Nyitott szemmel mentem az utcán:
- Ahogy közeledtem egy galamb felé, nem repült el rögtön. Egy méterre voltam már csak tőle, és akkor is csak totyogott, csipegetett, és én azt sem tudtam, hogy mit.
Semmi számára ehetőt nem láttam a járdán. Miután elmentem mellette, továbbra is ott maradt, és szorgalmasan szemezgette a számomra még mindig láthatatlant.
- Megérkeztünk a parkolóházhoz, és minden nagyon szabályos, egymással párhuzamos és csillogó volt rajta.
A természetet képviselve egy kis fa nem katonás rendben álló ágai oldották fel az épület jól megtervezett fegyelmezettségét, és ezzel a fa teljesítette is az egyik szép feladatatát.
Ennyi történt mindössze, és a látni kívánó szemeim ennyit vettek észre akkor azon a rövid úton, amit megtettünk.
Múltkor én is azon tűnődtem el, hogy mi az a láthatatlan valami, amit szemezgetnek. A velünk szemben lévő ház egyik ablakpárkányát fokozottak kedvelik a környék galambjai, először azt hittem, etetik őket, azért. Kiderült, hogy pont fordítva, nem győzik zavargatni őket. Valami mégis lehet ott, mert továbbra is kitartóan visszajárnak szemezgetni az üres párkányra. :)
VálaszTörlésMegoldhatlan a rejtély a számomra, mert olyan tiszta járdát talán nem is láttam, mint ott és akkor.
TörlésKitartóan próbálkoznak, hátha akad egyszer valami a horogra. Sok a melléütésük, de egyszer talán találnak is.
Jó, hogy jöttél, hamarosan jelentezem nálad, csak előbb eszem valami. Én nem hiába fogok csipegetni a konyhában!:)