Már nem emlékszem pontosan, hogy mikor és hol akadtam rá Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című könyvére, de szerencsére egyszer régen megtaláltam. Bizonyára a címe tetszett meg először. Elolvastam, és az a szó, hogy tetszett, kevés arra, amit éreztem, mikor befejeztem, és letettem magam elé, még egyet utoljára simítva a könyvön. Úgy, mint amikor az ember teszi ezt az olykor nem várt mozdulatot, ha valami vagy valaki tetszik, és örül neki. Így fejezi ki a háláját, szeretetét, amit kapott és adott neki az a valami vagy valaki. Hatással volt rám a könyv, mély hatással.
Tudtam, hogy egy volt kolléganőmnek is tetszeni fog, ezért odaadtam neki, hogy olvassa el. Mikor végzett az olvasással, azt mondta, hogy jó, hogy ilyen könyv létezik. Sikerült megrendelnem, és átadtam neki ajándékba, hogy meglegyen saját példányban is, és olvashassa, amikor csak szeretné, amikor csak akarja.
Mert bizony jó, hogy ilyen könyv létezik az író egyéb ismert könyve mellett. Ma levettem a polcomról Krasznahorkai László két másik könyve mellől, és belelapoztam.
Újra kell olvasnom, és figyelni, érezni közben, hogy mit ad nekem ez a szép című könyv annyi év után is.
Szégyellem magam, de nem olvastam tőle 🫣 talán tudom még pótolni. A Nobel díjának viszont örülök!
VálaszTörlésNem könnyű olvasmányok a könyvei. Remélem, hogy még lesz alkalmad olvasni tőle. Egy Nobel-díj nagy dolog, én is örülök neki.
TörlésEmlékszem, írtal róla, mikor olvastad, ugye?
TörlésLehet, hogy írtam róla akkor is. Nem emlékszem, pedig kellene. A számomra fontosabb, és az olvasóknak leírható dolgokat megemlítem itt a blogon is.
TörlésIgen, írtam a könyvről a blogomban is. Máshol is megemlítettem Krasznahorkai László nevét a bejegyzéseimben, de ebben írtam a fent említett könyvéről igazán:
Törléshttps://editeva.blogspot.com/2013/03/olvasok-es-ujra-olvasok.html#comment-form
https://telex.hu/karakter/kultura/2025/10/13/nincs-satantango-elfogytak-krasznahorkai-konyvei-a-boltokbol?isMobileApp=true
Törlésnem gondoltam, hogy ekkora vásárlás indul meg, hisz le is tölthető, (könyvtáraskból is kiürült) de örülök, és abban reménykedek, hogy tényéeg olvasásra kell a többségnek, nem csupán arra, hogy elmondhassák, "van nekik"
TörlésElolvastam a linken küldött írást. Köszönöm, hogy elhoztad.
TörlésÉn gondoltam, hogy ekkora vásárlás indul. Gondolkoztam, hogy milyen lesz a százalékos aránya annak, hogy ki veszi meg úgy, hogy tényleg elolvassa, és ki, aki csak azért, hogy meglegyen neki. Az jó lenne, ha legalább 50-50% lenne. De természetesen a több olvasónak örülnék én is. Az az érzésem, hogy aki nem ismeri Krasznahorkai Lászlót, az hamar feladja a könyvei olvasását. Nem könnyű olvasmányok, ezért meglepődnek az olvasók pl. a hosszú mondatokon. Várható volt, hogy a könyvtárakból is elfogy. Én már ott nem is keresem őket. Majd lenyugszik mindenki, és kaphatók lesznek a könyvek is, és a könytárakban is elérhetők lesznek.
