Nyomokban még mindig itt van a karácsony a közelemben, ha csak kis jelképek formájában is.
Újra kaptam valami kézzel is megfoghatót egy megfoghatatlanról.
Korábban a szeretetet szív formájú süteményként, napokkal később pedig a karácsonyt egy hópehellyel díszített csomagolású szaloncukorként.
A pincér mondata hozzá: "Hoztam még egy kis karácsonyt", és közben átvilágított egy aranyló fenyőfát is egy mécses.
Fontosak számomra a szimbólumok, az akár egy egész versen vagy könyvön is átfutók, de keresem mindennapjaimban is a jelképeket.
Nem múlhat el a magyar nyelv és irodalom szakos tanárságom nyomtalanul.
Keresem őket írók és költők soraiban és saját történéseimben is, kutatom a felszín alatt is a többet, a mást és a mélyebbet, amit szavakkal nehéz kifejezni, de helyettük egy tárgy vagy jel sok mindent elmondhat mégis számunkra.
Miért is örültem meg annak a szív formájú süteménynek újév napján? Mert annyi mindent elmondott szavak nélkül is.
A kávém mellé kapott karamellás szaloncukrot megettem csak úgy élvezetből a gondolkodás helyett. Megtettem vele azt, amiért megkaptam.
Mert ez is én vagyok, ilyenné tettem magam tudatosan, és ilyenné tettek engem az éveim tapasztalatai szinte észrevétlenül is.
Az elméletből és a gyakorlatból is össze vagyok gyúrva úgy ahogy kell, és így alkalmas vagyok a gondolkodásra de akár a sok gondolat nélküli élet egyszerű élvezetére is! Lásd: szaloncukor!
Minden úgy történik, ahogy a nagykönyvben meg van írva!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése