“Először nem vesznek rólad tudomást, aztán kinevetnek, majd harcolnak ellened, végül győzöl.”
(Nicholas Klein)
Végig azzal telt a tegnapom, hogy reménykedtem.
Ez a remény főleg az előző két hét alatt erősödött bennem, mert láttam az egyre nagyobb és nagyobb tömeget a kampánygyűlésein. Kellett a remény az országnak, és ő meg tudta adni.
Valaki megfogalmazta, hogy mi Magyar Péter egyik érdeme, amely így hangzott: "Népszerűvé tette a politikát még a fiatalok körében is". A fiatalok el is mentek szavazni, és még más korosztályból valók is.
Szerintem kellett már a változás Magyarországon, és tudtam, hogy mindenképpen lesz is. Egy félelmem volt csak, hogy hogyan és milyen áron történik meg, ha nem megy "simán".
De simán ment, és a TV-ben a győzelmére ilyen szavak jöttek: cunami, lavina, földrengés, KO...
M. egész nap velem volt, és szinte magyarrá vált, annyira figyelt mindent. Igaz, máskor is ezt tette, ha Magyarországról volt szó.
Még szavazni is eljött velem, éppen csak nem szavazhatott osztrák állampolgár létére, de ha lett volna joga és lehetősége, meg is tette volna.
Biztos volt abban is, hogy hova tenné az X-et! Ő döntött volna így, és nem én tettem meg ezt sem helyette. Szabadságot adunk egymásnak.
Este együtt figyeltük a választási műsort a TV-ben, ő a számítógép előtt is. Nem kellett hozzá magyar tudás, mert a számok egyértelműek és érthetőek voltak számára is.
Végül együtt örültünk!
Ha valaki másra szavazott tegnap, és nem rá és az ő pártjára az szíve-joga, tiszteletben tartom a döntését.
De most én hadd örüljek!
Veszek egy mély levegőt, és nagyon szorítok a következő miniszterelnökünknek, hogy meg tudja valósítani a mellette állókkal azt, amit ígért nekünk. Nem lesz könnyő dolga!
Bízom benne, hiszen azért szavaztam rá!
Így legyen, és csak jót kívánok neki a következő négy évre!:)
Az energiája megvolt eddig is, és az emberek nagy többségének támogatása adja neki az erőt a jövőben is.
I am glad for your country! I looked on TV the result this morning. Hope you feel happy 😃
VálaszTörlésDear Catherine,
TörlésI just came from your blog, where I wrote to you to come and read my post, please. You will know more here than I could write in your blog.
Yes, I am happy, like every person, when his/her wish comes true.
The new period will be difficult for my country, but it is definitely better than the one before. I feel this way, I am sure other people feel differently.
I respect other opinions, but the will of the majority prevailed, and I am among them.
Hugs. Éva
Elsőként bejelentkezek azzal az ígéretemmel, hogy este kimerítően fogok írni az idei választáshoz kapcsolódó érzéseimről. Addig meg kíváncsian várom és nézem, hogy hányan éreznek késztetést a hozzászóláshoz. Azért hozzáteszem, hogy ismeretlenül is szeretettel gondolok valamennyi olvasódra, és küldöm nekik a késztetést az íráshoz, vélemény-nyilvánításukhoz:)))
VálaszTörlésKedves Éva,
Törlésha másra szavaztál és más a véleményed tisztelem. Talán ismersz ennyire. Nem tudhatom, hogy kinek, minek az érdekét képviselted vagyis kire szavaztál. Nem is kell közölnöd, a szavazófülke is elég magányos.
Hol fogsz írni a véleményedről, szeretném olvasni. Ha megírod nekem itt nekem a helyet, akkor megköszönöm, és majd megyek oda, hogy elolvassam.
Nagyon átgondoltam, hogy kire fogok szavazni, és én így döntöttem. Örülök, mint minden ember, ha teljesül az, amit akart, és amire vágyott. Én sem vagyok kivétel, vannak érzelmeim.
Nekem is az ország volt fontos, a többség győzött, és én is köztük voltam. Bennm van a remény, és lehet kudarc is, de ott és akkor úgy döntünk, ahogy éppen tudunk, ahol éppen tartunk az életünkben.
Nem tudom, hányan fognak a bejegyzésemhez írni, most sem várom el a kommenteket ugyanúgy, mint amikor nagyon ritkán a blogomban egy kicsit írtam a politikáról, de ezekben is minden benne volt rólam.Mindig más gondolatait hoztam ( a legbölcsebbét és a legnagyobbét). Egy blog mindig tükörképe az írójának. Sejthető, sőt, tudható volt, hogy más gondolatait feltéve, mit gondolok én is. Mert hogy mit hoztam el, az egy válogatásom eredménye volt.
