Károlyi Mihályné ( Andrássy Katinka) emlékiratait olvasom.
"Mindenkinek, még a legjelentéktelenebb embernek is az élete feljegyzésre érdemes, ha becsületesen történik, anélkül, hogy az illető érdekesebbnek, jobbnak vagy rosszabbnak tüntetné fel magát, mint amilyen. S amikor már életünk nagy része mögöttünk van, el kell jutnunk odáig, hogy mintegy távolról szemléljük önmagunkat, tárgyilagosan – hiúságtól, előítéletektől, önigazolástól mentesen...
Az írás szükségképpen megmutatja az igazságot. Csak az együgyűeket lehet félrevezetni, az okos olvasó könnyedén megkülönbözteti a hamisat az igazitól. Kétféle hazugság veszélye fenyeget: egyrészt a szándékos hazugságé, másrészt meg azé, amely az író tudatalatti önbecsapásának következménye”
Az írás szükségképpen megmutatja az igazságot. Csak az együgyűeket lehet félrevezetni, az okos olvasó könnyedén megkülönbözteti a hamisat az igazitól. Kétféle hazugság veszélye fenyeget: egyrészt a szándékos hazugságé, másrészt meg azé, amely az író tudatalatti önbecsapásának következménye”
( Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban – részlet az Előszóból)
Nem is tudom pontosan, miért vonzanak olyan ellenállhatatlanul az emlékiratok, naplók, levelezések?
VálaszTörlésTalán az említett "igazságkeresés" miatt...
Az ő élete ráadásul igazán példamutató volt.
VálaszTörlésFlora, én is szívesen olvasom őket, más életét, érzéseit megismerni jó, elgondolni is, hogy adott helyzetben én mit tettem volna. Figyelem, hogy hogyan ír az illető, és hagyom hogy áthasson az érzés, kíváncsi vagyok arra, hogy hiszem-e, hiteles-e számomra.
VálaszTörlésOlykor tudom, hogy alakult az élete, olvasva őt megkaphatom a részleteket, az ok-okozati összefüggéseket, közelebb kerül hozzám az író, vagy eltávolodik éppen.
Marvin, megyek most és olvasok elalvás előtt. Szeretek ágyban olvasni, jó most Andrássy Katinka soraiban elmerülni, és számomra hiteles nagyon, ahogy ír.
VálaszTörlésIgaz szavak!
VálaszTörlés