2026. július 28., kedd

Az elmúlt 2 és fél nap pár részlete/1.

 









1. Szombaton Kapolcsra azon az útvonalon mentünk, melyen sok éven át két hetentként jártunk Veszprémbe. Újra felidéződtek bennünk a régi emlékek, az ismerős táj, a helységnevek és egy egyszerű benzinkút is, ahol annak idején megálltunk mindig kávét inni. Most is megálltunk, és én megállapíthattam, hogy a tökmagos pogácsájuk  még kapható, és ugyanolyan finom mint volt.
2. "Ellenőriztem" a mezőgazdaságot. Az úton végig hatalmas napraforgómezők kísértek minket.
3. Mindent learattak már, és nekem nagyon tetszenek a szalmagurigák. Szintén végigkísértek minket az utunkon. Kukoricatáblák is voltak, de róluk csak tudomást veszek.
4. A  szállásunk egy erdő közepén volt, ahol teljes volt a csend. Ami meglepett, hogy nem volt TV és internet a szobákban, nem szoktunk ehhez hozzá. Először úgy gondoltam, hogy nem lesz ez így jó, aztán megváltozott a véleményem, és így hangzott: "Micsoda boldogság!":)
5.Úton Kapolcs felé. Előttünk egy jármű lassan haladt szalmagurigákkal jól megrakva, a mennyiséget láthatjátok. Az elég nagy szembeforgalom miatt nem lehetett megelőzni. 10-15 autóval együtt besorakoztunk mi is mögé, és kénytelenek voltunk szintén lassan követni. Na, meddig ment? Hát, egészen Kapolcsig! :) Ezt hívják türelempróbának.
6. A Művészetek Völgye még mindig népszerű nyári esemény. Sokan mennek oda, és ha autóval, akkor parkolni is kell. Sok helyet alakítottak ki úgy, ahogy szokták: a learatott mezőkön vagy bárhol, amely elég nagy a rengeteg autó számára. Az egyik parkolónak csak egy kis részlete van a képen. Még ezen kívül sok parkoló volt sok autóval.
7. Tömeg volt mint mindig, és én most elég jól viseltem ezt a helyzetet.
8. Kerámiák tömege, de ez nem volt meglepő. Máskor is ilyen a látvány.
9. Tudtam, hol találhatók a szintén kerámia madaraim. Megnéztem őket is.

10 megjegyzés:

  1. The cake with the coffee looks very good.
    I live in the country and I know what it is to drive behind a tractor! When you have an appointment you have to leave half an hour earlier!
    This morning I was driving behind a slow car it can only go to 50 km/ h and of course I couldn’t overtake. I like the fields after the crops. ( I have to catch up a lot!)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hungary is an agricultural country, they cultivate a lot of land. I watched the results of their work on the road almost all weekend.
      We always try not to get behind such a slow vehicle ( but how?)and hope that it will turn onto a side road. Our hopes don't always come true!:)
      Then you also had this "experience" this morning! A real test of patience.

      Törlés
  2. Írásodat olvasva rögvest egy régi emléket idéző vers jutott eszembe, torkomat szorongatva. Nagyon régen voltunk együtt a nővéremmel Kapolcson, akkoriban még kuriózumnak számított, utóbb már nem volt olyan vonzó számomra, mint a kezdetek kezdetén. A napraforgók meghaltak, megsültek a forróságban az idén, vasárnap láttam néhány nagyobb táblát, volt olyan, aminek feje összezsugorodott a hőségben. Köszönöm írásodat Éva! https://partfal.blogspot.com/2016/07/napraforgo.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az előző években számomra is megkopott Kapolcs az előző évekhez képest. Most hétvégén azonban nagyon élvezem, vagy velem történt valami, vagy magával az eseménnyel, de kifejezetten élveztem. Olyan "kapolcsias" volt minden.
      Nehezen indultam el, mert tudtam mi vár ránk: meleg, tömeg, a parkolóban por, esetleg gagyi áruk. Az egyik parkolóban valóban sok por volt, a szandálom elején be, hátul ki... Ember is sok volt, olyan " alig tudok lépni tőlük" haladás.
      A napraforgók úgy látom rendben vannak azon az útvonalon, melyen Kapolcsra mentünk. A learatott búzatáblák a gurigákkal a kedvenceim. Volt olyan tábla, ahol 50 vagy több is volt, és végig az utunkon. Nagyon szeretem őket nézni.
      Azt hittem a kukoricával sincs baj, de aztán láttam száraz levelűeket, de nem katasztrófa.
      A nővéred emlékének felmerülése rossz érzés, és te nagyon ki tudod fejezni az érzelmeket sok költői eszközzel. Mindjárt a legelején: "fénypászmás hajnalok". Ohhh!
      Köszönöm, hogy elhoztad a linket.
      Sok kis emlékképen van az előző napokról, még tervezek hasonló bejegyzéseket. Kicsit félek, hogy unalmasak lesznek olvasni, de aztán megnyugtattam magam. Ha valaki nem akarja, nem olvassa, de nekem jó kiadni magamból a kiadandókat.
      Én is köszönöm, hogy megköszönted a posztomat! Egy kis biztatás mindig jól jön.

