Ugyanazon a helyen voltak ezek a virágok, és csak pár méterre egymástól.
Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy választanom kell közülük.
A csokor egy asztalon védve volt egy vázában, a másik virág a járdán feküdt, és lépések veszélyének volt kitéve.
Pár percet adtam magamnak, hogy eldöntsem, hogy melyik szépet szeretném a kettő közül.
Talán úgy kellene írnom, hogy a szívemhez melyik a közelebb álló, mert hogy mi a szép, azzal még mindig nem vagyok tisztában.
Tudok néhány jól megfogalmazott mondatot a szépségről, de nekem mégis kevés csak a jelentés tudása. Én inkább a szívvel és a lélekkel működöm.
Elmentem végül a rózsák mellett, de még visszanéztem rájuk búcsúzóul.
Aztán megálltam a kis fehér virág előtt, majd óvatosan kikerültem, hogy nehogy véletletlenül rálépjek.
Később újra visszamentem hozzá, és eltettem a rá veszélyt jelentő járdáról.
Ezzel el is árultam, hogy melyiket választottam.


Így is úgy is elhervad :( (sőt a vázai is)bocs a kajánságert. De tudom , addig se mindegy....
VálaszTörlésAhogy írod, ugyanaz a végük/végünk, de addig is tehetünk valamit másokért és magunkért.
TörlésOlyan magányos és kiszolgáltatott volt ott a járdán...