1. Az előző napi virágocskák elfonnyadtak, de a hazajövetelünkig ott maradtak az asztalon. Az ajándékokat mindig megbecsüljük.
2. Úton egy igazi gyerekparadicsom felé, "Fairy-tale Forest" a neve, vagyis Tündérmesék erdeje. Mesék szereplői láthatók egy hosszú úton, egy eléggé emelkedő majd lejtő domboldalon, de végigcsináltam.
3. A hely karácsonyos része rögtön a szívembe lopta magát.
4. Ami a gyerekeknek fontos volt, hogy azok a krokodilok énekeltek és mozogtak. Ami pedig számomra érdekes volt, hogy Yano is mozgott közben. Nem is lenne gyerek, ha nem ezt tette volna.
5. Nem is kell leírnom, hogy Yano végül a kutyus hátán kötött ki.
6. Rácsodálkozás egy nyuszikára, és egy lépéssel közelebb is hozzá.
7. Kedves magyar és az idősebb korosztályhoz tartozó olvasóim! Ugye, megvan gyerekkorunk rajzfilmje a "Na, megállj csak"! Ha így inkább emlékidéző, akkor: No, Pagagyi! Elmondtam a családnak, miért fontos számomra az a nyúl és a farkas. Érdekelte őket.
8. A bejáratnál gyerektaxik is voltak. A szülők húzhatták a látnivalóktól elfáradt csemetéket.
9. Igen, ezek virágok! Azért emlékezetesek, mert itt volt annyira meredek a lejtő, hogy nem tudtam már a rollátorommal lefelé menni, mert inkább csúsztam, mint léptem. Kértem segítséget (esetleg egy kéznyújtást), de mindenkinek csak egy szerencsétlenkedő látványosság voltam, és semmi más. Jól meg is néztek, de senki nem segített. Így volt valóban: Senki! Aztán utolértek a többiek, és M. idősebbik fia pártfogásba vett. Nemcsak akkor, hanem az ott tartózkodásunk hátralévő részében is figyelt rám, segített és mellettem volt. Most is köszönet jár neki ezért.
10. Úton egy kisvonat felé.
11. Azzal a kisvonattal sok kört lehetett tenni.
12. Életmentő volt a limonádé, és ez nem is túlzás, mert annyira szomjas voltam már (mindig?).
13. Nappal ennyi fok, de inkább több, ott csak az esték voltak hűvösek.
14. Mikor már mentünk vissza a parkolóba, ez a kis "szürke" még keresztezte az utunkat.
Kedves Éva, írtam egy megjegyzést, de eltűnt (gondolom, nem ért célba, mert eltéveszthettem egy gombot...)
VálaszTörlésNem baj, nem volt világrengető, csak annyi, hogy Yano meseországban járt és hogy M. idősebbik fia meghatóan figyelmes...
No és 32 fok már elviselhető egy ilyen szép helyen!
Az volt a jó, hogy együtt voltam olyanokkal, akiket szeretek. És azt éreztem, hogy ők is örülnek nekem, együtt örültünk egymásnak, vártuk az utat.
TörlésYano esti jó éjt puszijai finamak voltak, és halkan cuppantak. Egyszer egy jó barackleves maszatosat kaptam, még illata is volt, friss őszibarack illata.:)
A virág ( egy szép gaz), amit kaptam tőle szebb volt, mint egy rózsacsokor. Arra nevelik, hogy szeressen, megosszon bármit, és nyitott legyen mindenki felé. Ha ölel és bújik, viszonozzák neki.
Sok gyerek volt a meseországban, nekik ez valóban meseország volt. Yano fáradhatatlanul előttünk trappolt. Igen, trappolt. Apukájával beszélgettün arról, hogy nem fárad el, mert hajtja a kiváncsiság és az öröm, és ez minden lépéséhez ez megadja a löketet.
Azt, hogy nem segítenek, nem szoktam meg. Nem várom el, mert nem! Csak mindig megkapom kérés nélkül, és hála, meghatottság van bennem az emberek iránt. Fiatalemberek pattannak fel pl. Magyarországom( Kapolcs), ha elakadt a rollátorom kereke egy nagy csomó a fűben. Ma Kőszegem egy begipszelt karú ember akart a segítségemre lenni. Szintén ma egy fiatal pincér jött ki hozzám az utcára. Nem bírkóztam meg a telefonom zoomjával, és hosszan bogarászgattam az étterem előtt. Odajött, biztosan észrevette, hogy nem tudok valamit megoldani, és megcsinálta nekem a képeket.
Ahogy néztek rám Szlovákiában, szinte fájt. Mint egy cirkuszi majomra, még vissza is fordultak, csak a kezüket nem kaptam meg. Kivételesen szavakkal is kértem, de nem! Meglepődtem, el is keseredtem, a szememben majdnem összegyűltek a könnyek, a rollátorom csak csúszott lefelé, és vitt magával engem is. Nehezen felejtem el, pedig meg kell tennem.
Markus egy csoda volt számomra, mindig ott volt az adott pillanatban. Tudta mikor kell, hihetetelen megérzéssel és együttérzéssel tette! Én megköszöngettem neki, ő nem szólt semmit, csak egy kicsit mosolygott. Mindig jó viszonyban voltunk, de soha ki nem mondva ezt.
A 32C ott jó volt, csak egy kicsit felment még magasabbra, de mégsem majdnem 40 volt, mint korábban itthon.
A megjegyzésed sajnos nem érkezett meg, de köszönöm, hogy újra írtál.
Kedves Éva, örömmel olvastam bejegyzésed kibővítését! Megdöbbentem viszont az emberek Szlovákiában tapasztalt viselkedésén, akik még kérésre sem segítettek...
TörlésRózsa, írtam egy elég terjedelmes választ neked, és úgy tudom el is küldtem, de nincs itt. Nem szokott ez megtörténni velem. Lehet, hogy ennél a bejegyzésemnél valami nincs rendben a kommentek elküldésében, mert te is tapasztaltad.
TörlésAmi eltűnt, abban leírtam még más Szlovákiában történt hasonló kellemetlen és kifejezetten udvariatlan esetet. Nem akarok általánosítani, mert nem szoktam. Biztosan véletlenül kerültek éppen az én közelembe ezek emberek. Nincs egyetlen pozitív élményem sem onnan ebben a tekintetben, és így 100%-os a csalódottságom. Minden más Szlovákiában szuper volt!
Még leírtam 2-3 mai soproni kedves élményem, de ezeket sem írom már le újra. Egy annyira aranyos volt, hogy majd azt egy " Morzsák" címkés bejegyzésemben elmesélem nektek, mert annyira tetszett.
Sok jó ember van, és legyen ez a zárómondatom.