Köszönöm, hogy első voltál, és hogy megszólaltál. :)
(én csendben, zárójelben szeretnék maradni véleményemmel, mert abban BIZTOS vagyok, hogy az emberek, ha elmúlik az eufórikus örömtánckésztetésük: UGYANOLYANOK LESZNEK, mint annakelőtte...mitől változnának meg?: mindenki abból hegedál, amilyen kottája van: ha pénzéhes személyközpontú volt, ezután is arra koncentrál, hogy kis munkával sok pénzhez jusson, akinek a saját dicsősége volt fontos, ezután is abban tetszeleg, hogy Őmitgondol Őmittudfelmutatni Ő, Ő Ő...és aki meg apukájától várja a megváltó változást az ezután sem fog felelősséget vállalni a saját háza táján...nem látok az általam ismert kisemberek saját életében sem udvarias, intelligens asszertív vitakutúrát, sem kulturált egymásrafigyelést, szerénységet, tanulnivágyást ...nem sorolom, EGYben BIZTOS vagyok: mindenki elkezdhet dolgozni a saját életterén belül azon, hogy "Magyarország minden nap egy kicsit jobb hely legyen", kis dolgokban, a saját életének mindennapjaiban: cél lehetne: megmaradni EMBERnek, Az az emberfajta, aki nem ítélkezik mindenen, mindenkin, nem siet kikiabálni aő TUTI-ját, . Az a fajta, aki törekszik az egyensúlyra, aki önmaga legjobb verziója akar lenni minden nap. Nem másért, magáért. Azért, hogy jól legyen. Azért, hogy jobb legyen...és nem ér rá másokat kritizálni, pletykálni. és Nem érdekel, ki kire szavazott, nem érdemes azzal kérkedni, mert SENKI nem a szavazása által lesz a szememben "valamilyen" ember, hanem attól, hogy mit tesz a másik emberrel pl. ebben a pillanatban, akár a háta mögött...milyen stílusban gondol rá, hogy szólitja meg, megalázza-e azzal pl. hogy beletalpal a belső határába, lenézve ha az nem azt mondja amit szerinte kellene, vagy figyelembe veszi finoman, mit kér a másik? én nagyon sok frusztrációt és dühöt tapasztaltam az emberekben: akár csak egy kenyérért-sorbanállás során, vagy utcán szemeteléskor..., és nagyon kevés-szer láttam, hogy úgy szólt volna bárki a "rendbontóhoz" hogy ne növelje hanem csökkentse a helyzet feszültségét, ...Látom, és kérdezem sokszor akár fb hozzászólásokat olvasva akár utcai feszültségeknél h.tényleg csak ilyen legalja stílusban lehetséges? beszólogatva, alázva? Valóban ez a sok düh, pökhendi kivagyiság harag fogja előrébb vinni a világot? A kicsit, és a nagyot.. azt gondolják hogy holnap majd minden aranyporos lesz valakitől, aki nem én vagyok, én mosom a kezeimet, majd nekem tegyék alám a lovat, tessen engem kiszolgálni??
VálaszTörlésMikor jutunk el oda, hogy lássuk, és tapasztaljuk is hogy minden gondolat, érzés megjelenik az életünkben. Minden. Azzá válsz amit gondolsz, érzel.
S most itt arra gondolok, hogy ha te magaddal,a céljaiddal, az értékrendeddel egyben vagy teljesen mindegy ki lesz ott fent.
Mert Magadat vezeted. A saját életeddel, a céljaiddal, kitartásoddal mész előre, mert a fókuszod abban van.
Kívánom, hogy az emberek magukkal, magukban találják meg a nyugalmat. Ne másoktól várják.
Katalinom, jól írtál. Sok mindent figyeltem a kampány során, és ami szinte a legjobban feltűnt az emberek megnyilatkozásai, csak a saját szempontjainak erőszakos érvényesítései, más véleményéek nem elfogadása, alacsony vitakultúra, és sorolhatnám. Te is tájékozódtál, és ahogy látom figyelmesen, mi többet írjak erről. Nem is vártam el mást tőled, és le is írtad, amit gondolsz.
TörlésVolt sok alpári, durva, nyomdafestéket nem tűrő mondatok, és sajnos belőlük volt több, mint bármilyen másból. Voltak jó írások is, kommentek is, jó humor is, és mocskolódásról mentesek is voltak. Kiválasztottam magamnak, hogy kiket olvasok a Facebookon is, és nem csalódtam bennük. Persze, hogy belerondítottak, mert elkerülhtetlen. Úgy látszik valamit megéreztem, hogy hova kell mennem, és maradtam is náluk a kampány során.
Én most leírtam, hogy kire szavaztam. Bátorság megtenni? Részemről semmiképpen sem kérkedés, és nyomásgyakorlás másra, hogy úgy gondolja, ahogy én. A blogom engem tükröz, és az is, hogy leírtam ezt a bejegyzést.
Én így gondolom, más másképp. Olyan egyszerű ( lenne) ez a politikában, és az élet más területén is. Tisztelni a másik véleményét, kulturáltan megbeszélni, és nem mindenáron meggyőzni senkit. Ne mindig a győzelemért éljünk. Mert nemcsak én vagyok a fontos, és szoruljon háttérbe egyre inkább az egom is.
Végül még az írásodhoz.
Magunkat vezetjük, mi fejlődünk előre vagy vissza felé is vezet az út, a magunk értékrendjévek kell élünk, ahogy te is írod, és ha minél többen teszik ezt, akkor a ott is a többség győz.
Hogy mindegy az, hogy ki van fenn? Szerintem nem mindegy, mert olyan országban élünk, melyet ő is irányit az embereivel. Ez a poliltika, a saját magunk alakítása fontos, szolgálni nem kell, de nem függetleníthetjük magunkat a döntéseiktől. Örülünk vagy szenvedünk, egyetértünk vagy nem, de benne élünk, és nem egy lakatlan szigeten csak egyedül, a magunk döntéseivel.
