"Mindent könnyedén veszítenék el, csak Miklós jöjjön haza!"
( Gyarmati Fanni)
Két nappal ezelőtt írtam egy bejegyzést Radnóti Miklósról, és tegnap este elkezdtem nézegetni az interneten a költő és Gyarmati Fanni képeit.
Gyönyörű nő volt olyan, akiről ezen a képen sem lehet levenni a tekintetet.
A polcomon ott van Fanni Naplója, amit 1935. januárjában kezdett írni és 1946. szeptemberében születtek meg benne az utolsó mondatok férje harmadik újratemetése után. Nem szeretett naplót írni, csak azért írta, hogy: "megmaradjon, ami Miklóssal történt".
2014-ben 102 évesen halt meg, és mindvégig Radnóti Miklós felesége, majd a költő halála után özvegye volt még 70 évig, és nem ment újra férjhez.
A Napló Gyarmati Fanni halála után még abban az évben jelent meg, és így is említik: "Két kötet tömény őszinteség".
Soha nem szánta a nyilvánosságnak csak arra, hogy majd öregkorukban együtt lapozgathassák, de ez nem történhetett meg, mert ahogy Fanni nyilatkozta egyszer: „a fasizmus elnyelte az életünket”.
A blogomban megkerestem azt a bejegyzésem, amit 2014. november 28-án írtam, vagyis azon a napon, amikor végre sajátom lett a Napló:
"Délután fél 4-kor szinte esti sötét, az egész nap szitáló valami után eleredt az eső is, és az utcai fenyőgallyak megkapták a díszüket cseppek formájában. Mivel mindig a fellelhető legegyszerűbb a kívánságom, nem is tetszene jobban más.
Szép a péntek délutánom.
Már nálam Gyarmati Fanni naplója, mert megrendeltem, hogy még a könyvesboltok előtt hozzájussak, mert nem tudtam várni, mikor megláttam a Bookline-on. A postáról anyuhoz mentem, mert kenyeret vittem neki( milyen jó dolog kenyeret vinni valakinek), így ő is megnézte. Kérte, hogy ez legyen az ő egyik karácsonyi ajándéka nekem, mert olyat szeretne, amit én is szeretnék.
Elfogadtam az ajánlatát, mert szép ajándékban van/lesz részem így."
Everyone in the United States should read this book, too, as fascism is beginning to swallow their lives too, with a voracious appetite. History does have a way of repeating itself, doesn’t it?
VálaszTörlésMiklós Radnóti was shot in the back of the head at the age of 35, on Nov. 9 1944, because he was so weak that he could no longer go in a group to a new central camp in Berlin. Weak people became "superfluous", hindering the progress of the group.
TörlésMany people were shot dead along the way and buried in mass graves. Radnóti was exhumed like the others after the war, and his last poems were found in a muddy, bloody little notebook in his pocket.
They are treasures for Hungarian (world) literature. All of his poems are treasures, I think.
You are right, history repeats itself, and this is frustrating and sad. There are people who do not learn and drag others into suffering and dying in cruel wars.
Én is megvettem, mihelyt megjelent a 2 kötet. De ez nem olyan olvasmány, szerintem, hogy egyfolytában kell fogyasztani : én csak "csemegézem"... de akkor fogva tart.
VálaszTörlésÉn is csak "csemegézem", de ott van a polcomon, és bármikor levehetem.
TörlésVágyam volt mikor megjelent, hogy saját példányban is meglegyen, mert olyan könyv, ami nem azért születetett, hogy a hiányával éljek, hanem mert kézben kell tartani, ha "tömény őszinteség"-re vágyom.
Ma megint olvastam reggel a híreket ( a magyar politikáról is) a neten, és az őszinteségre vágyás egyre csak erősödik bennem...
