Ugyanazon a helyen voltak ezek a virágok, és csak pár méterre egymástól.
Elkezdtem játszani a gondolattal, hogy választanom kell közülük.
A csokor egy asztalon védve volt egy vázában, a másik virág a járdán feküdt, és lépések veszélyének volt kitéve.
Pár percet adtam magamnak, hogy eldöntsem, hogy melyik szépet szeretném a kettő közül.
Talán úgy kellene írnom, hogy a szívemhez melyik a közelebb álló, mert hogy mi a szép, azzal még mindig nem vagyok tisztában.
Tudok néhány jól megfogalmazott mondatot a szépségről, de nekem mégis kevés csak a jelentés tudása. Én inkább a szívvel és a lélekkel működöm.
Elmentem végül a rózsák mellett, de még visszanéztem rájuk búcsúzóul.
Aztán megálltam a kis fehér virág előtt, majd óvatosan kikerültem, hogy nehogy véletletlenül rálépjek.
Később újra visszamentem hozzá, és eltettem a rá veszélyt jelentő járdáról.
Ezzel el is árultam, hogy melyiket választottam.
Így is úgy is elhervad :( (sőt a vázai is)bocs a kajánságert. De tudom , addig se mindegy....
VálaszTörlésAhogy írod, ugyanaz a végük/végünk, de addig is tehetünk valamit másokért és magunkért.
TörlésOlyan magányos és kiszolgáltatott volt ott a járdán...
Warum, liebe Eva, musstest du dich entscheiden? Man kann gleichzeitig barmherzig sein und Freude an großer Schönheit haben. Die roten Rosen hätten dich erfreut und Freude gibt Kraft um Barmherzigkeit zu zeigen.
VálaszTörlésLiebe Grüße und frohe Pfingsttage wünscht dir Anette
Liebe Anette, ach, es war für mich nur ein „Spiel“, mich entscheiden zu müssen. Tut mir leid, dass ich dieses Wort in meinem Beitrag nicht erwähnt habe.
TörlésBeide waren natürlich wunderschön, aber letztendlich habe ich auf mein Herz gehört. Die kleinen, bescheidenen und kaum wahrnehmbaren Schönheiten liegen mir mehr am Herzen.
Du hast sehr gut darüber geschrieben, wie es Dinge gibt, die faszinieren, und Dinge, die uns die Möglichkeit zur Barmherzigkeit geben. Wir brauchen beides in unserem Leben, denn wir müssen mit ihnen leben.
Doch es gibt Zeiten in unserem Leben, da gefällt mir das eine mehr als das andere. Ich fühle mich mit dem einen wohler als mit dem anderen. Ich nenne das eine instinktive Anziehung, und ich kann sie nicht einmal in Worte fassen.
In diesem Beitrag wollte ich darüber schreiben und nicht darüber, wie alles im Leben immer gleich schön ist.
Selbst im Laden bin ich gezwungen, eine Entscheidung zu treffen, und oft kaufe ich das, was ich lieber zu Hause hätte. Es wäre schön, so zu leben, dass wir uns nie entscheiden müssten.
Ich wünsche dir auch ein frohes Pfingsten, es ist ja noch nicht da. Éva.