Múlt szombaton M. hazaérkezett Andalúziából.
Barangolt a
fiaival Spanyolországban, Thomas még ott maradt, hogy maradék vizsgáit
megcsinálja, és a mediterrán világot is élvezhesse még tovább. Nagyon illik
hozzá.
M. este 7-kor még a Schwechaton volt, hazament, gyorsan
lepakolt, virágokat öntözött, rendbe szedte magát, és 11 előtt ide is ért.
Éhes volt, mondta, hogy „tapas”-t kér, a spanyol
konyha egyik jellegzetességét. Mivel a legkönnyebben elkészíthető, csak egy kis
fantázia kell, és a hűtőszekrény megbabrálása, spanyol bor pedig érkezett hozzá, mi sem volt egyszerűbb, mint
az első élményeket asztal mellett megosztani nálam.
Valahogy ilyen pillanatokból áll össze a carpe diem, és az
előző bejegyzés kommentjeiben is emlegetett mindennapok öröme. Van aki utazik
hozzá, van aki marad, és nem is volt olyan nagy a különbség kettő között akkor
este.
Az ő szemével fényképezőgépével láttam egy másik világot, ami nem ugyanaz, mint saját szemmel, de olyan jól mesélt, és olyan sok szép képet csinált. Még mindig nincs vége az élménybeszámolónak, kitart majd hétvégenként még egy darabig.
Utazunk még közösen úgy, hogy tulajdonképpen külön voltunk.
Én látom a poétikai varázsát a helynek, melyhez nem mentem közel.
Max Nordau szerint az országok, hegyek, melyek messziről oly mesésen kéknek tűnnek, közelről éber homokszínűek.
Andalúzia talán közelről sem az.
Egyszer, talán...
Én látom a poétikai varázsát a helynek, melyhez nem mentem közel.
Max Nordau szerint az országok, hegyek, melyek messziről oly mesésen kéknek tűnnek, közelről éber homokszínűek.
Andalúzia talán közelről sem az.
Egyszer, talán...
U.i.: Az utolsó 2 kép természetesen M. képei.
Évek óta más szemével nézem a messzi tájakat.
VálaszTörlésRemélem nyuggerségem apropóján -is- lesz módom ismét kószálni erre- arra!
TAPASZ-talatokra vágyom, illatra, fényre és lüktető színekre!
mééééérétnemmentél velük?????????csodás mesés gyönyörűű...hihetetlen
VálaszTörlésén nem merek kimenni (csak olvasgatok ezerrel azokról a tájakról), félek , kinnmaradnék, ha egyszer eljutnék oda:)))))))))))))
Katalin, mondjam azt, hogy a felelősség és a kötelesség itthon tart? Közeli tájakra mehetek, hosszabb időre itthonról nem tudok elmenni.
VálaszTörlésPedagógus szabadsága egyébként is kötött. 3 hétre tanévben mi nem mehetünk el.
Álom az számodra is, hogy kinn maradnál, ugye?:-) Bogikától távol nem tudlak téged elképzelni. Mindig vannak itthon tartó "erők", melyek ellen nincs mit tenni.
Már célozgattam, de leírom: Anyu 80 felé közeledik, és nincs neki más csak én!
Van erő, ami itthon tart.
Márta, én is vágyom arra, hogy mehessek, akkor majd kószálok, és beszívom az illatokat fényeket, lüktető színeket...
VálaszTörlésMost közeli helyeken, rövid időre teszem ugyanezt.Csak a távolság és az időtartam más.Most életem más időszakát élem.
Szeretem, ahogy meglátod a pillanatban rejlő szépségeket. Évek alatt egyre bölcsebb, békésebb, elfogadóbb lettél. Mindig megnyugszom amikor olvaslak.
VálaszTörlésBiztos vagyok benne, hogy fogsz Te még sétálni ezeken a gyönyörű tájakon. Anya pedig boldog lehet, hogy ilyen lánya van.
Györgyi,vannak életszakaszok melyekbe nem fér bele sok minden. Lelkiismeretfurdalással igen! El kell fogadni a helyzeteket, mely többé-kevésbé megy is. Ehhez is idő kell, belátás, szeretet, türelem.
VálaszTörlésAz adott helyzettel kell " gazdálkodni", és nem hagyni, hogy üresen elmenjenek, vagy az ember a bánkódásba belebetegedjen. Amúgy mindez művészet ám!:-)))
Aztán belegondolok abba, hogy sokaknak ennyi sem adatik meg. Általában ez csak részben vígasztalja az embert, időről-időre elfelejtkezik róla, de akkor is így van.
Még annyit! Ha engem visszafog egy " erő", attól én még mást nem foghatok vissza. M. időről-időre eltűnik 3 hétre, mert teheti. Én pedig nem fogom vissza, pedig neki is jobb lenne, ha együtt utaznánk.
VálaszTörlésAztán visszajön! Eddig még visszajött! Ez a gondolatmenet is fontos lehet, hogy mennyi szabadságot adunk a másiknak, és az hogy fogadja el a másikat ( és viszont)a megváltoztatás kényszere nélkül.
Tanulni kell ezt is, és garancia sincs semmire?:-) Vagy mégis? Vannak ilyen gondolatok is...
De jó lenne most ott sétálgatni, ahol a képek készültek.
VálaszTörlés...persze... a "kékmadár" is attól kék, hogy mindig messze van...:)(?)
VálaszTörlésÉrdekes gondolatokat fejtegetsz, kedves Éva. Az utazás persze akkor a legszebb, ha megoszthatók az élmények! Én most már többnyire az emlékeimben utazgatok, már csak anyagi okokból is... De azzal vígasztalom magam, hogy azelőtt javában kijutott belőle, és van mire emlékezni.
VálaszTörlésA másik fontos dolog, az szeretteink szabadságának mély tisztelete. Bizalom kérdése, nomeg az önbizalomé is... Ha valakit nem akarnak megláncolni, visszakívánkozik!
Jó volt veled nézni az andalúziai tájakat. Nekem a barátnőm szokott mesélni az utazásaikról képekkel fűszerezve. Azt én is nagyon tudom élvezni!
VálaszTörlésÉn szerdán jöttem haza, bár Katalónia, Asturia és Galicia volt csavargásaim helyszíne. És most én is fotókat nézegetek, megpróbálom albumba rendezni és feliratozni az 590 képet :)
VálaszTörlésFlora, igen úgy jó az út, ha megosztható rögtön az élmény.Nem volt egyedül M. az úton, így megtehette. Most pedig nekem tud beszélni róla.:-)
VálaszTörlésBizalom, önbizalom, az élet nagy kérdése úgy, ahogy a szabadság, illetve annak megélése is.
Adelid, régen én is a barátnőfélémmel tartottunk útibeszámolós délutánokat. Ő is utazott, akkor még én is messzebbre is. Egyszer utaztunk együtt is.
VálaszTörlésValaha még papírképek mutogatása volt, később pendrive-on hozta az "anyagot".:-)
Milyen jókat nevettünk, neki is jó volt újraélni a saját élményeit.
Marvin, jó munkát, várom az élményeket.
VálaszTörlésJó, hogy jöttél!:-)
Aliz, egyre inkább érzem, hogy nem a távolságtól függ, és mégis a távolság vonz, mert egy helyben toporgok...:-)
VálaszTörlésDe túl tudom magam rajta tenni, talán ezért is figyelek fel az apróbb szépségekre is. A mindennapok élményének szerepe megnőtt, és ez is jó!
Kovtama, ezért is jó a kép!:-)
VálaszTörlés