És keresem magamban továbbra is a nyugalmat.
írhattam volna röviden is, akkor azt írtam volna, nem attól leszek "valamily"-en hogy kire szavaztam, hanem olyanra szavazok, amilyen ember vagyok...és demokráciában nem attól függ, ki van vezető pozicióban, kizárólag az a lényeg, aki ott van, az értsen a demokráciához és az emberek segítéséhez (ne saját zsebének töméséhez)
TörlésUgyanezt gondolom, amit most írtál, és ha hosszú voltál, az azt jelentette számomra, hogy sok mondanivalód volt. Ne fogd vissza magad, ha a blogomban vagy. Egyetlen dolgot nem tűrnék az alpáriságot, a bomlasztást, de még nem tapasztaltam itt ilyet, és ez alap a bizakodásomra.
TörlésEgyébként én sem voltam rövid a válaszomban.:)
A demokrácia volt fontos, a helyrebillenése, mert a 16 év alatt, ahonnan eljutott, minden volt csak nem demokrácia. Mi pedig benne éltünk! És az a zseb és környezete zsebe nagyon nagy volt, és most finom voltam.
Talán az új többet ad, és nem csak elvesz, és hogy rá szavaztam, az azt is jelenti, hogy bízni akarok benne.
A csalódásom benne van a pakliban, de inkább nem akarok.
ha mindenki arra törekedne, hogy ami az ő feladata, ami az ő felelősége azt profin csinálná, akkor nem kéne mindenkinek mindenhez érteni, nem kellene a tanárnak a politikusok munkájába beleszólni, és fordítva sem,
Törlésvalahogy úg gondolom, mint egy ház építésekor az asztalos nem áll oda a kőműveshez felügyelni annak munkáját, és egy jó generálkivitelező szaktudását sem kérdőjelezi meg egyenként az összes szakmunkás
Magyar Péter nem polihiszor, nem érthet mindenhez, és csak azt remélem, hogy olyan embereket hoz maga köré, akiknek tudása is van az adott területen, és nem csak a párthűség, a lefizethetőség a kapott tisztsége és a munkája alapja. "Bólogatójánosok" már nem kellenek. Ez kevés, ebbe a gondolkodásba már más rendszer is belebukott, és az ország emiatt is van a jelenlegi helyzetében. Azt írtam, hogy " is".
TörlésRomokban, üres kasszával, mérhetetlen adóssággal, hatalmas gazdagodással, és mérhetetlen szegénységgel.
Ok, ezt hagyom is, több magyarázat nélkül is érted, talán más is érti.
Ha valaki mégsem, most is csak azt tudom mondom mondani, hogy tegye úgy! Én így gondolom, és ezért nem írhatok mást.
Véleményeknek továbbra is van helye nálam.
Congratulations to all Hungarians who voted for change. It is such a positive step forward and it gives hope that fascists and dictators elsewhere can be removed. Bravo, Hungary!
VálaszTörlésOh, David, thank you for your words. Yes, this was meant to happen, dictatorship cannot last on with dictators. It lasted 16 years in Hungary!
TörlésIt will be difficult for Péter Magyar, our new prime minister and his government. He and those around him will have to build a new one from the ruins. As he said: brick by brick.
He is a strong man, persistent, the people who support him trust him, and this gives him even more strength.
I trust him too, that's why I voted for him, and the vast majority of people do too.
It won't be easy for Hungarians either, but it's much better than the last one.
All the best to you! Éva
Miért kéne egy hangyányit is mentegetőznöd az örömöd miatt? hisz a sokat hangoztatott, de nagyon be nem tartott demokrácia volt...
VálaszTörlésvan... volna...lesz.
Valami ilyesmi😊
Van! És az is van, hogy valaminek vége van!
TörlésMentegetőzés? Nem is az örömöm miatt, hanem mert tiszteletben akarom tartani más véleményét is.
Demokrácia? A mennyisége nulla volt.
Öröm és tisztelet! Ezek is bennem vannak sok más mellett.
Az együtt örülni tudás valakivel, az is bennem van!
Jó, hogy jöttél. :)
Együtt örülök Veled 🥰. S ahogy Te, én is tiszteletben tartom, ha mások véleménye, hite, szavazata, az X-ük helye nem azonos az enyémmel. Óvatosan írok/beszélek olyan helyeken, ahol esetleg megbánthatok bárkit. Az elfogadás és az empátia vezérel, igyekszem erre tudatosan is figyelni.
TörlésDe most hadd legyen pár nap az örömömé, visszafogottság nélkül.
Be kell pótolnom az elmaradtakat, pontosabban ellensúlyoznom kell a nêgy évvel ezelőtti bánatot, azt a mélységes elkeseredettségemet, amit az akkori választás után éreztem. Kellett egy hosszú hét, mire össze tudtam szedni magam. Hát most igazán ránk fér az öröm, az elmaradt helyett is pluszban. Pár napig még hadd csípjem meg magam, hogy ez tényleg igaz és nem álmodom! Aztán bizakodni, bízni, és türelemmel várni, ez lesz a dolgom.🤗
rhumel
Mivel enyém a blog, és én vagyok a házigazda, nekem most kölönösen kellett arra ügyelnem, hogy ne gázoljak bele senki világába, aki másképp szavazott, vagy más a véleménye,mint az enyém.
TörlésAz örömöm azonban határtalan, és azt hittem nem is tudok majd aludni a feldobottságomtól, de elaludtam, és ez már két óra után volt.
