Nagyon úgy néz ki, hogy csak akkor nézem a lakótelepi tavaszt, amikor gyalog a postára megyek. Hétfőn még egy bankba is el kellett mennem, és vittem az útra a fényképezőgépem, ahogy már máskor is tettem.
A tavasz idősebb lett a múltkori híradásom óta. Az orgonák rügyeiből virágok lettek, sokkal több a levél is a fákon, és a földön lévő virágszirmokon már járni lehet. Rájuk kellett lépni, mert annyit nem lehet kikerülni.
Még mindig nem sötétült be a levelek zöld színe, majd csak nyárra teszik meg, még egyelőre a fiatalságukat élik sok világos árnyalattal.
Mindenhol pipitérmezők, az öreg fák megviselt törzséból gyenge hajtások igyekeznek nőni, és a fű is szebb színű még most, mint máskor.
Egy elárvult tollat is találtam, amely nem kereshette már az egykor ott elrepült szárnyas gazdáját, csak emlékeket őriz.
A platánfák még egyhelyben toporognak, nehezen adják meg magukat a tavasznak. Az ágaikon és a leveleiken át még mindig látni lehet az eget, míg a többi fa már tetőként zárja el a szemem elől a kék látványt, amikor felfelé tekintek.
Úgy gondoltam induláskor, hogy a természet nézegetésével kárpótolom majd magam a postán és a bankban elvesztegetett időmért, de a postán 2 perc, a bankban pedig 4 perc kellett mindössze, hogy elintézzem az ügyeim.
Tehát örömökből állt az a nap, és ezt még ez a néhány képem is bizonyítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése