csak összejön minden, este még nem sírok, mert uralom a helyzetet, csak belül rág. Gondoltam, hogy az alvás majd segít, de nem segített. Ma már sírtam titokban, hiába nem akarok, pedig azt is tudom, hogy nálam feszültségoldó. A vörös szem hogy segít a titoktartásban?
M. azt mondja, mindenki maga tudja megoldani a baját. Van benne valami, mert bent dől el minden, egy ölelés azért segítene. Ő mint egy "katona" oldja meg a dolgait, én meg mint egy nő. Az is igaz, hogy fegyelmezetten ( katonanő?).
Küldöm haza, ha egyedül tudom megoldani a bajaim, akkor legalább hagyja megtenni, de ő erre azt mondja öltözzek, bepakol az autóba, elvisz oda, ahol szerinte szeretek lenni, és levegő is van fejtisztításra.
Mászkálunk az esőben, beszélünk, összegzünk, kimondok mindent, ami bánt, ő meghallgat, és ő is kimondja. Leírni itt egyszerűbb!
Aztán hazajövünk, és megesszük a maradék ebédet, mert délben nem voltam éhes, aztán már ő sem.
Mikor elmegy megállapítjuk, hogy jó nap volt, ölelés is megvolt, és mennyire megnyugtató tud lenni.
Kellett ez a nap, az soha nem baj, ha nehéz, csak legalább legyen eredményes.
Az utolso mondat mindent visz.
VálaszTörlésCsatlakozom Ágneshez.
VálaszTörlésA friss levegő (mégha hideg is) a mozgás a szabadban feszültségoldó, megkönnyebbítő, megbeszélő, megoldó, feloldó... és még sorolhatnám :-) Menni kell, csak menni.
VálaszTörlésIgen, igen, magunk oldjuk bajainkat, s mégis kell hozzá a segítség. Néha tényleg ilyen nehezek a terhek, s aztán mintha egyszerre elillannának, pedig tudjuk, milyen hosszú út vezetett idáig. :) Szép napot!
VálaszTörlésbocsánat, de semmit nem értek: miért befelé sírsz, ez nem tesz jót a gerincednek, ha mindig te alkalmazkodsz, és megelégszel azzal, ami jut,
VálaszTörlésde az egész olyan homályos, érthetetlen, miért kellett sírni, (vészjósló),
miért tagadsz meg magadtól mindent, ami jó lenne neked, és helyezel magad elé mindenkit????????
már máskor is feltűnt, hogy titkolod a sírásodat
érthetetlen
Katalin
Nekem sem egy "megkönnyebbült" posztnak tűnt ez (sem). A kíváncsiságom megvan, de úgy gondolom, beleírtad volna, ha van közünk hozzá, hogy mi az ok. Mindenesetre a legjobbakat!
VálaszTörlésM igazán jól ismer téged. Egy kedves helyen séta, mellé őszinte beszélgetés és már oldódsz is. Gondolom járás közben könnyebb volt a beszéd is.
VálaszTörlésTudom furcsa azt mondani, hogy kellenek a veszekedések! Ha nem lennének azt hihetnénk, hogy megoldottunk mindent. Pedig dehogy! Csak sikeresen elrejtettük a problémákat.
Szeretem a könnyeket. Megmosdatják a lelket és tisztán látóvá teszik a szemet. Belül, kívül egyaránt.
Boróka, ez nagyon szép volt!
VálaszTörlésJól esett a látogatásotok.:-)
VálaszTörlésSzámomra nagyon feszültséglevezető a sírás. Van aki kiabál, csapkod. Én nem.
Jobban szeretem magamban elvégezni a könnycsurgatást. Ilyen vagyok!Bőgve megbeszélni nem lehet dolgokat, meg aztán lelki zsarolás is lehet.
Nem veszekedtünk, nem szoktunk, de egyéniségünk különbözősége( szerinte nem vagyunk nagyon mások) és a nem túl gyakori találkozás miatt összegyűlnek megbeszélnivalók. Hihető vagy nem, de tényleg megkönnyebbültem. Járás közben valóban könnyebb volt a beszélgetés.Biztosan megvan az oka.