Még böngésztem a TV után netet, a reakciókat, a kommenteket. Érdekességükkel fogva tartottak.
Nem lepődtem meg a becsmérlő szavakon sem, mert tudtam, hogy lesznek. Inkább figyeltem a felszabadult örömre az írásokban, a kommentekben, képekben és videókban. És az a rengeteg fiatal!
Egyedül vagyok most pár napig M. reggel elutazott Budaoestre. Nem fogom vissza magam az örömömben. Tegnap sem kellett, mert M. partner volt benne. Hihetetlen figyelemmel követte az eseményeket, majd mikor megjelentek az első eredmények, a százalékok szaladgáltunk egymáshoz egyik szobából a másikba. A számítógépen lehet fényképezni is a megjelenő képkockákat, nem is tudom hányat készített.
Az ezelőtti választásokra szinte vagy egyáltalán nem emlékszem. Nem volt ekkora tétje és fontossága egyiknek sem. Mindig kiválasztottam egy pártot magamnak, aki éppen nem volt nagyon ellenemre, csak egyre nem akartam akkor sem szavazni.
Beikszeltem ahova kellett, és ejöttem, majd el is felejtettem. Néztem este a TV-t, de álmos is voltam, és nem is érdekelt. Tudtam előre ki fog győzni.
Örülök, a bizalmam megvan, miért szavaztam volna rá, rájuk, ha nem lenne. Egy feladatom van, időt adni nekik. Mert a romokat először el kell takarítani, azokra nem lehet építeni, mert dől az egész, hanem lesz meg az alap.
Aztán lehet építkezni nagyon kemény munkával, céltudatosan, ahogy Magyar P. mondja mindig: tégláról téglára.
Az erejét remélem az adja, hogy nem akar csalódást okozni, de hihetetlenül nehéz dolga lesz neki és az ú kormánynak. De a 2/3-ad megvan, és ez sokat jelent.
Befejezem, örüljünk tovább!:)
Nekem 19 órával kezdődik az este, így jövök a reggel megígért soraimmal. Nem kell e-mail üzenethez folyamodnom, bátran vállalom a véleményemet itt, nyilvánosan is. Remélem senkit nem bántok meg, mert én is elfogadom és tiszteletben tartom mindenkinek a más irányú véleményét.
VálaszTörlésElőször is nagyon örülök a határtalan örömödnek, örömötöknek (Rhumel-re is gondolva). Bár a gyermekeimmel még nem beszéltem a választási győzelem óta, külön örülök a lányom örömének, aki több mint húsz éve nem él Magyarországon, eddig hangját sem hallottam a magyar politikai életről, de most annyira rendszert akart váltani, hogy már hónapokkal ezelőtt intézte, hogy tudjon a konzulátusán szavazni. Ebből is érzékelhettem, hogy mennyire más volt a Fidesz megítélése határainkon kívül, ő mennyivel másabb megvilágításban élte meg a magyar politikai élet kinti kritikáját, mint mi itthon, benne élve. Mi a családon belül soha nem beszéltük meg a politikai hovatartozásunkat „anno” férjem életében, ezt teljesen magánügyként kezeltük.
Épp ezért kissé nehezteltem a a felnőtt három gyermekes fiamra, mert egyáltalán megkérdezte, hogy döntöttem-e már a szavazásom kérdésében. Elmondtam neki, hogy ha nem érezném állampolgári kötelességemnek, akkor biztosan nem mennék el a 2026-os évben szavazni, mert egyik oldalra sem tudnám meggyőződéssel és jó szívvel leadni a szavazatom. (A Fideszre még soha nem szavaztam, a Tisza párt pedig még nem tudott eléggé meggyőzni, annak ellenére sem, hogy Debrecenben végig hallgattam Magyar Péter beszédét a Nagytemplom előtt.) A többi kisebb politikai párt tevékenységét meg egyáltalán nem is követtem. Ennek ellenére azt mondtam, hogy majd a szavazófülkében én eldöntöm, hogy hova teszem le a voksomat. És hát azonnal megmagyarázta, hogy ez a hozzáállás miért nem jó. Őszintén megmondom, hogy leginkább az motivált, hogy később sem szerettem volna azt hazudni neki, hogy a Tiszára szavaztam a kedvéért, ha nem oda szavaztam volna. Az viszont biztos, hogy ez volt az első és utolsó eset, hogy bárki is befolyásolhasson, akárcsak hangyányit is a döntésemben. Hetvenen felül persze már nem lehetnek nagy elvárásaim, hogy hányszor fogok még szavazni négyévenként. Jó esetben kétszer, háromszor, talán négyszer???
Nem értek a politikához, annak ellenére sem, hogy meglehetősen sok politikai videót néztem az elmúlt években a youtube-csatornán, legyen szó a Partizánról, vagy Király Tamás Ultrahangjáról, ahol az általam kedvelt Nógrádi Györgytől igen sok pontos információt tudtam elraktározni. Nem zárkóztam el Nógrádi György vélemény-nyilvánításától csak azért, mert sokadjára is tudatta velünk nézőivel, hogy meggyőződése, hogy a Fidesz fogja megnyerni a választást. Felkészült és okos politikai elemzőnek tartom, nyilván ahhoz is elég dörzsöltnek, hogy a maga ízlése szerint válaszol a feltett kérdésekre.
