egy esős vasárnap délután, mikor a vizes asztalok és székek napsütésre, száradásra vártak eredménytelenül, de tisztán.
Macskakövek, ibolyás porcelánok, harangzúgás, függönyök titokzatoskodó takarása, turisták esernyős sétája és virágok...
A tóparton juhok legelték a márciusi füvet, és a kikötött hajón magyar zászló lengett a fel-feltámadó szélben. Néha úgy érzem túlzás is itt az egy főre eső figyelemfelkeltő apróság nekem, aki egyre inkább szeretné kerülni a sokat.
Rustra mentünk beszélgetni, és ez kicsit olyan volt, mint egy fenékkel két lovat megülni.
Vagy elmerülök a városka részleteiben és az egészben ráadásul fényképezőgéppel a kézben, vagy odafigyelősen beszélgetek valakivel. Én tulajdonképpen büszke vagyok, hogy sikeresen megoldottuk ezt a figyelemmegosztó "feladatot".
Egyébként pedig jól tudom, hogy szerencsénk van, hogy közel hozzánk ez a hely, és szűk félórán belül ott lehetünk, ha éppen kedvünk úgy hozza. Fene a jó dolgunkat! :-D
Rust a béke egyik kivételes pontja.
VálaszTörlésstali
Tényleg szerencsétek van!
VálaszTörlésAz ibolyás porcelán tető mi célt szolgált ott????Merthogy nekem is van ilyen tetőm.:)
VálaszTörlésStali, Holdgyöngy, ez a földrajznak köszönhető, valaha a történelem is nekünk segített ez ügyben.Annak már vége!
VálaszTörlésMamka, csak dísz, gondolom nem tudtak vele mit kezdeni, és odacsúsztatták.Egy étterem udvara, ami mindig tele van látnivalóval.
VálaszTörlés"feneajódolgunkat" ez de aranyos volt:)))
VálaszTörlésde az egész bejegyzés valahogy olyan jókedvű, derűs, kedves
az egyfőreeső részletgazdagság:)))
imádom a mindent meglátó szemedet
bizonyító gyöynörű képeidet, az a levesestáltető meseszép, és csak úgy szárad valami lehetetlen helyen? abszurd, és mesébe illő
Katalinom, más hosszan utazik Rustra, van aki meg gyorsan gondol egyet, és ott van. És még néha én panaszkodom! :-)
VálaszTörlésNem tudom nálunk mennyi ideig száradna egy ilyen ibolyás darab csak úgy kinn, igaz, ez is egy udvaron belül volt, ami nem volt persze zárva.
Próbálom azt mondani, hogy sokáig száradna vagy díszítene, mert voltak már pozitív élményeim itthon is. Nem is egy: Pl. valaki utánam hozta a fényképezőgépem a buszon, mert ülést váltottam( busz végéből elejébe), és otthagytam hátul.
Az ember egyszerre vágyik az újra és a megszokottra.
VálaszTörlésCsak úgy mondom...
...nekem a Thália szinházban őrizték meg a fényképezőm... az udvarunkból viszont lopták ki a brazil főzött farmeromata száritókötélről ..nomeg, hogy az utcáról hány biciklimet, össze se tudom számolni...
VálaszTörlésmicsoda szinkronicizmus RózsaT---miközben irtam az előzőm, veled kb egy időben, épp arra gondoltam, hogy egyszerre vonz (esetleg taszit) a kisváros és a nagy -. (Jó, hogy s ha lehet váltogatni..., ha már az egyikből elegünk van)
VálaszTörlésRózsa, én is így gondolom. Mindig is így volt.
VálaszTörlésAliz, most éppen nagyváros igényem lenne.
Legalább így láthatom, ha már sose jártam ott élőben. :-)
VálaszTörlésPipulka, ahogy írtam, a hely közelsége juttat el minket is oda, és persze egyáltalán nem bánom.
VálaszTörlés