Nekem is megvan, ajándék volt, magamnak. Évekkel ezelőtt a kedvenc könyvesboltomban vettem.(Sajnos már megszűnt, pékség, majd szőnyegbolt lett a helyén...) Családias hely volt, kedves tulajdonosnővel, afféle könyves barátságot ápoltunk, ismerte az ízlésem, sőt, valahogy megérezte, mit ajánljon, ha másnak, a szeretteimnek keresek könyvet. Emlékszem, egyszer odanyújtotta a Fogságot, s csak úgy félvállról fűzte hozzá: ez szerintem a fiadnak tetszene. No, ott az éves "fogyasztásaimat" jegyezték, így gyűltek a pontok, januárban lehetett belőle könyvet venni. A Naplót, Hamvas Babérligetkönyvét, és sok más, nekem kedves kötetet, így ajándékoztam meg magam. Online, vagy bolti törzsvásárlós lehetőség van persze pl. a Librinél, Líránál (itt náluk rendelek), de mennyivel személyesebb volt az a kis könyvesem.
VálaszTörlésrhumel
Én nagyon régen rendeltem online könyvet, szerintem még dolgoztam akkor. Marad a könyvesbolt számomra beszerzési helyként.
TörlésEgyszer Veszprémben felfedeztünk egy antikváriumot, még mindig emlékszem rá: virágok, gitár, egy kosárban régi bakelit lemezek... Én ott éreztem, hogy családias volt.
Sopronban is van egy antikvárium, melynek a bejáratához kitettek padokat, és ott lehetett olvasgatni a kiválasztott könyvet, majd visszavinni a polcra vagy megvenni. Nem tudom létezik-e még.
Ha valakinek megvan a "Napló", biztosan megvan a története is, hogyan került hozzá. Te magadtól kaptad magadnak ajándékba, én is magamnak szántam, de mint olvashattad, végül anyutól kaptam meg karácsonyra.
Jó ilyenekre visszaemlékezni. Minden saját könyvnek története van.
Nagyon örültem, hogy folytattad a Radnóti-témát, a tegnapi tiszta, érzékeny mondatokkal és milyen jó, hogy emlékszel a könyveid történetére (egy ideje igyekszem felírni olvasás után nem csupán azt, hogy került hozzám a könyv, hanem az inspirációt, amiért kézbe vettem az adott művet). A mostani bejegyzésed arra késztetett, hogy visszakeressem a molyon két korábbi vaskos olvasmányomat (meg a régi értékeléseimet), ami szintén napló, illetve levelezés (Franz Kafka naplója és Polcz Alaine levelezése Mészöly Miklóssal). Akkor és most is így gondolom: olyan területekre léphetünk be az ilyen személyes írásokkkal, ami engem picit feszélyez. Neked nem volt ilyen érzésed a Gyarmati Fanni-féle naplóval? Ettől függetlenül szeretném elolvasni.
TörlésNem emlékszem minden könyvem történetére csak azokra, melyekhez tényleg valamilyen történet kapcsolódik, például a kedvenc Krasznahorkai László könyvemére. Rögtön kettőt rendeltem belőle, mert előtte egy kolláganőmmel megbeszéltük, hogy ha valamelyikünk rábukkan valahol, akkor a másiknak is megrendeli. Én lettem a "győztes"!:)
TörlésEngem a Gyarmati Fanni-féle Napló nem feszélyezett olvasáskor. A két kötetet még nem olvastam el végig, mert túl nagy adag, és így még vár rám. Örülök, hogy így van, mert valami jóra várni érdemes.
Érdekeltek a leírtak benne, sok a lábjegyzet is, mert mint írtam nem a nyilvánosságnak szólt a Napló, és a sokszor csak keresztnevükön említett személyek nevét végül lent kiírták, hogy az olvasó is tudja kiről van szó. Általában ismert művészek, költők, írók, így nem volt nehéz kapcsolni a neveket a személyekhez.
Értékeléseim nincsenek az olvasott könyvekről, ilyenhez már nincs türelmem, ami fontos volt arra emlékszem, ha nem, akkor jöhet az újra olvasás. Ami szintén egy nagy kérdés arról, hogy később a saját érésünkkel is mi újat tud adni ugyanaz a könyv.
A Radnóti-témát szerintem még nem fejeztem be, még egy bejegyzés mindenképpen lesz később a munkaszolgálatról és a haláláról. Ez még hiányzik. Túlzásba sem akarom vinni, nehogy unalmas legyen, bár Radnóti soha nem lehet az.