♥bölcs vagy ♥
TörlésA vágyott bölcsességemhez még sok hiányzik. Sajnos! :)
TörlésKedves Éva, te jó és kifinomult érzékű olvasó vagy! Krasznahorkai Nobel díja akkor is büszkeséggel tölt el, ha nem ismerem igazán. Vagy 25 éve találkoztam egy novellájával egy kortárs magyar irodalmat bemutató franciára fordított antológiában (melyben én is részt vettem egy Sütő András és egy Kőrösi Zoltán novella fordítójaként). Azóta megjelent nálam a "Sátántangó", de még nem olvastam... Hihetetlen mennyiségű hátralékaim vannak!
VálaszTörlésKedves Rózsa, köszönöm a dícséretedet. Igyekszem jó könyveket olvasni, de mint sokan, időnként én is melléfogok. Persze, mikor megtudtam, hogy Nobel-díjat kapott Krasznahorkai László, jobban megdobbant a szívem, azért is, mert ilyen olvasmányélményem köt hozzá. A volt kolléganőm mindenben finomabb ízlésű, mint én, még irodalomban is. Örültem, hogy én ajánlhattam neki olyan könyvet, ami neki is nagyon tetszett.
TörlésGratulálok, hogy magyar könyvek fordítója voltál. Nem véletlenül választottak téged erre a szép feladatra.
Én is szeretnék még tőle továbbra is olvasni. Mindenkinek vannak hátralékai. Nekem is sok.
ahogy Bödőcs olyan találóan megfogalmazta: ""Ahogy a gyulai népi mondás tartja: rosszul nézel ki, Krasznahorkai-mondatba már ne kezdjél bele! Leghosszabb mondata nyolc egész hét méter és tizenhat centiméter, igazi sportsiker. Szereplői (azaz mi) a teremtés fogaskerekei között csikorgó homokszemek. Az ember tájidegen az Univerzumban, a helyzet kicsit rosszabb, mint reménytelen, de lehet ezt szépen is mondani, annyira, hogy a vályogfal adja a másikat. Szédülten, önkívületben tangózunk a sátánnal, potyog a vakolat, csöpög a csap, hideg a paprikás krumpli – de ki viszi le a szemetet?" ...tökéletesern visszaadja azt a hangulatot, amit Krasznahorkai okoz bennünk...Nem szent, ahogy egyik művész sem szent, de MŰVÉSZ, és még meg is tud nevettetni...én legutóbb hangosan felröhögtem a vonaton olvasva a "Halálnovellák"-ból AZ UTOLSÓ HAJÓ-t, olyan humora is) van♥
VálaszTörlésKatalinom, most mindenkinek van gratuláló mondata és olvasmányélményei is vele kapcsolatban. Aki eddig nem hallott róla, most most talán elhatározza, hogy olvas tőle. Nem mondom, hogy ez nem jó, mert az. Ennek így kelle lennie. Meg kell ismernünk a Nobel-díjasunkat. Nem üdítő olvasmányok a könyvei, és megnehezítik az olvasását az általad is említett hosszú mondatai. Igaza volt Bödőcsnek és a gyulai népi mondásnak.
TörlésAz általam említett könyve, mégis elindított bennem valamit, ami nem volt kétségbeejtő, bár a vágyott célok ( rend, a harmónia, a nyugalom, a derű, a mértékkel bíró visszafogottság, a szépség, a tökéletes) pillanatokra történő megtalálása után a való világ azt lerombolja, de mi újra és újra keressük. És ez vonzó gondolat. Ahogy a blogomban már egy bejegyzésemben előfordultak ezek a mondatok is ( Nem tudom, hogy olvastam-e őket valahol, vagy vannak benne saját gondolatok is.)
"Genji herceg unokája is keres, számára keresésének tárgya egy kert valahol egy buddhista kolostor félreeső zugában, mely "egy egészen kicsi kert, a világ legegyszerűbb kertje, egy utánozhatatlan, megismételhetetlen, lélegzetelállító alkotás", mely békét és biztonságot ad, melyben benne van az a tökéletes rend, mely megóv minket a széteséstől, mely "a szépségnek tovább már sűríthetetlen koncentrációját" is jelenti, mely lehet, hogy csak a hercegben, a világban kereső, kitartó érzékenységében létezik, de akkor úgyis a legjobb helyen van."
