Egyfajta téli nyugalom az is, amikor egy pléd rám kerül a mellettem lévő fotelről, és amikor M. reggel elküld nekem egy képet azzal a magyarázattal, hogy ezúttal összekeverte a pórét még reszelt káposztával is.
Nyugtázom és értem is, mert kettőnk között ennek hírértéke van, ugyanis én az ő sós pitéjét eddig csak póréhagymával szoktam meg.
A kis hír iránt érzett örömöm talán érthetőbb lesz, ha leírom, hogy előtte a világban történt és a hazai híreket olvastam a neten, és kiéheztem erre a nyugtatóan ható "káposztás" hírre.
Semmi különös nem történt a saját életemben aznap, semmi falat rengető csak az, hogy létezik egy újabb nap a kinti hideg ködben néhány békés benti történéssel, melyeket meg kell becsülni.
Ilyenekre is gondoltam, mikor az új évre a nagy dolgok helyett csak a kicsik által is adható jó érzéseket terveztem, vagyis folytatni akarom a régi évet a régi vágyaimmal.
Míg a saját kis híreimnek értéke egyre nő, a világ nyugalmat adó híreinek száma egyre csökken.
Telik a nem régen kezdődött év...
Éva, érzékenyen megfogalmaztad, amit én magam is érzek egy idő óta!...
VálaszTörlésAmikor a bezártságon, az idő kegyetlen és eseménytelen múlásán kesergek, azzal próbálom vigasztalni magam, hogy mennyivel rosszabb is lehetne és van is másoknak, akik boldogan lemondanának életük megrázó eseményeiről (pl Ukrajnában vagy Iránban, bár sajnos, ebben nagy a választék!) Ha már le kell mondanom az aktívabb részvételről az élet sok izgalmas területén, ami fizikailag jó formát igényel (utazás, baráti találkozások, egyes társulati tevékenységek), valamiben vigaszt kell keresni, elfogadható tartalmat, szépséget, nyugalmat a megmaradt kis dolgokban is.
Nagyon jó, hogy M. melletted áll!
Mikor sokan tervezgettek az új évre, én már nem tettem, és egy ideje nem is teszem.
TörlésMaradnak a régi és főleg kis dolgok, mert a nagyok nem igazán érdekelnek, és nem is tudom megvalósítani őket. A csalódásokat pedig már nem akarom. Írtam is biztosan erről, és ismételni nem akarom magam.
Aktív részvétel részemről sincs már, hasonló okokból mint amiről te is írtál. Éreklődés lenne, de erőnlét és a több és jobb járás képessége már nincs meg.
Mindenből marad a kevesebb, és megtanulni azok értékelését. Egy ideje ezen az úton haladok, és egyre nagyobb sikerrel.
M.-t hogy kirángassan a három számítógépe világából, tervezek apróbb programokat és főleg Sopronban és környékén. Elfogadja és jön is, mert én már inkább itthon maradok, és nem hozzá megyek. Ez jó számomra a lelkivilágom korábbi kizökkent állapotának javulásához és fenntartásához.
Az én elképzeléseim a kis örömökről kicsit már az ő részei is lettek, és tudtomra adja vagy viszonozza, ahogy tudja, a" káposztás" hír is erről szólt.
Tudom, hogy más embereknek rosszabb, sajnálom a háborúkban élőket, de nem tudok mást tenni, mint hogy sajnálattal gondolok rájuk, és ha tudok segítek bárkinek, még akár úgy is, ahogy pénzt adok a kéregetőknek. Ezért írtam erről is korábban.
A mondataidat köszönöm, egyetértek velük.
Újabb példa az előbb is említettekre. M. néhány perce írt egy üzenetet, hogy jön, és leírt még egy mondatot hozzá: "Igyuk meg majd a délutáni kávénkat azzal a szilvásrétessel, amit viszek."
TörlésValahogy így szólnak a jó és kis hírek.
What would I think of as small news? I am not really sure. The birds in my backyard every day make me happy. Pretty much life in general makes me happy. That’s about it.
VálaszTörlésDavid, small news means small joys to me. I think the same as you.
TörlésMany small things and events can make me happy and I see you too. They need to be noticed, just as you notice the birds singing, I also enjoy having a book in my hands under my warm blanket in winter, and similar things.
I don't need anything more and different anymore, just to appreciate what I have and be happy with them.
Is that too nice? It's not, it's simply natural.