Emlékképek

Soha nem az egészet látom visszatekintve, mert azt lehetetlen. Az egész csak egy érzés,  amit  hazahoztam magammal és magamban , utána egészen kis képek villannak fel, nőnek naggyá, és maradnak bennem hosszabb-rövidebb ideig, hogy átadják magukat egy újabb képnek. Ezek a részletek! 
Esőben nagy kalapban birkákat legeltető juhász, ahogy nézett utánunk, és mi vissza rá.
Egy apa, aki Dörgicsén egyedül házat épít a lányának, és mi első alkalommal az alapok ásása kellős közepén szóba elegyedtünk vele. Azóta minden évben visszamegyünk megnézni, hol tart a ház az ő épülésében, helyesebben hol tart a munkában az apa.
Egy ősz hajú öreg pap, aki kijön egy parókiából, majd egy düledező istállóban tartott autóval elhajt.Mi még nézegettünk nála az épület udvarán egy kicsit, mert sok volt a nyíló jácint ( mint nagymamám egykori udvarán), és szép fehér volt az épület fala.
A Tihanyi Apátság templomába végre nem kellett jegyet venni, mert misére készültek, és az ima ingyen van. Imádkoztam, nem kértem, hanem megköszöntem.
A színek? Fehér és halványrózsaszínes pasztell, és haragosan erős, esőmosta zöld a keret hozzá.