Titkos vallomás

Sokszor tele van a fejem akár közlésre is kívánkozó gondolatokkal, de annyira személyesek, hogy végül belém szorulnak, mert nemcsak rólam szólnak. Részese vagyok, de valaki más életének a rám vetülő hatásai, és így inkább hallgatok, mert nemcsak magamról írnék, ha írnék. Zavar a megoldatlanságuk is, és nem a neten akarok róluk másokkal is megosztva gondolkozni. 
Hogy akkor így nem teljes a blog, egyoldalú, és elveszítek olvasókat, akinek így nem felelek meg? 
Úgyis magamnak írom, "csak" olvasóim is vannak( szerencsére) ! Legyen így, legyen veszteség, de ki az, aki mindent kiír a blogjában. Úgyis rám vár sok minden megoldása az életemben, de a lelkiismeret, az együttérzés, a szeretet és a gyengeség is vegyül bennem, mely gátol lépések megtételében. Leginkább a gyengeség, de van, akivel nem tudok erős lenni, ha egyébként van is bennem erő.
Szívesen olvasok máshol is látszólag lényegtelen dolgokról, történésekről is, melyek ugyanúgy az életének részei. Sőt, az ilyen blogok a kedvenceim, melyek kellően diszkrétek, és mégis őszinte betekintést engednek írója az életébe, látszólag egészen érdektelen pillanatokba, de ezek a finom kis mozzanatok, a képekkel  együtt engem lekötnek. Végül ott ragadok, és életem részévé válnak ismeretlen ismerősként.
Akkor egy lényegtelen, mégis rólam szóló hír, amiről írok. 
Vasárnap voltam a bolhapiacon, és a tavaszi napsütésben ott volt egy 100-asért egy karácsonyi doboz Jenny Nyström illusztrációjával. Tetszett a hóesés, a nagy esernyő, a hangulat, és már beleképzeltem aprósüteményt is. Mert én még tavasszal is gondolok a karácsonyra, és várom a  jöttét, akkor is, ha messze van.
A karácsonyi képekkel pedig úgy vagyok, hogy vagy végtelenül egyszerű legyen, elég egy fenyőág, vagy már-már giccsbe hajló " Tündérország" legyen rajta".