínkék menybolt és a délutáni napfényfürdő miatt. Az ablakok még nem párásodnak, hála az egész nap nyitva hagyható ablakoknak.
Ebből a költeményből engem egy szó érint mélyen. Ez a szó a spaletta. Ahogy elolvastam, a nagymamámat, az apait, láttam magam előtt, mint egy filmen, ahogy a régi lőrinci házban szétnyitja a spalettákat. A spaletta szó hozzá kötődik számomra, mástól nem is hallottam még.
6-7 éves koromig volt spalettáink, és azóta sem. Mikor egyszer vártam akkor Mikulást, leselkedtem. Mivel nem csukták még be akkor a spalettákat, reménykedtem is, hogy hátha meglátom a Mikut. Persze, akkor még az ember ilyesmikben reménykedik.:)
TörlésSzeretem az ilyen hangulatátadó verseket, ebben van egy kis történet is, és még ráadásul ősz is.
Számomra a szeptember csak elmúlt, keveset voltam kint szokás szerint. Abban egyetértünk, hogy a kék ég a legemlékeztesebb belőle. Ha mégis nem lakásban voltam, akkor láttam, hogy feltűnően kék volt mindig. Nem az a nyári kék, hanem a szeptemberi.
Az ablakaim soha nem párásodnak mióta az újabbak vannak. A volt munkahelyem még régi (kicserélték már őket) ablakai párásodtak be, és jégvirág is volt rajtuk télen.
A nagymamád spaletta nyitásának emléke szép, és ha filmen látnám, később is emlékeznék arra a kis jelenetre.
Vannak szavak, melyek visszarepítenek a múltba.
Jaj igen, a spaletta.
Törlés.öreg barna kopott nehezen csukódó...a regi ház udvari szobájanak ablakán..(ahol annyira szetettem időzni)....összefacsarodott a szívem...
Szoktad emlegetni azt a szobát, emlékszem rá. Az a szoba, melynek az ablaka az " orgonabokros"?
TörlésSzámodra is emlékidéző a szó, gyűlnek szépen a spalettások.
igen-igen, jó emlékszel!!!
TörlésTudod, azt a szobát az ablakával és a behajló orogonával mindig festményként látom magam előtt. Van egy orosz festő, aki festett szinte pontosan egy ilyen látványt, és én összekapcsolom a kettőt: a te szobád és a festettet. Sok olyan orosz festő van, aki olyan képeket festett a természetről, ahol én is örömmel ott lennék.
TörlésMég régen, a gyerekkoromban volt egy újság, ahol a melléklet mindig egy kivehető festmény volt. Mindig olyan festmények voltak, melyekről írtam, olyan jó megnézegetősek és magam odaképzelősek.
Akkor gyűjtöttem is őket.
Szép...már tenyleg festménnyé (műalkotássá)lényegült...
TörlésÍgy működnek az emlékek.
TörlésAzok között a mellékletek között sok Siskin festmény volt. Rá gondoltam, amikor egy orosz festőről írtam az előbb, csak akkor nem jutott eszembe a neve.
A mellékletek A/4-es méretnél nagyobbak voltak, és szerintem sokan keretezték be, és használták őket díszítésére.
Én találtam egy Siskin szobabelsőt, csupa zölddel az ablaknál
TörlésBiztosan tetszene nekem is, szeretem az ablakos képeket. Besüt a nap a növényekre?
TörlésMit nem adnék, ha azt az orgonásat neked megtalálnám, de reménytelen. Fogalmam sincs ki a festő, olyan régen volt.
Olyanra is emlékszem, hogy egy lány a biciklijével áll, és a hátul a csomagtartójában virág van. Orgonára emlékszem, de ez nem biztos.
Persze, az esős festményeket is szeretem.
Ein sehr gefühlvolles Gedicht. Ich sehe den Regen rinnen und den Herbst mit den ersten kühlen Morgen durchs Fenster schauen.
VálaszTörlésViele Grüße Anette
Ich mag Gedichte, die eine Stimmung vermitteln. Besonders mag ich die Stimmungen von Herbst und Winter.
TörlésAls ich dieses Gedicht las, musste ich an meine eigenen Morgen denken. Ich gehe zum Fenster, schaue nach dem Wetter, gehe dann in die Küche und mache mir Kaffee.
Liebe Grüße, Éva