M. unokája, a mi két évesünk éppen nyaral. Egy erdő közelében egy faházban laknak, és ő az apukája kezét fogva mászkálhat a sárba ragadt tűleveleken. Van sárga gumicsizája, mert ahogy a nagypapája is mondja, az időjárás csak jó felszereltség kérdése. Ha van gumicsizma, jöhet eső után a sár taposása is. Mikor már az erdő után egy tisztáson vannak, a földről lehet az ég felé is közelebb lenni, mert az anyuka keze erős, és fel tudja őt magasra emelni. Örülök, ha képeket küldenek, hiszen ha a kicsit nem is láthatom mindig személyesen, legalább fotókon megtehetem. Voltak közöttük olyanok is, melyeken a pofi nincs teljesen rajtuk, így feltehetek belőlük a blogomba is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése