Uborkasaláta variációk

Ilyen az élet, hogy írjak valami közhelyet.:-)
Egyszer Márairól írok, utána valami hétköznapibb dologról, mert ez is része a  napoknak. 
Vettem uborkát, és ennek az egyszerű ténynek már hírértéke is lehet a Németországban emberek halálát is okozó járvány miatt. Hogy nem is a spanyol uborka a vétkes? Sajnálom is a spanyolokat, mert jó nagyot buktak a legutóbbi hírek szerint alaptalan gyanúsítgatások miatt. A magyar uborkatermelők is és mi vevők buktunk, akik már nem tehetünk egy uborkát sem nyugodtan a kosárba.
Thomas ( M. kisebbik fia) múlt héten Berlinben volt. Nem akartam zaklatni azzal, hogy ne egyen uborkát, és alaposan mosson meg minden gyümölcsöt. Hallgattam, nagy fiú már, tudja, mit kell tenni. Viszont mikor láttam újra online a Messengeren hazatérte után, azért rákérdezem hogylétére. Jól van, kerülte a zöldségeket és a gyümölcsöket Németországban azon a hétvégén.
Szóval, volt és van is uborkám itthon. Meghámoztam, pedig nem mindig szoktam, csak  megmosom.
Szívügyembe, a görög salátába ezután sem leszek hajlandó hámozni az uborkát, mert  hogyan néz ki hámozott uborkából a görög saláta. :-)
Katitól kaptam egyszer egy receptet, egy padlizsános receptemhez megjegyzésként. Így szól:
"Nem tudom, kedveled-e a kaprot és az uborkát? A francia piac c. szakácskönyvből való az alábbi recept:

UBORKASALÁTA 

Előkészítés: 15 perc, valamint 30 perc pácolás; hat személyre.
2 uborka, 1 csokor kapor, 1 citrom leve, 4 evőkanál olívaolaj, tengeri só, frissen őrölt fekete bors.-----
Hámozzuk meg az uborkát, és hosszában vágjuk félbe. Kávéskanállal kaparjuk ki a magját, majd ferdén és vékonyan szeleteljük fel, és tegyük tálba.
Aprítsuk fel a kaprot, és a citromlével, az olívaolajjal, a sóval meg a borssal adjuk az uborkához. Jól keverjük össze, és 30 percig pácoljuk.--------------
Ezek az egyszerű, tiszta, friss ízek tökéletesek a forró nyári napokon."

Kati, megcsináltam, és nagyon finom lett. Sokszor fogom még. Vágytam egy variációra is. Kefírrel gazdagítani egy kicsit, mert éppen melegem volt, szomjas voltam, és a kefír savanykás ízére is vágytam. Kettévettem az uborkasalátát, az egyik felére kefírt tettem. Úgy is jó!:-) A friss június eleji kapor pedig illatosan finom. Volt itthon lila újhagymám is. Tettem bele, mert szeretem.

.

Könyvek

Végre elértem újra azt, amit akartam. 

TV alig, könyv annál több. Béke költözött belém általuk. Furcsa, mert csak akkor tudok olvasni, ha béke van bennem, de a könyv megnyugtat is. Helyesebben az olvasás maga hoz ebbe az állapotba.

Tehát elkezdeni nehéz, mert várni kell a belső békére könyv nélkül. Utána már termeli a gondolkodó csendet a sok könyv. Csak el kell tudni kezdeni, de zaklatottan azt sem sem lehet. Valahol itt a megoldandó feladat. Tudom ezt, várok, hogy eljöjjön a pillanat, az óra, a nap, amikor elmélyedek a könyvekben. Mikor el tudok mélyedni bennük.

Most Márai van soron, mert Márai alakjaira figyelni kell. Micsoda emberek, micsoda sorsok, és hogyan leírva!  Szabó Magda, Németh László, Thomas Mann alakjai ( első két író nőalakjai) vonzanak még nagyon. Milyen mélységek...

Míg olvasom (most éppen a Márai könyveket), érzem, hogy igen, úgy kellett történni mindennek, ahogy történt. Mérhetetlen emberismerettel így lehet alakítani és leírni a sorsot. Ok-okozat összefügg. Nem érzem soha a kiszámíthatatlan történéseket ezekben a regényekben.  Nem olvasok előre, kitalálom, hogy vajon mi lesz a szereplőkkel. Mert a jellem, a lélek előrevetít. Emberismeret részemről is? Remélem.

Néha magamra ismerek egy-egy alak néhány megnyilvánulásában, illetve egy-egy tettben, szóban, mondatban. Megérint, hogy igen, ezt én is így átéltem, így tettem, tehettem volna. Van bennem valami, amit egy olyan író, mint Márai is pozitívként könyvel el. Hiúság részemről? Az! 

Aztán elszégyellem magam, mert valamit úgy tettem, ahogy az egyik regényalak tett valamit, ami elítélendő. Az író sejteti, a szereplők éreztetik, hogy ez nem jó, és restellem, hogy valaha én is beleestem ebbe a hibába. Egy elítélendőbe, ami könyvbe is került... Lám, lám, nincs új a  Nap alatt.

Hányan szerettük volna olvasni  életünk könyvét, tudni a jövőt, a végét. De tényleg tudni akarjuk? Bizonyára döntéseink helyességét illetően a döntések előtt szeretnénk. Természetes igény. Erre meg ezt tudom írni: "Ja, kérem így könnyű!"

Jól ki van az találva, hogy nem látunk a jövőbe. Igenis, a magunk akkori fejlettsége és helyzete szerint kell döntenünk.Ott és akkor, a bizonytalan jövőt is belekalkulálva.
Hogy később megbánhatjuk? Persze, mert később, már nem vagyunk ugyanolyanok mint korábban. Fejlődünk, alakulunk, más is ezt teszi. Ezért nem érdemes rágódni azon, hogy bezzeg, ha akkor másképp döntök...Nem úgy tettem, mert nem tudtam úgy tenni akkor. Mindig adott helyzetben hozzuk meg döntéseinket, az akkori várható legjobb eredmény érdekében. 
Hogy a halálunk helyét idejét, körülményeit is tudni szeretnénk? Tudni szeretnénk? Hangsúlyozom azt a kérdőjelet. 
Talán erről egyszer máskor írok.

A könyvben elolvashatom a  sorsokat, tudom mi a vége a történetnek. Ezért vonz. Magamét nem tudom, csak sejtem, de tévedhetek is. 

Így jó!

Olvasni is jó végre!

Június van

Még nem pakolom ki a konyhaszekrényemből teljesen a kipakolandót a bútorcsere előtt, mert miért kerülgessem máshol azt, ami még kellhet a  saját helyén is. Amiről tudom, hogy biztosan nem kell, már dobozban van úgyis. Lassan megtelnek. Munkát ha akarok, találok. 
Találtam!
Átmosom, síkálom a lábosokat, tepsiket. Hogy nekem sincs most más dolgom mint ez, amikor annyi más is van? De tényleg?!:-)
A gázsütőmet is hidegzsíroldóval kezelésbe vettem, fürdőszobában a lefolyókba öntöttem dugulásmegelőző folyadékot. Most hörög lefelé a  víz. Tetszik. Sikálok, pucolgatok, matatok...Már érzem, hogy közeleg a nagy munka is, az apróbbakat már előre megcsinálom.


Május, június, gyümölcs, zöldség...
Cseresznye piacról való, valamelyik szomszéd falu fáján termett. Ropogós, finom,  nem  tudtam abbahagyni az evését. Aztán egyszer csak elfogyott. Előbányásztam az itthon lévő  epret is! Kép nincs róla, megettem a fotó előtt:-)

Reggel 6 után a közeli tó mellett mentem gyalog be a munkahelyre. Máskor busszal megyek, hogy minél előbb ott legyek, és annyival is tovább aludhassak. Most vonzott a reggeli séta: madáscsicsergés, víz feletti kis pára, lombon átszűrődő napfény, kutyasétáltatók, pecások...Le kell győzni a  reggeli lustaságot! 
Ezt a látványt máskor is akarom. Mint ahogy látom is munkába menet és jövet, sőt, a munkahelyre menetelt leszámítva is, csak nem ilyen korán.:-) Itt van pár 100 méterre  a lakótelep kellős közepén. Írtam már róla, és még írok is.

Virág van bőven ebben az időszakban. Kertem továbbra sincs, piacra sem mentem virágért, sőt, virágboltba sem. Bármerre nézek kis virágok a fűben, járdaszélen, bokron...

Félarasznyi kis bolhapiacos vázámba nem nagy ügy belecsempészni néhány szirmot. Pár százszorszépet is megmentek mindig fűnyírás előtt. Kis vázáknak is megvannak a nagy előnyei. Lényeg, hogy legyen itthon mindig valami.

Június van. Minden szépségével!

Olvasok

 "Vajon képes leszek-e másokkal együtt gyalogolni, s közben megőrizni a függetlenségemet? Már életem korai szakaszában szembekerültem ezzel a kérdéssel .És még mindig nem vagyok biztos a válaszban."

" Ne félj a  testedtől -mondta.- Tanuld meg érezni az örömöt, miközben tapasztalod. Ezen az úton kell ezt megtanulnod. Hangolódj rá a tapasztalatra, és hagyj fel azzal, hogy elérj egy célt. A cél az út."

" Ha nem ismerjük fel a lélek belső útját, eltévedünk, és csak részben vagyunk azok, akiknek lennünk kellene."

" Nincs semmi baj a gazdagsággal vagy a tárgyak felhalmozásával, vagy a test előtérbe helyezésével, ha mindebből nem lesz rabság, mely megakadályozza a szellem megismerését."

" Útnak indultam, immár  az új botommal, közben a tárgyakhoz való viszonyomon töprengtem, és azon, mit éreznék, ha valóban menekült volnék, akinek nincs semmije. Egyrészt felszabadultnak, másrészt kifosztottnak érezném magam. A földi élet valahol a kettő között zajlik - a középúton, ahogy a buddhisták mondják, s ezt az állapotot a hárfa húrjához hasonlítják. Ha túl szorosra húzzuk, nem ad hangot; ha túl laza, ernyedten lóg. A szép hangot biztosító feszességet a kettő között kell meglelni."

( Shirley MacLaine)

"Shirley MacLaine csaknem három évtizede kezdett merész vállakozásba, hogy megossza olvasóival a világ spirituális értelmezése terén szerzett tapasztalatait....

...A Camino minden eddiginél különlegesebb.Egy utazás történtét mondja el: két névtelen kézírásos levéllel kezdődött, amelyek arra ösztönözték Shirley-t, hogy járja végig a Santiago de Compostela-i zarándokutat...

... Shirley számára  Camino nem csak szellemi, de fizikai kihívást is jelentett. Valóban rendkívüli teljesítmény egy hatvanas éveiben járó nő részéről, hogy napi húsz mérföldet gyalogolva, harminc nap alatt teljesíti az erőt próbáló feladatot."


( Részletek a könyv hátsó borítóján lévő szövegből - szerző nincs feltüntetve.)

Emlékeink közül

Nem, nem 20 éve, hanem kb. 1-2 éve készült a kép. 
Valahol leültünk kávét inni útközben, és így felszolgálva kaptuk meg. Szerintem Körmenden álltunk meg éppen úton valahová.
Percekig örültem neki, mielőtt megkóstoltam volna a kávét. 
Eszembe jutottak a régi ABC áruházak, nagyobb élelmiszerboltok  leválasztott részei a bejáratnál. Ott lehetett kávét is darálni, micsoda illat volt! A kiszóródott kávé is illatozott, a gyűjtőben ott maradt az előző vevő aktuális maradéka is. Nem mindenki kocogtatta ki. 
Az éppen működő kávédaráló vagy a pihenő masinák is ontották a kávé illatot. Már szinte átitatódtak vele.
Hallom a sustorgó, hörgő hangját a kávéfőzőnek, nagy erővel nyomult a gőz... Mert kávét is lehetett ott inni. 
Leülni nem lehetett, csak álldogálni egy pult mellett. Nem is hosszú álldogálásra rendezkedett be az ember. Ez a kávézásnak a gyors, felhörpintős változata volt.
Ilyen hagyományos kávés pohárban kaptuk a kávét. Ütött-kopott, itt-ott horpadt alumínium kanál feküdt mellette. Összekarcolt kis alumínium   tálca volt alattuk, és szerintem nem is negyednyi, hanem nyolcadnyi fehér vékonyka szalvétát is kiérdemeltünk. 
Ja, és kockacukor! Nem a mostani kis zacskós megoldás volt, és nem is a szórófejes hasas üveg cukortartó.
Valamikor ilyet kaptunk, mert nem volt más, most pedig vágyunk rá, mert már van más!:-)

Péntek este

"...Messzire szállnak a szürkés árnyak

az éjjeli csendben.

Jönnek a képek, a szépek,

az ének zeng a szavakból.

Bolydul a lélek..."

( Nagy Erika)

Reggel   a szokottnál is korábban keltem mentem dolgozni, és délután 5 után értem haza. Közben volt egy kis szünet a munkaidőmben, és piacra mentem. Vettem zöldségeket, gyümölcsöt. Igazi, fényes  ropogós cseresznyét kaptam. Nagyon finom friss, illatos a kapor is és a petrezselyemzöldje is.
Kora este elért minket az a front a sötét felhőkkel, villámlással, dörgéssel, szakadó esővel. Azóta is tart, ha csendesedett is. Most már inkább altatóként szolgál majd.
Péntek este hangosan kopogó esővel... Nagyon szeretem így.
M. elért messengeren, megbeszéltük mindkettőnk  napját, ő is ázott reggel. Én is elmondtam a kevesebb eseménnyel telített napom.
Most éppen Svájcban van, holnap Bernből megy Genfbe, utána át Franciaországba, és Lyon lesz a cél.
Én a munkahelyemről egészen a piacig mentem.;-)