Köszönöm, hogy itt jártál. Örülök neki.
♥
TörlésKöszönöm.:)
TörlésAzt hiszem könyvtari könyvként irtal róla örömmel...
VálaszTörlésAkkor örültem, hogy megtaláltam a könyvet a könyvtárban. Utána annak örültem még jobban, hogy saját példányban is sikerült megszereznem. Mert vannak könyvek, amiket sajnálok visszavinni a könyvtárba. Sajátként is kell.
Törléspontosan, én is így érzem
TörlésGondoltam, és örülök neki, hogy így van nálad is.
TörlésJa, most látom csak a linked, köszi! ;)
VálaszTörlésIgen, megtaláltam azt a régi bejegyzésemet, és feltettem a linkjét ide, a te hozzászólásod után.
TörlésKedves Éva ,esetleg tudnál ajánlani az írótól egy könyvet ? Ugy elsőre melyikkel kezdjem ? M.
VálaszTörlésÉn azt a könyvet ajánlanám, amiről a bejegyzésemben írtam is: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó című könyvét.
TörlésKöszönöm!😊
Törléscsak neked merem elmondani ebben a máshol nagy külsőséges zsizsegésben, hogy: én nem értem, mi billentette a a mérleg nyelvét Nádas Péterről Krasznahorkai felé...de lehet csak én érzem Nádast legalább akkora "esélyes"-nek..., ...és vannak még páran (csak nekem most nagyon zavaró ez a mesterségesen keltett viharos nagy érdeklődés a "győztes" felé (főleg az egyébként klasszikust nem olvasó közönség soraiban)
VálaszTörlésSajnos, mindig így van ez, ha valaki sikert él el valamilyen területen. Így van az a Nobel-díjjal is. Általános emberi viselkedés, sajnos. Mindenki tudni vél róla, ismerni a műveit, ha nem, akkor beszerezni, és talán elolvasni. Remélem, Nádas is egyszer a figyelem középpontjába kerül így, és ő is kap Nobel-díjat. Ha mégsem, akkor is egyre többe fogják olvasni a műveit, mert nagyszerősége miatt a figyelem középpontjába kerül. Nem akarom ezzel kisebbíteni Krasznahorkai László sikerét, de vannak még nem eléggé méltányolt, bár sokak által mégis szeretett más íróink is. Ilyen az élet, az irodalmi is. Szerencsére vannak Nádas Péter olvasók is, és ez így igazságos, csak a világszerte ismertség is elmarad, ahogy a Nobel-díjasok körében ez megvan. Szerencsére Nádast is sokan ismerik, és hogy egyszer a mérleg nyelve merre billen, az kiszámíthatatlan..
TörlésTudod, Katalin, picit én is meglepődtem, igaz mostanság nem figyeltem a jelölteket. De valahogy az volt bennem, -már azután, hogy Kertész Imre megkapta - hogy na, egyszer meg majd Nádas lesz a díjazott, a következő magyar. Krasznahorkaival persze együtt állnak valahol fenn Parnasszus felső lépcsején...S egyszerre mégsem kaphatták :)
TörlésSzépen, okosan írtál az előzőekben is, tetszett ez az önkívületben tangózunk a sátánnal megfogalmazás!
rhumel
rhumel, azt Bödőcs mondta♥
Törlésokosat a Krasznahorkai-olvasásról ez az ember írt a fb-on : https://www.facebook.com/schellgergely/posts/pfbid0VCrPepF5dx3vz9QDVFeUa2suS5muSGcHcqW3wJ2JxqL1DSUzCqnurxRCaEdqKhXMl
TörlésKatalinom, ez nagyon jó! Köszönöm szépen. Mindig találsz valami értékeset, jót, amit érdemes elolvasni, megnézni.
Törlés