Nem tudom, hogy ki merné kijelenteni a mai Magyarországon a civil emberek között magáról, hogy ő teljesen kristálytisztán átlátja a politikai játszmákat, és az ő véleménye megkérdőjelezhetetlen, és helytálló. Azt sem tudom, hogy kit és mit hallgat az az ember, aki tudja az egyetlen igazságot, és azt, hogy ki hazudik, és ki nem.
Folytatás következik.
Folytatás a második résszel: Egy dolgot érzek. Soha nem tudom megbocsátani Orbán Viktornak (nem kevés érdeme, államfői rátermettségének elismerése mellett sem), hogy a kezdetben gyakorolt helyes útról letért, és a szabadrablást olyan szintre emelte, hogy még a déd- vagy ükunokája is aranykanállal a szájában jön majd a világra, és a szeme sem rebbent egy-egy számonkérő mondat hallatán. A harácsolás és kapzsiság számomra az egyik el nem fogadható emberi tulajdonság. Számomra az ilyen ember ne vezessen egy országot, akinek csak az a fontos, hogy minél nagyobb borvidéki terület legyen a felesége tulajdonában, és a lánya, veje (Tiborcz István) az ország egyik leggazdagabb családja legyen megmagyarázhatatlanul rövid idő alatt. És nem voltam, nem vagyok irigy, de ez a hozzáállás a szabadrabláshoz számomra bicskanyitogató. Nyilván ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül az országban.
VálaszTörlésA másik megbocsáthatatlan dolog, amivel rengeteg kárt okozott a Fidesz a felnövekvő ifjúságnak, az egyszerűbb embereknek, hogy a sajtót és a médiát olyan mértékben befolyásolták, hogy mindent úgy tálaltak, hogy hisztériát keltve megrémítsék az embereket a várható jövőtől, ha majd nem ők kormányoznak.
Nem tudom, hogy a gyűlöletkeltés melyik oldalról indult el, de a mai Magyarország embereinek idegállapota olyan rossz állapotba süllyedt, hogy az emberek nemhogy szépen szólni nem tudnak egymáshoz lassan, de már-már olyan érzésem van, hogy ha tehetnék, a kést is szívesebben döfnék egymás hátába, mint hogy elfogadják az ellentábor véleményét.
Egy a lényeg, hogy én a magam részéről először szeretnék visszazökkenni a megszokott nyugodt életembe, szeretném elhinni, hogy a fenntartásaim ellenére is jó helyre tettem azt a bizonyos nagy X-emet, reménykedni abban, hogy az unokáim egy élhetőbb, vidámabb országban meg fogják találni a számításaikat, nem kell külföldre menniük, akik már most felnőttként külföldön élnek, reménykedhessenek abban, hogyha szeretnének, lesz érdemes cél újra hazaköltözniük, és jön egy olyan új korszak, amikor Magyarországról nem az lesz a külföldről érkezett embereknek a véleménye, hogy itt majdnem mindenki mogorva, és rosszkedvű.
Nem gondolom, hogy túl sok értelme van annak, hogy a bennem megfogalmazott mondatokat feltétlenül kiírjam magamból, az élet folyik majd tovább az én véleményem nélkül is, ahogy szoktuk mondani, holnap is felkel majd a nap akár velem, akár nélkülem, de ha egy kicsit is úgy érzem, hogy én is jöhetek ide gyönyörködni a szépben, a jóban, a mindennapok nyugalmas eszmecseréjében, akkor talán az sem lesz nagy baj, ha elmondtam azt a fajta szomorúságomat, hogy lehetett volna kicsit szebben, kicsit jobban, kulturáltabban Magyarország aprajának-nagyjának megélni a győzelmet vagy a vesztett választási csatát.
Éva, most olvastalak el, szinte mindennel egyetértek. Szerintem csak abban van különbség közöttünk, hogy engem nem befolyásolt senki, és az X-emet nagyobb bizonyossággal tettem a négyzetbe, mint te.
TörlésSokan nem tudtak dönteni. Magyar Péter sem szimpatikus, de ugyanakkor már a Fidesszel is problémáik vannak. Olvastam ( Bödőcs szövege?), hogy ha ég a ház, akkor ne azt nézd, hogy szimpatikus-e a tűzoltó.
Ki tökéletes? Pláne a politikában. Sem MP, sem OV nem az. Ha valaki mindenkinek megfelel, azzal az a baj, mert akkor valakinek hazudik.
Még annyit! Van aki előre fejlődik, és van aki vissza a politikai pályafutása során. Ez utóbbi nagyon, nagyon rossz ránézve.
Sok-sok mondanivalóm lenne, de nincs már új a Nap alatt. Mindenről írt már más, egyre több dolog derül ki, és aki tájékozódni akar, megvannak a lehetőségei.
Köszönöm, hogy ennyire őszintén kifejtetted a véleményed.
Én köszönöm, hogy így megnevettettél a Bödőcs szöveggel így majdnem éjszakába hajlóan. Ezt a poént/viccet (?) még nem hallottam.
VálaszTörlésÉva, nagyon szívesen!
TörlésMikor nekem új volt, én is hangosan nevettem. Jó volt megtalálni, és arra gondolni, hogy vannak, akik ki tudnak találni ilyet.
Valami mélyen rejlő igazság és a nevetés együtt van.
