Van úgy...

..., hogy az ember nordic walking botokkal a kezében elindul torony iránt hátul a kertek alatt. Még nagyon el sem fáradtam egy órai gyaloglás után, mikor az első osztrák falu templomtornyát elértem ( Schattendorf). Mivel még volt bennem erő, a legközelebbi magyar falu tornyát is megcéloztam visszafelé úton (Ágfalva).
Akár haza is  jöhettem volna gyalog, mert erővel bírtam, de a Nap tűzött, és én nem kentem be magam naptejjel, és éreztem, hogy le fogok égni. Meg is történt sajnos, fejem is fáj, pedig általában figyelek arra, hogy ne történjen meg, de most itthon maradt a naptej.
Tanulság levonva, és tényleg vigyázni kell!
Busszal jöttem végül haza, de volt még fél órám indulásig, tehát a falu kocsmájában kötöttem ki. Bementem volna a templomokba is, de mind a kettő zárva volt.
A fröccsöző, söröző hazaiak figyelték a "hölgyet":-), mikor csak ásványvizet kért. Élvezem az ilyen helyzeteket, ha tehetjük a helyi kocsmákba mindig bemegyünk, ott üldögélve, figyelve, sokat megtudhatunk a faluról, és mindezt olyan stílusban előadva, hogy jókat nevetek is magamban. 
M. ha velem van ugyan nem érti a történeteket, de néha fordítok neki, mert érdemes.
Most ő fordíthatott volna nekem, ha egyáltalán megértette volna a nyelvet, mert hiába magyar település Ágfalva, a falu lakói egykoron németek voltak, és nyelvjárásukat, az ún. „heanz"-ot (a Burgenlandban is beszélt német nyelvjárást) ma is használják. 
Ez is történt ma velem a tornyokat megcélozva!:-)