Változások

 

Dénes György: Egyedül

 

Erdei tisztás. Fény. Gyűszűvirág.

Frissen lakkozva ringanak a fák.

Fekszem a fűben boldogan hanyatt,

harmatként hull rám minden pillanat.

 

Már nem fekszem a fűben, hanem inkább egy fotelben ülök. A harmat helyett a zuhanyrózsából hull rám a víz. Mérném a pillanatokat, de helyette a nap órái múlnak.  Az erdei tisztás helyett látványként sokszor az ablakomon át látható kis füves zöld tér jut nekem.

Akkor azzal a helyzetemmel próbáltam elégedett lenni, most a mostanival. Akkor azt az életem éltem, most már a mostanit. Akkor több problémám volt, ahhoz képest most éppen kevesebb van.

Azóta a helyzetem is változott, és én is. Ez így van jól, ez az élet természetes rendje.

Nem is olyan régen leírtam, hogy az új soha nem lehet a régi, és ne is várjuk el tőle. Sok csalódástól menthetjük így meg magunkat.

Bár hozzuk és hordozzuk magunkkal a múltat, de nyújhat az valami jót, ha azt már intenzíven nem kutatjuk. Én már nem kutatom a valaha volt "miértjeimet",  és az azokra  adott akkori válaszaimat. 

A jól vagy rosszul megélt múlt évei helyett most itt vannak már számomra a jelen napjai.

Így állt össze mindez bennem, és nem is lehet teljes a kép, mert sok minden hiányzik belőle, de egészen  jól vagyok. 

Tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, ahogy most leírtam, mert nem is az. A jelenemben ez mégis egy olyan alap, amelyre építkezhetem.

El is indulok élni a mai napot.