Ez az igazi jó humor.:)
Felüdülés volt olvasni Benneteket, Évák!
VálaszTörlésLányommal az előbb whatsappon írogattunk egymásnak, hogy lassan kezdjük felfogni a vasárnap esti eredményt. Az eszemmel már igen, de a lelkemnek még mindig szüksége van, hogy oldódjon a felgyülemlett feszültség. Ehhez sokat segít a rengeteg vicces mém is, meg pont Bödőcs szavain, a tűzoltóson jót derültem én is. Érdemes megnézni/hallgatni, van folytatása is 😉
A politikáról, szavazásról mi szoktunk beszélni a családban, a szüleim ilyen irányú érdéklődését hoztam magammal. A gyerekeinket is mindig a szabad, saját vélemény kialakítására tanítottuk. Sosem befolyásoltuk egymást, hová kerüljön az iksz. Nem voltunk fidesz-szavazók. Soha. De ezt mindegyikünk önmaga döntötte el.
Szeretnék egy színes, vegyes parlamentet, nem túl sok, de 4-5-6 párttal, balról, jobbról, liberálisat, konzervatívot, stb., a lényeg a sokszínűség, hiszen mi itt a hazánkban is olyan sokfélék vagyunk. Hogy ezt még megérhetem-e, nem nagyon hiszem, de most erre se lehetőség, se igény, se megfelelő "célcsoport" se volt, örülni kell az elérhető és elért jónak. És lassan majdcsak megbékélnek a csalódottak is. Úgy legyen.
rhumel
Szép reggelt E., örölök, hogy felüdülés volt olvasnod minket. Ezért szeretem a kommentelést. Többet ad, mint csak maga a bejegyzés. Mindenről ott sem lehet írni, ami motoszkál még bennünk. A kommentek viszont még lehetőséget adnak egy kis bővebb kifejtésre és más vélemény befogadására. Mindig úgy érzem, hogy a poszthoz nagyon kellenek a kommentek. A "vadászatukat" is el akarom kerülni, de mégis örülök, ha írtok. Az előbb leírtak miatt.
TörlésA politikáról főleg anyuval beszélgettünk, miután apu már meghalt. Nem vittuk túlzásba, és mindig egyetértettünk, hogy kire szavazunk. Szavazni mindig úgy mentünk, hogy már biztosan tudtuk a pártot.
Most nem lesz túl vegyes a parlament. Nem sok a párt, de a cél érdekében a kicsik jelöltjei közül is visszaléptek. Hogy mennyi köszönetet kaptak érte!
A széthúzás mellett, éreztem a nagy összefogást, mert "égett a ház". A szavazásra külföldről hazatérő magyarok és a fiatalok felébredése (felébresztése) is. Méltatták sokan Puzsért a koncertért, aki az eredményt látva,és felfogva sírt. Az a medve-fazon sírt!:)
Egy párt fogadta nehezen a visszalépőiket, de nem jutottak be a parlamentbe. Az egyet akarók látták a főnökasszonyuk viselkedését, és nem is mentek rájuk a szavazatok.
A csalódottak megbékélése nem tudom mikor jön el, és eljön-e. Tegnap sok kommentet olvastam, ilyet is olyat is. Megbékélésről szó sem volt, csak a trágárság nőtt. Igaz, ez oda-vissza, olyan ne maradjak adós alapon. Pedig a nyugi jó lenne már.
Vasárnap este amikor sorban jöttek az eredmények sírtam Hétfőn mikor felkeltem úgy éreztem ismét kapok levegőt. Olyan felszabadultságot éreztem, mint már nagyon régóta sosem. Ez mindent elmond. :)
VálaszTörlésÉn futkároztam egyik szobából a másikba, mert nem ugyanabban a szobában néztük a bejövő százalékokat. Mivel M. nem tud magyarul, ha valami érdekeset és jót hallottam a TV-ben, siettem lefordítani neki.
TörlésMég mindig a hatása alatt vagyok, és leszek is! MP-nek pedig van ideje bizonyítani.Megdolgozott a győzelemért, és azok is, akik még vele voltak, míg eljutott idáig.
Egyébként pedig tényleg mindent elmondtál!:)
Jaj! Megrázó olvasni benneteket. Fájdalmas mély kétség van bennem, mi több bizonyosság. De itt nem folytatom. Márta
VálaszTörlésMárta, írtam neked a blogodban ott, ahol folytattad. Azért ott, mivel nálam nem akartad. Mit mondjak? Nem volt számomra jó!
TörlésLeírtam a blogodban, hogy várok egy döntést tőled velem kapcsolatban. Ha a blogomban mégsem akarod folytatni a jelenléted, tudomásul veszem, és bár fájni fog, de elmaradok tőled. Mert megértettem az utolsó sorod!
Ha egy öröm téged megráz, azzal nem tudok mit kezdeni. Én nem így gondolkoznék, ha bármikor ebben az érzésben lenne részed, és tudom, hogy főleg az unokáiddal ez van. Veled örültem és örülök ennek.
Számomra az a megrázó, hogy a politika ( esetleg más vélemény) mi mindent tud rombolni az emberek között, de továbbra is ölelés részemről neked. Éva
Nem rombol le semmit. Mindvégig érzékeltem, hogy nem ugyanaz az irányultságunk. Számomra a választás nem két párt között zajlott. Valós okból vannak agályaim. Ölellek. M.
