Mi tetszik jobban? A szemérmesen, már zöld levelekbe takarózó, vagy a magukat nem rejtegető, ágaik rajzolatát nyíltan mutató fák?
Emberek esetében sem tudom eldönteni, hogy a zárkózottság vagy a kitárulkozás tetszik-e inkább. Illetve tudom, hiszen vannak, akik közelebb állnak hozzám.
Ha magamról van szó, az egyik a rám jellemző valóság, a másik az olykor vágyott én, mellyel néha próbálkozom.
Marad is a próbálkozás, és bár ez néha egyre jobban megy, mégsem igazi célom a fejlődés. Senki sem bújhat ki a bőréből...
Mindkettő szép. Mindenki azt szereti amelyik őt megszólítja.
VálaszTörlésVan az úgy, magunk sem tudtuk, még mi van bennünk.
VálaszTörlésÉs az is mi vagyunk!
:-)
Nekem még akkor is azt mondták, hogy zárkózott vagyok, mikor kifejezetten törekedtem arra, hogy ne legyek az. Lombos fa vagyok, és ezen egyáltalán nem változtat az a paradox tény, hogy már írtam egy tonna bejegyzést...
VálaszTörlésÉn a harmadik útról szólnék: az őszi fák!!! Én azokkal nem tudok betelni!
VálaszTörlésElgondolkodtató... Néha mindkettő vagyunk egyszerre!
VálaszTörlésElőfordul, hogy azon veszem észre magam, hogy a kitárulkozás lehet egyfajta "ködfüggöny", mely mögé még jobban elrejthetjük a lényegest...
Másrészt pedig, ahhoz, hogy kapjunk, adnunk is kell...
Visszafogottság és a kitárulkozás vágyása is bennünk van. Hogy milyenek vagyunk az arányoktól függ, melyikből van bennünk több. Ez az alaptermészet, és nem hiszem, hogy ezt a fordítottjára meg lehet változtatni.Persze, hogy alakulunk, ezt sem vonom kétségbe.
VálaszTörlésMárta, te bizony lombos fa fagy, "egy tonna" bejegyzésed is ezt fogja mutatni,:-) mert valóban paradox, de a bejegyzéseid is a zárkózottságról szólnak. Tetszik is ez benned, ezért vagyok nálad olyan sokat.
Flora, igen, a "ködfüggöny", a sejtetés is jelen van, és ezért adódik az, hogy egy bejegyzésbe mindenki azt magyarázza bele, amit akar, amit tapasztalatai, egyénisége alapján tud. Ebből vannak félreértések is, de ez következménye lehet annak, ha nem egyértelműen írunk le valamit. Csak sejtetve engedve tárulkozunk ki, mert többre nem vagyunk képesek.
Holdgyöngy, igen, az őszi fák, és mélyebbre nézve, ebben az is benne lehet, hogy időnként vetkezünk, hogy láttassuk magunkat, mert már sok a zárkózottság, aztán szinte megijedünk tőle, és újra visszafogjuk magunkat. Mert a net mégiscsak net, pedig azért írunk többnyire blogot, hogy elmondjuk, ami belénk szorult.De nem csak egyedül vagyunk, mondandónk mással is kapcsolatban van.
VálaszTörlésGyörgyi, Stali,sok minden van bennünk,nem is lepődünk meg, hiszen tudjuk. Nem akarom ismételni magam már,vannak tulajdonságok, melyek erősebbek bennünk. És ez így van jól, így nem esünk szét, így egységes a mégis kép rólunk, ha időnként el is kap a vágy, hogy mást is megmutassunk magunkból.
VálaszTörlésGondolom, a vízilónak nem kell tevévé válnia, de érdemes egyre jobb vízilóvá lennie, ebben fejlődnie. A saját "bőre" határait rugalmasan tágítania. Írom én, mint egy kissé exhibicionista :)
VálaszTörlésHa jól értettelek, úgy érzed, a fejlődés útja, ha a zárkózott ember nyitottá válik. Miért kéne megváltoznia akár egyikünknek, akár másikunknak?
VálaszTörlésMarvin, egy kicsit érdemes tágítani azt a "bőrt", ha van egy kis igény rá legbelül.
VálaszTörlésAlterego, lehet, hogy idézőjelbe kellett volna tenni a " fejlődést", mert nem a legjobb szó arra, amit írni akartam. Ha valaki blogot ír, akkor bizonyára van benne valami vágy, hogy megmutassa magát, de attól még zárkózott marad.
Egyéniségem fordítottjára nem akarok és nem tudok megváltozni, de attól még itt körmölök mindig, mert mégis írni akarok magamról és a gondolataimról. Zárkózott emberek nagy kínja az, hogy hogyan, mennyire tegyék meg. Ha egyáltalán nincs bennük ez a vágy, akkor persze tényleg nem érdemes erről szólni.
Ha igényük szerint mégis képesek, akkor az már fejlődés vagy valami hasonló!:-)
En nagyon sokaig olyan zart voltam, hogy attol jottek zavarba emberek, nem tudtak hova helyezni, nem volt cimke a fiokon:)
VálaszTörlésA blogban mar nagyon sokszor irtak, hogy mennyire nyitott vagyok, o nem merne, es ugy vettem eszre ettol is zavarba hozok sok embert.
Talan mindket fa bennunk lakik, es kulso hatasok valtogatjak melyik mikor kerul eloterbe.Amikor jol, eltalaltan, mondas nelkul eltalaltan nyulnak hozzank,mindig olyanok vagyunk, de olyan, hogy csak egyik, az valahogy nem lehet.
a lombos fában mindig benne rejlik az ágas...(ez forditva nincs igy - hát akkor melyik a több, a gazdagabb?:)
VálaszTörléspersze mindkettő -analógiától s antropomorfizálásától függetlenül is - gyönyörű... és lehetünk is hol ilyenek hol amolyanok inkább..., viszont a kilombosodás, akárhogy is, de kiteljesedés és több élet...
Ágnes,Aliz, mindkét fa bennünk van, ebben egyetértünk.
VálaszTörlésVáltakozva viszont hol ez, hol az a tendencia erősödik vagy gyengül bennünk. Életünk folyamán bizonyos hatások, lelkiállapotok bezárnak minket vagy éppen kinyitnak.
Közben folyik egy kiteljesedés is, mely remélem, hogy mindig a nyitottság felé vezet. Mert ha évek múltával egyre inkább bezárkózunk, az valahogy nem jó, az élet nem élését jelenti.
A természet is jól mutatja, az évszakok váltakozásával változik a fa levelet növeszt, vagy éppen hullat, de közben fejlődik is maga a fa.
Alaptermészetünk viszont marad.
Nyírfából nem lesz tölgyfa.