Napsütésben mentünk be egyszer egy épületbe, ahol még az árnyékok mintáit is tudtam nézni, de mikor kijöttünk már sötétkék volt az ég. A változásnak ezt a folyamatát közben észre sem vettem.
Fel sem kellett nézni az égre, mert szemmagasságban volt a tintakék szín. Nem tudom, hogyan csinálták ezt a felhők, de megtették, mert szinte a földig leereszkedtek.
Az út hazáig 25 perc volt. Nem unatkoztam, mert a szélvédőn és az oldalablakon át néztem a változásokat. A kék közben sötétszürke lett, különböző színárnyalatok is keletkeztek, a felhők pedig úsztak és gomolyogtak.
Szeretem, mikor a lenti természet a fenti magassággal átfordul már a művészetbe.
Még nem kezdett el esni az eső, mikor betértünk egy nagyáruházba vásárolni. Húsz percig voltunk bent, és miután végeztünk, a liftre várva az üvegfalon át már az esőtől vizes utat és járdát láttam.
Mikor kijöttünk a garázsból az ablaktörlőnek már feladata volt, és sebesen mozgott, de az új esőcseppek mindig gyorsan pótolták a már korábban eltűnteket.
Az ég nagy festő!;)
VálaszTörlésAz ég nagy festő!;)
VálaszTörlés