Kozsák Rudolf Árpád: Úton
Azt hittem, soha nem lesz vége az útnak,
és csak a Napot követjük,
hogy aztán nézzük,
ahogy lebukik a víz mögé
aztán újra csak úton legyünk,
hogy közben elsuhanjanak mellettünk városok,
hegyek, emberek, erdők, szántók,
aztán álmainkban gyorsan pergő,
fénylő képekké váljanak, és mosódjanak el,
hogy aztán csak vágyakozva gondoljunk vissza rájuk.
Hányszor indultam el, és értem mindig haza.
Voltam úton otthontalanul kezdőpont és végcél között, a határt átlépve odafelé, majd napok múlva vissza.
Kora reggel szembe sütő fénnyel, vagy már mögém kerülő alkonyi narancssárgával.
Fákat néztem hóban, ködben, csupaszon vagy gyorsan elsuhanó lombkoronákkal.
A szélvédőnkre tapadó, majd a ragaszkodását feladó őszi levél után is néztem volna, ha el nem tűnik egy mögöttünk haladó autó kerekéhez tapadva, és később valahol végleg elveszve.
Az összemosódó emlékeimet kis részletekben újra felfedezném, még egyszer átélném, majd hazatérnék.
Jaj, de szép! Ezt úgy egy az egyben én is írhattam volna (de nem írtam) és olyan jól megfogalmaztad! Az utazások, a megérkezések öröme, pont így.
VálaszTörlésA fotók hangulata is telitalálat hozzá, hát ez most nagyon ott van nálam, köszönet érte! 😍
Orsi, örülök, ha tetszik a fogalmazasom. A nyudijba menessel nem szünt meg a szakmam es a irodalom szakom. Legalabbis, nagyon remelem.:)
TörlésAz utazasban mind a harom szakasz jo. A varakozas, az uton leves es a megerkezes is. A korommal jar bizonyara, hogy most mar a megerkezes foglalkoztat leginkabb. Fizikailag nem megy a közepesö resz, a keszülödes pedig stresszel jar.
A rövid utak meg egyelöre jok. 1-2-3 nap, de az is meddig? Az a 3. nap is mar igy is kerdeses.
A fotokon gondolkoztam, mert amint latod, kora tavasziak. Korabban akartam feltenni öket, de elmaradt. A fakon nincsenek meg levelek, kicsit ( nagyon?) megkesve hasznalom öket.
Ha a hangulatuk neked eppen megfelel, akkor jo!
Ekezetem nincs, gondolom sejted, hogy miert.:)
Uton lenni a legjobb
VálaszTörlésAz uton leves nekem mar csak lelkiekben felel meg. Azon meg utazgatom a fejlödes iranyaba, ha a vegcelt soha nem is erem el.
TörlésA meg nem erkezes, eppen erröl szol.
A valodi erteleben az uton leves mar nalam hanyatloban van. Faraszt, es ez levon az elvezetböl. Tologatni közben a rollatorom, vagy kopogtani a jardan a botom, mar nem az igazi ahhoz kepest, amit korabban ereztem.
Ez egy elvi mondat(om) volt.
TörlésErtelek, vagyis remelem. En kicsit önzö modon csak magamban "filozofalgattam", hogy nekem mit jelent az uton leves lelekben es testileg.
TörlésAzert vagyok önzö, mert vegül nem tudtam reagalni a te mondatodra.
Nem akartam nagyon mas iranyba menni, mint kellene. Megtettem mar maskor, es nem is merek belevagni.
Ha akarod kifejted bövebben, de ha ugy döntesz, hogy nem, akkor marad nekem olyan talanyosan, amit en csak egy mondatbol nem tul okosan, de vegül megis ki tudok hamozni belöle.
Gondolhatunk itt Kerouac Uton- jára pl vagy esetleg egy zsidó viccre ...:) vagy egyszeren arra az axiomára hogy az út a cél...
Törlés"Az ut a cel" rendben van szamomra is, teljesen vilagos, en is igy gondolom.
TörlésViszont nem ismerek minden zsido viccet, söt tulajdonkeppen egyet sem. Annak a kibogaraszasa majd sok idömbe fog kerülni, de inkabb hozza sem fogok, mert nem vagyok az a vicc kedvelö tipus. Bocs!
Kerouac menni fog, mert van Google.
Én se vagyoj viccimado. Sőt. De ez inkább egy sokatmondó aforizma! Viccmeselesben meg kifejezetten rossz vagyok.
TörlésTEHÁT: IDÉZEK AZ ALtól... az úton a legjobb se itt se ott...."Ez a híres aforizma a zsidó folklór egyik legszebb, önironikus bölcsessége az örökös vándorlásról, az útkeresésről és arról, hogy az élet igazi értéke maga a folyamat.Íme a teljes történet:Két idősebb zsidó férfi beszélget egymással a múltról, a jövőről és a vándorlásról.– Mondd csak, Kohn – sóhajt egy nagyot Grün –, hová vezet ez az egész? Mi az élet értelme?Kohn elgondolkodva néz a messzeségbe, majd így felel:– Kérdezed, hogy hová tartunk? Az út a legjobb. Se itt, se ott... csak úton lenni." (hát lehet, hogy csak speciálisan zsidóknak való...:( mert mi tényleg mindig vándorlunk....)
TörlésÁtvitt értelemben mindig úton vagyunk, végig az életen . De van belső utazás is, persze ez kapcsolódik az élet-úthoz.
VálaszTörlésAmiről itt a képek és a Tőled megszokott szép szavak mesélnek, az talán inkább a valós, konkrét utazás élményét, szakaszait írja le. Legalábbis én így érzem.
Gondoltam Rád tegnap és ma is, a tájat nézve, figyelve az autóból. Tetszett volna Neked is a színek harmóniája. Az én szememnek a legszebb az aranyló gabonatábla és a virágzó facéliaföldek pasztell lilája volt. A két szín emlékével értem haza.
Igen, uton vagyunk vegig az eleten. A kezdesre nem emlekezhetünk, a vege pedig szinten majd a ködbe vesz, es ami utana jön, ott mar nem is lesz olyan, hogy "emlekezes".
TörlésAz a belsö utazas erdekel leginkabb, szamomra a korral jar, hogy ez a legerdekesebb. Bar ez mindig is jobban vonzott. Azt bot es rollator nelkül is meg lehet tenni, es talan meg izgalmasabb is!
A valos utazasaimat irtam le valoban, amit mar sokszor megtettem az orszaghataron at, es orszagon belül is különbözö evszakokban. Az orszaghatarrol irtakat megerted, mert annyira mar ismered az eletemet. Az ekezet nelkülisegemböl lathatod, hogy ma is atleptem a hatart! :)
A lenyege, hogy sok hataratlepes utan is mindig vegül haza vezett az utam. Igy is lesz!
A szelvedöre tapado, majd onnan lehullo level sem egyszeri elmeny szamomra. A parolohelyunk egy diofa alatt van, es persze összel is. Sokszor figyeltem mar, hogy a menetszel mikor tavolitja el a sarga es barna leveleket.
Köszönöm, hogy gondotal ram, es szineket emlekkent hazahozni nagyon szep dolog.
En a szinekben nem tudtam elmerülni, az autopalyan levö utazas nem erröl szol. De a felhök gyönyörüek voltak vegig.
Az út, a belső is, meg amit átvitt értelemben használunk, a cél és a hozzzá vezető utazás nekem mindig Kavafisz versét, az Ithakát juttatja eszembe. Egy pár sor belőle talán ideillik:
Törlés"Csak minden gondolatod Ithaka legyen;
végső célod, hogy egyszer oda juss,
de ne siess az úttal semmiképp.
Inkább legyen hosszú, minél hosszabb az út,
hogy évekkel rakva szállj ki a szigeten,
az út aratásával gazdagon,
s ne várd, hogy Ithaka majd gazdagon fogad.
Neki köszönöd a szép utazást,
mit nélküle sosem tehettél volna meg,
hát mi mást várhatnál még Ithakától?"
rhumel