TörlésEgyikünk sem tagadta, hogy nem egyforma az irányultságunk.
TörlésSoha nem mondtuk ki, csak a blogunkban mégis voltak jelek. Aki a sorok között tud olvasni, annak egyértelmű volt, és azt hiszem, hogy mi mind a ketten nagyon tudunk a sorok között is olvasni.
Mivel a blogomban írok az örömömről is, a bánatomról is, megosztottam az örömöm is. A nagy örömöm nagyon leírtam, 16 év csalódottsága volt benne. De beleszőttem más véleményének elfogadását is a mondandómba. Nem tudom észrevetted-e. Ott van!
Voltak akik csatlakoztak az örömhöz. Voltak, akik szintén, csak nem írták le. Biztos voltak olyanok, akik nem érezték, amit én/mi, de ők sem írták le, és nem is kellett. Nem vártam el semmit, még ennyi kommentet sem.
Te viszont kifejezted az aggályaid, a szó, hogy "megrázott" téged az örömünk, nekem sok volt részedről, és bár nem szeretem a túlzásokat, de engem is megrázott, hogy ezt olvastam éppen tőled. Mégis inkább elkeserített, nem mondom, hogy könnyű óráim voltak utána.
Abbahagyom az írást, inkább viszontölellek, én nagyon biztos vagyok benne, hogy mind a kettőnknek ezt kell most tennünk.
Márta, még mindig nem írtad le, hogy mehetek-e hozzád. Most jövök tőled. Semmit nem akarok erőltetni, de hívatlan, megtűrt "vendég" sem akarok lenni. Olyan, akire te nem haragszol, pedig...
TörlésBocs' , de a haragudni szót tőled vettem át, még akkor is, ha úgy írtad, hogy "nem" haragszol. Ha igazán érteném, hogy miért kellene haragudnod, az nagy dolog lenne most számomra. Sok évig( 16) én sem haragudtam, pláne rád, hiszen nem is ismertelek.
A tisztánlátás a vágyam, csak ilyen alapokra tudok építeni. Mind a kettőnkhöz az a méltó, ha megbeszéljük, ami most éppen van közöttünk, mert meg lehet beszélni.
Tisztellek, becsüllek, a verseid lenyűgöznek, de még mindig nem tudok menni hozzád, csak az a reményem, hogy talán egyszer, mert leírtad azt a szót, hogy: ölellek. Én is leírtam ugyanezt a szót. Egyelőre itt tartunk.
Az én 3 kommentemre semmi válasz tőled továbbra sem, és az a szó sincs ott, sem itt, hogy mehetek-e. Egyetlen szó lenne! Nem többszörösen összetett mondat, hogy értsek a szóból.
Kivárom, hogy mi lesz, mert zárt ajtón nem akarok kopogtatni. Én ebbe már nem akarok belemenni, tényleg nem.
Nagyon fájna, ha elveszítenélek, de pillanatnyilag nem tudok mást tenni, mint elülök a saját helyemen, és hidd el, nem éppen jókedvemben teszem ezt most.
ne alazd mr meg magad marta elott, vedd eszre, hogy nyilvanosan nem akar neked felhatalmazast adni, hogy látogasd a blogjat, de azt sem mondja, hogy ne menjel, mert csorbulna a megitelese. irantad nincs erzelem benne, nem hatja meg a keresed, tobbszori felszolitasra sem írt semmit elzarkozik a konkret kijelentestol.
TörlésFelejtsd el, hanyagold. Rossz nezni a szenvedesed, de ot nem zavarja
Erzsebet
Kedves Erzsébet, köszönöm, hogy írtál, és annak örülök, hogy észrevettem a kommentedet, mert nem sűrűn olvasok vissza a blogomban.
TörlésMás helyen is írtunk már egymásnak Mártával a blogomban az " eset" után, nem csak ebben az egy bejegyzésemben.
Eljutottam arra a pontra már azóta, hogy határozottan tudom, hogy megszakad a kapcsatunk.
Ha egyenes kérdésre nem kapok egyenes és egyértelmű választ, az nekem elég, de mégis csak ámulok. Azt hittem, hogy megkapok egy vagy igent vagy nemet, de ha valakinek ez nehéz, arról már nem én tehetek. Egyetlenegy szó csak, de legalább tiszta lett volna minden. Hát, nem ment. Ami nekem egyszerű, az másnak nem.
Megalázkodni nem akarok, de megtettem, amit éreztem, hogy meg kell tennem. Rendben is van a lelkiismeretem. Nem rajtam múlt.
Az én érzésem iránta több volt, ez is kiderült. Gyakran előfordul ez is, és tudomásul is vettem. Nem az első eset számomra, de mégsem mondom, hogy gyakorlatom van benne.
Nem szenvedek már, és nem is ez a jó szó erre, inkább a csalódás. Másnak hittem őt! Talán én vagyok a rossz emberismerő?
Hiányozni fognak a versei, de titokban sem fogok odajárni. Ami nem megy, az nem megy.
Vigyázz magadra, és köszönöm a szavaidat. :)Éva
Szabad örülni. Szabad nagyon-nagyon örülni, amiért egy fontos eseménynek az lett az eredménye, amit szerettünk volna és amit a szavazatunkkal támogattunk. Megértem mások csalódottságát, dühét, reményvesztettségét is. Ilyen reményvesztettséget, dühöt és csalódottságot éreztem korábban én is, amikor nem az én reményeim szerint született meg az eredmény.
