Még mindig a múlt szerdai megállásainkról( Veszprémből hazafelé):
Hogy milyen hosszú tud lenni 10 perc egy magányos fűcsomóba kapaszkodva úgy, hogy alul nem tudom a lábfejem kitámasztani a porhanyós talajon, és ha elfárad a kezem is, akkor lecsúszom a hegy( domb-)oldalon, azt megtudtam Bándon az Essegvár romja felé vezető meredek úton.
M. előrement, hagyott kedvemre árvacsalánozni, matatni a természetben, és csak 10 perc múlva jött vissza, mert már sokallta a lemaradásom, és megnézte amit akart.
Én addig kiabáltam, csendben is voltam, sőt, próbálkoztam is kikecmeregni a helyzetből sikertelenül.
Szóval így 10 perc a földön fekve hosszú, a hely egyébként szép, mert végül is felértem a romhoz egy kis segítséggel!:-)
Isten hozott kedves vándor, ...
VálaszTörlésmeg ne bántódj, de hangosan vihogtam itt
nemcsak mert essekleseggre várat olvastam, hanem elképzeltelek: mint micimackó lefeléesés közben halkan közli, hogy segítség...
de szinte látom, ahogy egy fűcsomó tart
jaj, édesjóistenem,
:))))))))))))
Katalin!-))))
VálaszTörlésÉn is az ijedtség után, mikor elolvastam a vándor mivoltomra tett szelíd célzást, nevettem.Nem véletlenül hoztam el ide azt a képet is!
Valahogy úgy voltam, mint Micimackó,de kicsit azért jobban megeresztettem a hangom, mert a szélben alig hallatszott, legalábbis azt feltételeztem, mivel csak nem jött a segítség!A fűcsomó meg a laza talajban csak egy ideig tart ki, ahogy én is.
Gondoltam, elmondom a sztorit, ne csak mindig a mélázós írásaim legyenek itt túlsúlyban!:-D Mert azért vannak ám eseményeim.
Ezentúl úgy fog eszembe jutni a várrom, ahogy te leírtad!:-)))
M. hol a kezemnél fogva húzott, hol a fenekem felől tolt felfele, még az egyik cipőm is levettem( helyesebben levette ő), hátha cipőtalp nélkül jobban "kapaszkodik" a lábam.Az ember ilyenkor nagyon ötletgazdag.
VálaszTörlésAzt nem mondom, hogy nem úgy néztem ki mint a varacskos disznó, volt mit pucolgatnom magamról...:-)))
Á, Éva nézd a jó oldalát, ha simán felértél volna elfelejted,ez örökké emlékezetes marad.
VálaszTörléseh, de jókat tudsz mesélni...én meg erősen vizualizálom :)))
VálaszTörlésv.d....és még sáros is :)))
gyerekkori kirándulásom jutott eszembe, amikor anyukámmal és bátyámmal csodás erdőkön-hegyeken gyalogoltunk, sokat.Egyszer nagyon meredeken, én meg mint zerge, anyukám lentebb. Féltett, felkiabált: "le ne esseteeeeeeeee...!"
szegénykémmel hosszan gyalogoltunk, míg egy falut találtunk, hogy kimossuk a horzsolmányait, sebei nagy részét
Holdgyöngy, én szeretem is az ilyen sztorikat. Ott és akkor nem annyira, de később igen. Sőt, ott is eszembe jut, hogy jó lesz ezt még emlegetni, de nem ez a gondolat van túlsúlyban.:-)
VálaszTörlésKatalin, akkora mázlim volt, hogy nem a halványdrapp kabátomban voltam, hanem a barnában. Nem mintha nem a mosógépben landolt volna ez is itt, de legalább hazáig nem volt csavargó( csak vándor!) kinézetem.
VálaszTörlésAzért neked is voltak és vannak is eseteid. Azt sem felejtem el, mikor a legutóbbi esésed úgy ecsetelted, hogy láttad a talpad!ÚÚÚÚhhhh!!!
Éva, csodásak a képeid!!
VálaszTörlésnem akarok szemtelen lenni , de "Tiz perc az nagy idő, Elemér..." azaz Éva, bocs... lehet, h te nem is emlékezhetsz erre a régi vidám dalra( talán Kazal László énekelte...)
VálaszTörlésLívia, köszönöm, számít a véleményed!
VálaszTörlésAliz, nem ismerem, de köszönöm.:-)Majd megkeresem.
VálaszTörlésmert régi... (mint én:)... :)
VálaszTörlésHűha, 10 percig kapaszkodni egy fűcsomóba, az már kész hőstett! :-)
VálaszTörlésAliz, én sem vagyok már olyan mai...:-)
VálaszTörlésPipulka, néha elengedtem, és nem kezdtem el csúszni, de hosszú távon nem kockáztattam.Nem volt az olyan meredek, és puha is, de jobb a biztonság.:-)
VálaszTörlés