Igen, azt hiszem, legjobb szavakba önteni, a szavak levezetik a feszültséget, főleg az esetleges félreértéseket... Én nem nagyon bírom szőnyeg alá seperni. Tapasztalatom szerint a felgyülemlett feszültség robbanásveszélyes.
VálaszTörlésA séta, friss levegő még jobb közben. De a párna se rossz...
...és olyankor robban, amikor nem is nagy a baj. Ilyenkor néz ki úgy az ember, hogy kicsi dolgok miatt is robban, pedig egy( kettő) korábbi más miatt.
VálaszTörlésUtolsó csepp a pohárban eset!:-)
"Bőgve megbeszélni nem lehet dolgokat, meg aztán lelki zsarolás is lehet."
VálaszTörlésDe jó neked, ha ezt meg tudod tenni. Tényleg katonanő vagy. :-)
Én rögtön-rögtön elsírom magam mindenen, nem bírom visszatartani, ha látják sem. És tán nem is akarom. Tulajdonképp miért is kéne? Aki a könnyeket okozta, legalább a látásából részesüljön. Igaz, ilyenkor hamar ránk mondják, hogy hisztisek vagyunk, holott nem is. Csupán csak nők. Mások.
Az ölelés pedig nagyon is kell a beszélgetés mellé! Nekem az még fontosabb is, mint a szó.
Utolsó csepp? Hát minden pohár megtelik időnként. Még a legnagyobb űrtartalmú és legtürelmesebb pohár is. :-)
Pipulka, én is elsírom magam a másik előtt természetesen, de ott és akkor nem lehet igazán megbeszélni dolgokat.
VálaszTörlésKésőbb már jobban, mikor lenyugodtam( -tunk). Tapasztalat.
Én is megkaptam a hisztis és zsaroló stb. bélyeget már.Rosszul esett. Miért nem hiszik sokan, hogy a könny őszinte is lehet, és köze nincs egy szerephez, amivel valamit el akarunk érni!
Ha bánat ér kell az ölelés, puszi stb. Igen, nők vagyunk ilyen téren...Fegyelmezett emberek vesznek körül, ritkán kapom meg, de kierőszakolom vagy jelzem, hogy szükségem van rá. Megnyugtatóbb minden szónál.
Nem csak a nők éreznek így. De a legtöbb férfi igazán titokban sír. Na én nem. Én ott bőgöm el magam ahol éppen vagyok ha okom van rá, és szeretem azonnal megbeszélni a dolgokat. Sosem éreztem, hogy emiatt szégyellnem kellene magamat. Ha valaki ezért kevesebbnek tart, az "nem az én emberem". De érdekes módon ilyen kevés van. Ha megvárnám, hogy lenyugodjak, sosem kerülne sor a kitárgyalásra...
VálaszTörlésVénember, köszönöm a véleményed, mint férfinak. Kevés férfi jár ide, illetve a blogokban is kevesebben vannak, és általában ezért a női véleményeket halljuk, ami persze szintén kell.
VálaszTörlésHol magamban sírok, hol más előtt, leginkább az érintett előtt. Talán úgy tűnik most, hogy sokszor,de szerintem indokoltan, és nem is túl sokszor, maga a helyzet adja. Szerintem átlagos vagyok ezen a téren is.
Nem ítélem el a férfit, ha könnyezik, sőt, érzékenynek( pozitívum) tartom.
Én lenyugodva jobban tudom a dolgokat megbeszélni később, sírva egy gyors "tűzoltást" tudok csak végezni, és nem jutnak úgy eszembe a dolgok, mintha egy alkalmas időben visszatérek rá.Persze a vélemény akkor is elhangzik. Általában még később is aktuális, és nem is lepődnek meg rajta, hogy kérek egy beszélgetést. Ha nem aktuális már, akkor meg úgyis minek.
Általában még akkor is megbeszélnivaló tárgyát képezi.
Van úgy, hogy sírás közben nyugszom meg, és rögtön megbeszéljük. Áhhh, ahány ház annyi szokás, és egyéniség, meg helyzet!:-)))