Covid előtt és alatt

                                               

                            

                                     

Megittam a reggeli ébresztő kávémat cukor nélkül, kis tejjel. Ez elmaradhatatlan kelléke a reggeleimnek, hogy észhez térjek. Aztán van még egy délutáni adag is, szeretek vele üldögélni, indok a pihenésre, nem mintha nem szánnék máskor is időt egy kis lazításra. Igenis, kényeztetem magam néha.

Eszembe jutott, hogy mióta bezárták a cukrászdákat, kávézókat, én sem tudok menni. Néha egyedül is beültem, de legtöbbször M. volt velem, egy-egy séta, vásárlás vagy ebéd után. Hiányzik a kávé egy kedvenc édesség melletti beszélgetés valamilyen kávézóban, cukrászdában. Mindenhol kicsit más volt a kávé, de a kiszolgálás mindenhol udvarias. Voltak kedvenc helyeink is, ahol a legjobb kávékat adták. Rászántuk az időt, pénzt, a kedvet pedig hoztuk hozzá magunkban.

Kávézni itthon is lehet, csak a hangulat más. Hiányzik a mellettünk folyó halk beszélgetések hangja, a porcelán és a kanál ütközésének könnyed csengése, a pincérek megszokott arca, az ismerős  falak, képek, díszítések. 

Ne higgyétek, hogy ez lenne a legnagyobb gondom Covid idején, csak a reggeli kávé mellett jutott ez eszembe, ez egyfajta asszociáció, emlékezés a járvány nélküli időszakra, az egészen apró mozzanataira, melyek most már nincsenek meg, pedig életünk megszokott részei voltak, akármennyire is jelentéktelennek tűnnek. 

Csak már múlna el, és térne vissza az élet a megszokott kerékvágásába, ne lenne ennyi fertőzött ember, és ne halnának meg ennyien! Nem tudom, hogy mikor múlik el, de várom a végét. Nyitnának ki a bezárt helyek, tudnának  az emberek találkozni, ne kellene maszkot viselni, és lehetne a friss levegőt érezni, mert nem takarná el az orrunkat is a maszk. Ne érezné az ember állandó veszélyben magát, ha elhagyja az otthonát. 

A múlt év tulajdonképpen ráment a járvány megfékezésére, az idei is ezzel kezdődött, és folytatódik is. Örülök, hogy nem kaptam el, nektek és a környezeteknek is ezt kívánom. Így legyen! 

Remélem, hogy sikerült kivédenetek. Akinek volt rossz élménye a járvánnyal kapcsolatban őszintén együtt érzek vele.

Várom az oltásra a hívást, regisztráltam magam rá.