      Törlés
  3. Én is voltam Kapolcson most és kíváncsi voltam, Te hogyan láttad. Érdeklődéssel olvastalak (most is, mint mindig). Ahány ember, annyi tapasztalás. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Le is írtam, hogy ezen a hétvégén én nagyon jól éreztem magam. Ha tudnám, hogy miért, leírnám az okát.
      Volt már más alkalommal, hogy csak jöttem volna el onnan. Untam, fárasztott, olyan bóvlis volt. Tömeg most is volt, de nem izgatott, majdnem nevettem ezen is, és azt mondtam, hogy olyan igazi kapolcsias még ez is. Mert milyen lenne csak pár emberrel?
      Azt hittem egyre rosszabb és rosszabb lesz ott lenni, de ez a folyamat most megszakadt nálam, és nem bántam.
      Ha visszajössz még ide, foglald össze kérlek, hogy te hogyan láttad. Persze, hogy majd megértem, ha neked más a véleményed.

      Törlés
    2. (PDL)A blogomban elég részletesen leírtam a benyomásaimat, ha van kedved, kukkants bele.
      :https://enhogyan.blog.hu/2026/07/28/muveszetek_volgye_487

      Törlés
    3. Hogyne lenne kedvem, és most legalább megvan a blogod is.:)
      De jó volt Bagossyékról olvasni, nagyon szeretem őket. Mikor Kapolcsra mentünk szombaton este 11-kor volt a koncertjük. Mi soha nem voltunk még koncerten ott, mert későn kezdik őket. Mi akkorra a nappali mászkálásoktól már kitikkadunk, és talán már alszunk is.
      A fiatalok öltözködése tényleg utánzó, nekem is a Hair vagy a Woodstock fiatalok jutnak eszembe, de ők legalább eredetiek. Hamis a kapolcsi viselet, fogalmuk sincs mit utánoznak, de a szakadtság és a fekete csipkeharisnya a bakanccsal menő. Valóban az idősek is próbálkoznak fiatalodni, de azért azt Mégsem kellene, ahogy ők teszik ott.
      Ahogy olvaslak, én elfogadóbb, egy adott helyzetbe beilleszkedni tudóbb vagyok. Dehogy akarok elhamarkodottan, főleg rosszul véleményt mondani.
      Tudom, hogy Kapolcs egy szegény falu, és eredetileg az ottani Eger patak megmentésére akartak pénzt gyűjteni. Aztán a falvak maradtak, eredetileg 5 most már csak 3. A szegény(es) infrastuktúra megmaradt, ezért a 10 napért nem építenek semmit, még parkolót sem. 3 szegény falu vár rám mindig.
      Pontosan tudom mi van ott: tömeg, por, drágaság...Megváltoztatni ezeket nem tudom, és vagy nyöszörgök egész nap miatta, vagy oda sem megyek. A harmadik megoldás, hogy mivel tudom, amit tudok, nem várok el mást és többet, mint ami van. Mert ha mégis, akkor csalódás lesz a vége. Azt meg nem szeretek, tehát keresek a felhozatalból valamit magamnak.
      Bemegyek a templomba, ahol éppen egy orgonaművész próbált az esti koncertjére, közben láttam, hogy alig jön be a fény az egyszerű ablakon. Nézem, ahogy a nyomós kutakból isznak, ilyen kék kút volt nagymamám háza előtt is. Van zöld hortenzia egy asztalon. Egy helyen felettem körték, rizspapír lampionok és kifeszített napernynő. Kalapál a kovács, és egy adventi történet jut eszembe. A por elől bemegy a szandálomba, hátul kijön, és mivel júliusi szárazság van, mi más lenne. Este sikálás. Még jó, hogy nem esik, mert akkor bokáig benne lennénk a sárban.
      Találtam nekem tetsző kerámiaedényeket: szürkék és díszítetlenek, semmi finomság. Ez az igény is bennem van.
      Vigántpetenden a templom tövében szép lila, lehajló szárú gazvirágok. 3 fiatal ül a domboldalon, beszélnek, és nem mozdulnak. Ahol valamikor napraforgótábla volt, most kukorica, ezért maradok inkább a falu kis temetőjében, ahol a nevek a sírkő hátuljára vannak vésve.
      Végigállom a sorokat, mert ebédidőben akar mindenki enni. Ez van! Beszélgetek azzal a férfival, aki sört csapolja M.-nak.
      Abbahagyom, mert így is hosszú vagyok. Azért éreztem magam jól szerintem, mert tudtam, hogy Kapolcson vagyok, és nem máshol. Ha elegem lesz belőle, majd nem megyek többé oda, és ha ott vagyok, akkor pedig én döntöttem így. Ha megunom már, akkor sem megyek.
      Nem tudom ezt jobban elmagyarázni. Ez olyan, mint amikor egy újban azért csalódunk, mert a régit várjuk még mindig tőle. Az új nem lehet a régi, mert éppen azért új. Kell az elfogadás. Ez egy kicsit más téma volt, de mégis hasonlít. Ne várjunk el többet és mást bárkitől vagy bármiről, mint ami a lényege. Ha nem azt adná, akkor jól becsapna minket.
      Okoskodásnak tűnik, de tényleg így érzem, ezek a sorok belülről jöttek. Hosszú folyamat volt eddig eljutni, nem kaptam meg könnyen.
      Legyen türelmed végigolvasni, amit írtam.:)
      A blogod megtalálásának pedig tényleg örülök.

      Törlés
  4. Teljesen értelek. Te elfogadóan, nyitott szívvel mentél Kapolcsra, én pedig az előítéleteim miatt olyan zárt szívvel, amit az ott látottak nem tudtak megnyitni. Tulajdonképpen ugyanazt láttuk, csak máshogy éltük meg, és ez annyira aranyos dolog szerintem:) Így kerek a világ. Szívesen látlak a blogomban. (PDL)

    VálaszTörlés

zene

x

Tájékoztatás

Az Éva című blogon található képek saját fotók.

E-mail címem: editis@citromail.hu