Tudom, hogy más számára az a hangulat nem olyan már, mint akkor és ott volt számomra, de próbálkozom a megosztásával. Hátha! A nagyon személyes dolgokat kerülöm, de a személyemhez tartoznak a kis történések is, melyekkel együtt vagyok az az én, amit engedek magamból megismerni.
Például az, hogy tegnap kastélyparkban kakukkfüvet szagolgattam, míg a 3 fős csapatunk 2 főből álló férfi tagjai beszélgettek, és én hol megértettem a németet, hol nem. Inkább jöjjön időnként csukott szemmel a kakukkfű szagolgatása, mögötte pedig a kastély. Egyébként is vonz a kontraszt. Néha azért kinyitottam a szemem, hogy nehogy látványról is lemaradjak, pedig túl nagy változások nem történtek azalatt a bő negyedóra alatt.
Beszélgettem egy lóval is, köszöntem neki, dicsérgettem is. Németül is szóltak hozzá az említett férfiak, de "Grüss Gott"-ra nem reagált. Az én "Szia" köszönésemre odajött. Tudom, hogy ez csak véletlen, de mégis jól esett.:-)
Mint ahogy a kávém is arról a székről, ahonnan a rózsákra lehetett látni.
MICSODA "HANGULATOS" KÉPEK!:)(nem először...:)
VálaszTörlésNagyon szép fotók, különösen a kastélyos:)
VálaszTörlésA képek nélkül is beleélem magam abba a pillanatba amit leírsz.
VálaszTörlésDe a csodaszép képeid így is szívesen nézegetem:))
Gyakran egy illat,egy pillanat megfoghatatlanul ragad magával valami múltbéli történéshez.
És én ezt nagyon élvezem:)
Életem fontos eseményei nekem nem dátumok,hanem hangulatok.
A fotók jók, szokás szerint. Amit írsz azokat könyveknél figyeltem meg. Mindig cédulázok, s másolok ki gondolatokat, mondatokat. S néha,a mikor kiírnám nem értem miért jelöltem be? Valószínű a pillanat, a szövegkörnyezet varázsa akkor megfogott, aztán elszállt, s később már nincs jelentősége.
VálaszTörlésValószínűleg azt a közös rezdülést keressük kedvenc blogjainkban, amit a franciák úgy hívnak, hogy "résonance" (ejtsd: rézonansz), s amelyet egy hangulat megragardása indít el bennünk is...
VálaszTörlésSziasztok, szép estét!
VálaszTörlésA fényképezőgép mindig velem van, ha kimozdulunk. Kipróbálom egyszer, hogy milyen lenne nélküle, de azt hiszem nagy hiányérzettel élném meg a kirándulást vagy csak egy egyszerű sétát is.
Igen, megtaláljuk a közös rezdülést, sokszor érzem egy-egy blog olvasásakor.Úgy érzem ott vagyok én is, nagyon bele tudom magam élni más leírásába.Szívesen nézegetem a blogok képeit, gyakran elhozok magammal háttérfotónak is a nekem tetszőkből.Utólag is köszönöm, nem mindig jelzem.
Könyvekben is szeretem a hangulatleírásokat én is.Sőt, nagyon sokszor emlékszem is rájuk, a könyvekből gyakran egy-egy hangulat ugrik be, ha visszagondolok rájuk.A szövegkörnyezetnek nagyon nagy szerepe van, egy jó hangulatleírásnak pedig éppen ott a helye ahova egy jó író teszi. Kiszakítva már nem olyan, de én akkor is szeretem őket később is, csak úgy külön olvasgatva.
Tamás, a kastély nem Burgenlandban van, hanem ismét Fertődön jártunk!
Közel van, és útba ejtettük hazafelé. Eredetileg máshova kellett mennünk egy baráttal, de itt ejtettük meg a kávézásunkat.A ló is egy magyar faluban volt.Tudom, hogy megtévesztő a német nyelv emlegetése, de 2 osztrákkal voltam Fertődön és a környékén.
Tudom azt is, hogy milyen stresszes időszakod élek a vizsga miatt.Nagyon együtt érzek veled.
Jó kávé. :)
VálaszTörlésMeg kell adni a módját!:-)))
VálaszTörlés