Ott fejeztem be a még hétfőn történteket, hogy a szervízből elindultunk Sopronba. Mi más lett volna a programom az úton mint a fák, vagy a minden más rajtuk kívül láthatók nézegetése is.
A szélvédőn át és az oldalablakon, hol erre néztem, hol arra. A fák teljesen kilevelesedetek, a virágzó fák már nem voltak sehol.
Abba a sárga templomba vajon kik járhatnak, és mi a falu neve?
A magányos fának nem is lesz társa, a szélturbinák is újra feltűntek és végigkísértek minket az úton, mig a bal oldalunkon sokáig a Fertő tó csíkja is látszott.
A határon a Magyarország kezdetét jelző táblát sokszor le akartam már kattintani sikertelenül. Vagy rásütött a Nap, vagy ellenfény volt, vagy visszatükrözött valamit, vagy nagyon közel voltam hozzá, vagy éppen hogy túl távol.
Ez a kép sem lett jó, de mégis felteszem utolsóként, mert így értünk végül haza.
Mikor végül a házhoz is eljutottunk, a mögötte lévő parkolóban egy orgonabokorhoz közel parkoltunk le, és még néhány elnyíló virágot is láthattam rajta, miután kiszálltam az autóból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése