A születésnapokat nem szoktuk tárgyak adásával megünnepelni, úgyis sok van már belőlük. Még a legkisebb élmény is többet ad egy mellőzhető dolognál.
Vasárnap délelőtt a Helytörténeti kiállítást néztük meg a Múzeumnegyedben. Ez már a harmadik kiállítás volt számunkra három egymást követő héten.
Újra sokmindent láttunk, és közülük arról a zongoráról mutatok három képet, melyen egykor a soproni Kurzweil Ferenc is tanította Liszt Ferencet zongorázni.
A hangszer több mint kétszáz éves, a díszes betűkkel írt és arany színnel körülvett jelzése szerint Bécsben készült Johann Schanz műhelyében.
Soha nem ettem még vegán étteremben, mert inkább hús párti vagyok.
Tegnap mégis egy ilyen helyen volt a születésnapi ebéd.
M. az előtte lévő napon más valami miatt arra járt, majd elmondta nekem, hogy mit látott, és így végül nem a "csillagok alatt" ebédeltünk, hanem az általa felfedezett helyen.
A desszertet a kávéhoz már egy olyan helyen ettük meg, ahol a rétesek nagy választéka volt, és mind a két hely jó választásnak bizonyult egy születésnap egyszerű és szép megünneplésére.
Ilyennek akartam és ilyen is lett.
Délután alaposan megáztunk, és ez az eső elvitte a városból a maradék havat is. Az élet megszokott rendjét mutatta úgy, ahogy benne az enyémet is.
Egy évvel idősebb lettem.
Jól telt el a nap.
Voltunk olyan helyen ahol régi, szép tárgyakat láthattunk és mellé tudást is kaptunk, és olyan helyekre is mentünk, ahol finom ételeket.
Szép szavak is voltak ezen a napon, melyeket írásban vagy telefonon közöltek velem, és nekem ugyanolyan jó érzés volt megköszönni, mint megkapni őket.
Mert kapni és adni együtt jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése