Fiatal kollégával tervezzük régóta, hogy el kellene valahova menni. Napok, hetek múlnak, nem megyünk, csak emlegetjük, de azt sűrűn.
Az elmenésen egy fiatalember azt érti, hogy sörözni menjünk, és persze megy a foci EB is. Tehát megyünk sörözni egy munkahelyhez közeli helyre, közben meccset nézünk, mellettünk mindenki szakértő, veszünk sós mogyorót is a vendéglátóipari egységben, nevezzük egyszerűen kocsmának.
Aztán meggondoljuk magunkat -erről egy hőbörgő nőszemély is tehet-, bár nem is annyira zavar, inkább tanulmányozzuk a kissé lehetetlen helyzetet. Legyen ebben is részünk!
Átjövünk hozzám, nagy tál pattogatott kukorica az ölünkben, mi is "szakértünk", van sör is a hűtőben, én már csak hűs ásványvízre vágyom, és közben gurul a labda...
És hogy sokszor mennyire nem számít a korkülönbség egy-egy békében eltöltött estén vagy kocsmázásban. Tapasztalatom szerint néha még a világnézeti eltérések sem, mert mindent felülír a jóakarat.
VálaszTörlésÍgy érezzük mi is, de én ezzel a kollégával ( fiam lehetne) nagyon jól kijövök, nagyon egy húron pendülünk...
VálaszTörlés