Kinéztem az ablakon, minden szem egy irányba meredt, és valóban begördült a működő kisvasút apró, zöld mozdonya pár fapados kocsival, ablakban lógó utasokkal. Vissza a múltba...
Nem volt kedvem elmozdítani a tekintetem, egy légy kúszott be a képbe, és még erősebb volt a deja vu érzés bennem.
Jött a pincér, kizökkentem a hangulatból, visszatértem a jelenbe. Válaszoltam a kérdésekre, míg kavartam a Lamborghini feliratos kávém. Milyen idegen ez a szó ettől a helytől.
Aztán már újra kint voltunk, belement pár gyöngykavics a szandálomba, nyomta a talpam, kiráztam őket, majd újra belementek.
Megcsapott a júniusi hőség, míg távolodva a parkoló felé menve még hallhattam, ahogy a hangosbemondó közölte, hogy azonnal indul a vonat.
Mikor visszanéztem már valóban nem volt sehol.
Tetszik a kákicsos fotód. Az Őrségben, Pityerszeren láttam ilyen szépen kikopott küszöböt!!
VálaszTörlésEngem is a "főfotód" fogott meg, na és a szép írásod:-)
VálaszTörlésVeled voltam a múltban.
Pillanatképek, pillanatnyi benyomások, melyek felszabadítanak valami érintetlen élményt az emlékezetünkben... S csak állunk ott az időgép mellett, s nem akaródzik visszarepülni a jelenbe...
VálaszTörlésSzép volt az írásod.
Holdgyöngy, Mági,
VálaszTörlésa " főfotó" Sopronban, az Új utcában( egyébként nagyon régi) készült. Ezt a küszöböt gyakran megnézem, ha arra megyek.
Flora, bambultam ott a kávé mellett,és jó volt. Csak úgy voltam, és deja vu érzéssel jöttek elő az eltemetett élmények. Mennyit vonatoztam valaha, az állomásokon mennyi gyöngykavics volt, és akkor több légy is, most alig látok már. Voltak döglött legyek ablakok között, fapados várótermek, és pár forintért kaptam jegyet.
VálaszTörlésVárakoztam várótermekben, hidegben, melegben. Stresszes érzésekkel iskolába menet, kábultan, fáradtan hazafelé jövet. Hogy lehet ezt leírni, évek hordaléka, melyet pár perc előhoz. Aztán a vonat elment, elvitte, én más irányba mentem, még a gyöngykavicsokat is kiráztam, melyek utolsó emlékként nyomtak.Többször kiráztam őket, nagyon ragaszkodtak.
Annak a délutánnak ez a pár perc mégis meghatározó élménye volt.
Érdekes, hogy ez a Te hangulatod mi mindent idézett fel bennünk is.
VálaszTörlésSzeretem bejegyzéseidet olvasni, különös világba visz, ami gyermekkoromat idézi!
VálaszTörlésA közös de külön-külön megélt emlékeket idézzük fel egymásban.Egy-egy szó, gondolat a magunk emlékeit idézi fel.Erre is jó a blogolás, ezért van az, hogy néha otthon érezzük magunkat a másik blogjában.
VálaszTörlés