A 21. századi lakótelepi lakásomból az évszázadokkal korábbi lakások belsejébe kerültünk.
Nem kellett más hozzá, csak elmenni a soproni Múzeumnegyedben látható "Otthon a városban" kiállításra, ahol tíz teremben láthatók a restaurált 17-19. századi polgári lakásbelsők.
Úgy örülök, hogy helyben csinálhatjuk meg magunknak ezeket a programokat! Szombaton a Storno-ház, másnap egy újabb kiállítás. Nincs értük utazás sem, csak egy rövid autózás a legközelebbi parkolóig, majd onnan még néhány perces séta.
Újra zsúfoltság várt ránk, de ez tükrözi az akkori lakberendezés jellegzetességét is, és így nem is volt benne semmi meglepő.
Az utolsó két képen az általam szeretett kis részleteim vannak, közelről hímzés egy ruhán, majd nagyon régi könyvek aranymintás gerincei.
A képeket nem sorrendben tettem fel hanem úgy, ahogy éppen jöttek.
Az emlék mindent egy kavalkádként őriz meg úgyis, csak az idő múlása és a képek nézegetése segít a kibogozásukban, és a nem mindig fontos sorrend felállításában.
A nagy egész emléke úgyis lehet csak egy elmosódott fehér folt, de részleteire is visszaemlékezve valójában mind színekben gazdag kis világok, és én bárhol meg is kaphatom őket, mert nem távolság függők.
It’s good that these visits to the past are possible. imagine living without all the modern conveniences we have today? The fact that you don’t have to travel far is a bonus.
VálaszTörlés