


M. magyarul tanul, vagyis a házi feladatát írja.
Nem most volt, hanem valamikor a kezdések és a sorozatos újrakezdések között valahol félúton.
Mint egy "jó" diák az utolsó pillantra hagyta a házi feladatának megírását, és nálam csinálta meg, mert bízott abban, hogy akinek anyanyelve a magyar, majd segít neki. Tudtam is mindig a kérdésére a nyelvtani szabályt, de volt amikor mégis kifogott rajtam ( a magyar nyelv rejtélyei), és csak annyit mondtam arra, hogy miért úgy kell mondani, hogy: "Csak! ":)
Egyszer csak egy szóval jellemezte a magyar nyelvet, és nem cifrázta vagy válogatott hozzá több szót is, hogy árnyalja a mondanivalóját.
Így hangzott a véleménye: "Katasztrófa!"
Nem volt ebben a szóban semmi bántás, csak kibökte, amit érzett a nyelv nehézségéről néhány lecke után.
Egyszer titokban lefényképeztem, ha mégis észrevette, akkor jól titkolta.
Az első kép csak egy semleges kép, írja a házi feladatot.
A második kép mutatja, hogy fejlődik már a szókincse. Nemcsak ételek neveit mondja kapásból, hanem annál fontosabb szavak is a birtokában vannak már.
A harmadik és egyben a legtöbbet beszélő kép: a gondterheltség, a figyelem és a kétségbeesés összegyúrva.
Aztán hirtelen abbahagyta, letette a tollat, összepakolt és azt mondta, hogy reméli, a többiek sem írják meg.
Kedves Éva, bejegyzésed emlékeztet engem is G. erőfeszítéseire a magyar nyelvet illetően. Sokáig ő kezdeményezte, hogy tanítsam és nem értette, miért próbálok kibújni a feladat alól minden lehetséges ürüggyel... Nem értette pl., amikor azt mondtam, hogy én a magyar nyelvet nem olyan szemszögből tanultam, látom, mint egy idegen nyelvű... és így persze nehezen tudok egyértelmű szabályokkal szolgálni (ő pedig azt remélte, hogy én adom a kellő szabályt, amibe ő a magyar nyelvet csak úgy belehelyezheti - mint pl. a törököt, ahol szinte alig van kivétel...) A magyarnál azonban állandóan kivételre talált, vagy azt mondtam : "meg kell érezni"... De azért elég jól elboldogult a végén. M. is meghatóan kitartó.
VálaszTörlésMost eppen nem kitarto, mert nem jar tanfolyamra regota.
TörlésSzavak ragadnak ra, es egyre több. Tegnap fözött, es nagyon izlett. Magyarul mondtam neki, hogy: finom. Aztan megkerdeztem, hogy ertette-e. Azt mondta, hogy ö mar több szot tud, mint azt en gondolnam. Mondtam neki, hogy nyugi, ez csak egy egyszerü erdeklödes volt, hogy eppen azt a szot ismeri-e, amivel a föztjet dicsertem. Nem veletlenül hangzott ugyanis el.:)
Multkor csak ugy kibökte a " kelbimbo" szot. Ezen meglepödtem, de azt tudom, hogy nyitott szemmel jarkal vasarlaskor, es lathatta a szot kiirva. Szokott neha venni is, vajjal, piritott zsemlemorzsaval megcsinalja köretnek. Megtanulta a nevet, mint mindennek, amit szeret.
En magyar szakos voltam es vagyok, es a szabalyok elmagyarazasaval igy nem is volt bajom.
Megis van, amire nincs, mert eppen azert kivetel. Aztan ott van ugye, az alanyi es targyas ragozas. Ebbe meg a magyarul nagyon jol beszelö külföldiek is belebuknak. Ehhez magyarnak kell születni, hogy automatikusan menjen.
Ha mar G. eleg jol elboldogult a vegen, az nagy haladas.
En M.-t nem tanitom most. Ott tartunk, hogy ami ragad ra, az ragad, ami nem, az nem.:)
Ahogy tegnap ebedkor szoba került, a mostani szokincsevel elegedett. Mondatokat nem mond, de szavakat tenyleg tud mar.
Tetszik Martin rövid leírása: katasztrófa 😀
VálaszTörlésrh.
Mar irtam, hogy nem rossz szandekkal jellemezte igy a magyar nyelvet. Nem szokott ilyet tenni massal es senkivel sem. Tömören igy foglalta össze a nehezseget. En pedig rögtön megertettem, hogy mire utalt.:)
TörlésHa nem magyar lenne az anyanyelvem lehet, hogy hasonlot hasznalnek, mikor kicsit mar sok lenne abbol, hogy sehogy sem haladok vele, es kinlodnek a sok kivetellel es a nem tul logikus nyelvtani szabalyokkal.