Napjaim történései és gondolatai

Addig míg máshova nem tudok menni, írok a napjaimról. Nem teszek ez ügyben semmit, hátha valóban dolgoznak azon, hogy ki-be tudjak lépni a blogomba, sőt, írni is máshova. Ígérték!
Az "Ez van!" kategóriába helyeztem a helyzetet. Más dolgaim vannak.
Nézegettem pár anyajegyem egyik este. Elég jól elfértek eddig rajtam, aztán egyszer csak jött a felismerés, hogy talán lépni kellene. Felesleges aggodalmat nem akarok, de ha már befészkelte magát az agyamba a probléma, akkor indulni kell. Bőrgyógyász az egyik levételét javasolta, Nem sürgős, de ne legyen ott, mert nő, ha lassan is. Nem sürgős, de a sebésztre megvan a beutaló. Majd valamikor nyáron elindítom az ügyet, illetve folytatom.
Konyha felújításának ügye is  folyamatban. Lefixálva, ami kell: Festő-mázoló, burkoló, vízvezetékszerelő művelet előtt, művelet után, van "csempeleverő" és elvivő. A tapétaleszedő, állandóan takarító,  mindent elpakoló majd visszapakoló én vagyok!:-)
Dátum kijelölve, mikor viszik el a régi bútort, mikor az újat. Közben elkezdtem a pakolást, ami nem nagyon szükséges átraktam az ideiglenes, várakozó helyére.Ha jól számolom június végére minden lezajlik. Jöhet az erkély rendbetétele...
Írom fent, hogy lefixálva egy-egy dátum. Semmi sem biztos soha. Önmegismerő folyamat a felújítás is. Nehezen viselem, ha valamit elrendezek, megígérik, és mégsem úgy van. Könnyebben kellene viselni?
Kolléganőm ismételgeti: "Jegyezd meg, csak magadban bízhatsz, neked kell mindenben intézkedni." Akkor nem ér csalódás.
Így is ér, de a "Magad Uram, ha szolgád nincsen" tény rögzítése fontos.
Popper Péter is újra veri belém( most olvasott interjú), hogy a világ állandó mozgásban van, ne akarjunk a külső-belső változásokban görcsösen stabil pontot keresni.
Pedig olyan jó, ha van. És mégis sulykolom, hogy magamban bízom, én intézkedem, és nincs igazán stabil pont. Így kell elfogadni. A változó világgal, benne a saját változásommal békét kell kötni.
Aztán ott a Salamon király gyűrűjébe is bevésett gondolat: "Minden elmúlik!"
Ez is. Nem is biztos, hogy jó. Mert a jó is elmúlik!:-)
Tehát jön az elfogadás, és a Zen bölcsesség: "Ami jön fogadjátok, ami megy engedjétek!"
Már megint az elmélet, és utána jön a gyakorlat. A kettő egyszer csak harmóniában lesz. Lehet, hogy már van is?
Észre kell venni!

Üzenet

Tegnap este is, ma reggel is próbáltam sok helyre megjegyzést írni. Egyszerűen nem megy el a komment.Pedig ugyanazon a helyen is többször próbáltam. Nem önző módon ülök a blogomban most látogatások nélkül. :-)
Technika ördöge munkálkodik.
Nem írom le itt, mit írtam volna kinek, talán majd újta tudok látogatásokat tenni egyszer mindenhol.
Akivel kivételt teszek: Csillagos.

Kívánok Neked mielőbbi gyógyulást!

Pótolva máshol, más időpontban

Az ember olvas mindenfélét, és tudja akkor is, ha nem olvassa. Már tudja, sok évvel ezelőtt bizonyára nem így volt.
Például azt, hogy minden változik, alkalmazkodnunk is kell hozzá, nem búsulni, frusztrálódni miatta hosszan. Ahogy szoktam is írni: Az elmélet megvan, ez nagyon jó dolog, de aztán jön a gyakorlat.
JÖTT!
A két héttel ezelőtti hétvégén a Jeli Arborétumba akartunk menni rhododendron virágzást nézni. Olyan eső volt már reggel, hogy locsogott. Persze, hogy nem indultunk el.
Most vasárnap pótoltuk a Jeli Arborétumot is. Igaz, hogy máshol, másképp.
Nem Kámba a Jeli Arborétumba mentünk. A soproni egyetemnek is van arborétuma. Végül ott  kötöttünk ki vasárnap délelőtt.
Itt van helyben, és nem megyünk oda eleget mégsem. Sok-sok éve nem voltam én sem. Mert annyira kézenfekvő, hogy kihagyom azt, ami itthon van.