VálaszTörlésAkkor csendben elviseltem mások örömét. Csak ennyit szeretnék kérni most azoktól, akik szerint túl hangosan örülünk.
Az öröm egy természetes megnyilvánulás, ha teljesül, amit szerettünk volna. Tudom, hogy az én örömöm másnak szomorúság( ennél több?), de fordítva is volt már. Én is csendben voltam akkor, most örülök, és mertem írni róla, hátha van, aki még velem örül.
TörlésMert együtt jobb örülni is! Ha nagy az öröm, az azt jelenti, hogy korábban nagy volt a teher. Van közötte kapcsolat!
Egyébként pedig köszönöm, hogy írtál, mert elszomorodtam az előbb. Érzékeny vagyok, de ha érzem a törődést ( pl. most te), az sokat javít a hangulatomon.:)
Kedves PDL, szívemből szóltál. Hányszor, de hányszor kellett csendben figyelni mások örömét. Belül meg fájt nagyon a külvilág, de így kellett elviselni, elfogadással a mások örömét. Jó lenne/lett volna, ha most a mienkre is viszontválasszal reagálnak.
Törlésrhumel
Éva, Rhumel: Nem nagyon tapasztalom most a csendben maradást, inkább az ellendrukkerkedést (van ilyen szó egyáltalán?) és a cinizmust. Sok évnyi csendes szomorkodásom után kívánom, hogy a most szomorkodók el tudják hordozni a nehéz érzéseiket és ki tudják bírni az örömömet. Jó lenne, ha ember embernek nem lenne farkasa még gondolatban sem, csak azért, mert valamiről más a véleménye.
TörlésKedves E., nagyon egyformán gondolkodtunk mindig, így nekünk könnyű helyzetünk van.
TörlésA probléma ott kezdődik, ha a másképp gondolkodót nem tudják elfogadni, és ellenfélként, vagy ami még rosszabb ellenségként kezelik. Jön a provokáció (ezt tapasztalom), utána jön a visszavágás. Támadásra támadás, és jön a háború, és lehet ez "komment-háború" is.
Itt nem tapasztalom egyelőre a blogvilágban, de mégis úgy éreztem ma, mintha valami megmozdult volna. Lehet, hogy csak egy kis szellő volt?
A Facebookon javában dúl a háború, és csak azt írhatom, hogy ocsmány módon. Biztosan van erre durvább szó is, de most nem tudok előkeríteni ilyet, és nem is nagyon akarom. Le kellene nyugodni, és dolgozni magunkért, és hogy többet mondjak az országért.
Mi csak annyit tudunk tenni, hogy időt adunk annak, akiknek most éppen kell. Máskor másnak adtunk.
Kedvs PDL, az előbb Rhumelnek leírtam egy-két gondolatom, ami akár neked is szólhat, így nem írom le újra. Gondolom, ha itt jársz, úgyis elolvasod.
TörlésA vesztes nem tudja feldolgozni a veszteséget, a győztes öröme elfogadhatalan számára. Nincs még egy hete, hogy a választás volt. A gyásznak is van 4 szakasza, ha jól tudom (?), és a belenyugvás, az elfogadás csak az utolsó szakasz. Tehát nem tudom mi jöhet még.
Hogy a győztesek sem makulátlanok az igaz, nem akarom csak a másik felet hibáztatni. Egyelőre azt tudom írni, hogy a túlörülés a sok, ami "megrázó" annak, akinek most el kellene valamit fogadni. Elhiszem, mert sok évig nem volt ilyen feladatuk, csak mi rázódtunk bele csendes szomorúsggal.
A gondom az, hogy a cinizmus szó kevés is, de egyetértek veled. Az is benne van most az emberek viselkedésében. Gyalázkodás megy adok-kapok alapon, csak azért is enyém legyen az utolsó szó nagyon működik.
Észérveket ritkán tapasztaltam.
Egyszer szóltam bele egy ilyen vitába a Facebookon, nyugodtan közöltem egy tényt, mert elég volt, egyszerűen elég.
Na, amit kaptam utána! Nem megyek bele a részletekbe, de elég csúnyán belegázoltak a lelkivilágomba. Tulajdnképpen csak véleményt nyilvánítottam Hatalmas bűn volt, eléggé utáltak érte.
Ott hagytam őket, és most biztosan győztesnek érzik magukat ellenem, de tudom, hogy nyertem valamit azzal, hogy nem alacsonyodtam le mélyebbre hozzájuk. Vannak menthetetlenek, akik nem ismerik azt, hogy megbeszélni valamit.
Persze, nem csak a Facebookon van ez, hanem az országban is, és már nem akarok messzebb tekinteni.
A másik bajom, hogy mindenki azt hiszi, hogy " bölcsebb" a másiknál, és szajkózza a magáét.
Tapasztaltuk, hogy valakinél működik az ismétléssel a bevésés és ezzel az agymosás, de van akiből éppen az ellenkezést váltja ki.
Még kampány idején olvastam, valaki azt írta, hogy soha nem azt az öblítőt veszi meg, ami agyonreklámoznak. Valahogy így van!
Én még mindig bízom, hogy a blogvilágban le tudunk rendezni véleménykülönbséget, és nem szakadnak el egymástól olyan emberek, akinek nem kellene. Egyelőre úgy félek, hogy mégis bízom is.