Az adásra és elfogadásra mindig van lehetőség, de a nyugdíjas időszakom előtt még több volt. Néhány példa még "dolgozós" koromból:
- Néha találtam virágot a munkahelyi asztalomon. Sokszor nem is tudtam, hogy ki tette oda, csak akkor sejthettem, ha kis bébiételes üvegben volt a virág, mert egy kolléganőmnek sok unokája volt.
- Egyszer meghúztam a szemüvegének a meglazult csavarját, és a köszönet mellé ez a mondat is járt: "Senki más nem tudta volna jobban megcsinálni, mint te!"
- Magánéleti válságban lévő kollégámat gyakran meghallgattam, mert remélte, hogy én női szemmel másként látom a helyzetét, mint az ő férfi szemei.
- Mikor haza hozott egy este 10 után autóval a munkahelyünkről, a lábaimhoz tett táskámból kigurult egy délután vett alma. Ő megtalálta másnap, és négyet adott vissza az előző nap eltűnt egy helyett.
-Végül az egyik legkedvesebb: Jólesően vettem tudomásul, hogy egy kolléga csak úgy barátságból visszavitte a munkahely ebédlőjében a tányéromat, miután kikanalaztam belőle a fahéjas tejbegrízt.:)
Én ezeket el is felejtem. Bár biztos voltak...(remélem!)
VálaszTörlésAz én emlékezetem is kopik, de vannak még kis részletek, melyek megmaradtak. Ennél még több is, de hosszú sem akartam lenni. Állandó elhatározásom, hogy rövidebb legyek, aztán vagy összejön vagy nem.
TörlésAzt figyelem, hogy a volt tanítványaiddal kapcsolatos emlékeid előjönnek, és még felnőtt korukban is emlékszel rájuk. Ők is rád, és megköszönik, amit adtál nekik.
Az (úgy látszik), nagyon fontos nekem...
TörlésHogyne lenne fontos! Az életed erről is szólt, és a visszajelzések kellenek. Megerősíti azt, hogy jól csináltad!
TörlésKülönösen a jelen torzitó fenytörésében (lasd utolsó bejegyzéseim:(
VálaszTörlésOtt jártam...
TörlésAz életünk nagy dolgai, a nagy érzelmek, viharok, bánat, csalódás, örömök, sikerek mellett számomra is igen fontosak az apró kis pillanatok, amiket kedvességből, figyelemből, szeretetből szőnek a minket körülvevők. Ahogy itt leírtad, a munkatársaiddal való történetekben . Jó volt olvasni. Vannak nekem is ilyen emlékeim, de azt csak remélhetem, hogy hagytam ilyeneket magam után én is.
VálaszTörlésA nagy egészről ( 40 év) nincsenek ilyen emlékképeim. Dolgoztam, gyerekek jöttek-mentek, hatással voltam rájuk, vagy kudarcot vallottam, szeptember eleji rohanás, június végi pakolás.... Inkább szavakkal írhatom le azokat az éveket.
TörlésA kis emlékek viszont képként vagy filmként élnek bennem, és színesek. Hogyan szórom meg kakaóval a tejbegrízem a munkahelyem menzáján, hogy cserélem ki időnként a meglepetésként ajándékba kapott ibolya poharában ( szintén menzai) a vizet.
Mikor szólal meg a csengőm már késő este, és az ajtóm előtt a kétségbeesett kollégám arca, mert a volt felesége újra nem akart beszélni vele. Ott állt, és reménykedve várta, hogy még olyan későn is beszélgetek vele.
Ilyenek ezek a kisfilmek, és számomra most is a részletek a győztesek a nagy egész felett.
Abban pedig biztos vagyok, hogy emlékeket hagytál mások számára magadból. Ez annyira természetes...Ismerve téged, sok jó emlékkel gazdagítottad életed résztvevőit.
Olyan jó mozzanatokat írtál le Évikém, tényleg filmszerűek. Lehet az ötletet majd egyszer valahogy hasznosítanám a közös blogban, természetesen beleegyezéseddel.
TörlésRemélem maradt rólam pár jó emlék. 3 munkahelyem volt, az elsőt nagyon szerettem, én voltam a kis E.😉. 13 felnőtt nő, anya közt egy 22 éves. A 2 másik, mindkettő kb 18-18 évig tartott. Azt hiszem, vagyis inkább remélem, mindhárom helyen voltak, akik kedveltek, és sokról tudom is, hogy szerettek. A nyugdíjba vonulásom, főleg a búcsúztatás nem épp egy kellemes emlék, majd egyszer elmesélem, hosszú. De páran egy meglepetés, alternatív elköszönést szerveztek nekem, volt kollégák, akik már nem ott dolgoztak! Sőt, egy csodás fotókönyvet is csinált Ildi, tele közös emlékkel. (Meg is nézem, rég lapoztam bele)
rhumel
Gerade die Kleinigkeiten machen das Leben Lebenswert. Eine kleine Aufmerksamkeit, ein Dankeschön, eine freundliche Geste. Diese kleinen Dinge hast du bis heute nicht vergessen. Sie waren wichtig und ich glaube, wenn du an sie denkst, zaubern sie dir noch immer ein Lächeln ins Gesicht.
VálaszTörlésLiebe Grüße
Anette