Most volt a félév zárása a munkahelyemen. Készültek a statisztikák, értékeltük a kollégákkal, én 2x is a gyerekekkel, mert volt mit!
Rakom a "téglákat", ha kettő néha már fent van, három leomlik, de nem is a végeredmény fontos, hanem maga az építkezés folyamata. Ezt már sokszor elemeztük.
Munkám alapja a szó a mondat, sokat kell beszélni, pedig alapjában véve introvertált típus vagyok. Szívesen vagyok csendben, befelé fordulva. Nem tudom milyen munka lett volna igazán megfelelő számomra, valami olyan, ahol csendben lehet alkotni.
Belejöttem persze a beszédbe, mert kell, de a csend az én lételemem.
eszembe juttattad Susan Cain könyvét biztos emlékszel, beszéltünk már róla
VálaszTörléshttp://bookline.hu/product/home.action?_v=Susan_Cain_Csend_A_hallgatas_ereje_egy_harsany_vilagban&id=116802&type=22
meg Flora blogjában a szerepeinkről: a munkahelyeden felveszed a beszélő álarcodat, máshol meg a szemlélődő álarcodat (mennyire sokat köszönhetünk ennek:))meseszép ez a fotód is)
http://www.quietrev.com/
VálaszTörlésés találtam ezt a szép oldalt
Mindig jó linkeket hozol. A fenti könyvet megkeresem. Éppen illik a helyzetemre.
TörlésÉva! Gyönyörű ez a fotód! A beszéd, a kibeszélés pedig lehet ha jót tesz neked most... Lehet ha pont ez kell... Te úgyis kapsz magadnak " csendet" is, amikor csak befele fordulsz és meghallod saját magadat...
VálaszTörlésKatalin! Köszönöm a könyvajánlót, utána fogok olvasni :)
Kettős életet kell élnem.
TörlésKiegészitik egymàst...
VálaszTörlésBiztosan él így más is.
TörlésMagadról írva oly sokszor ismerek magamra.
VálaszTörlésVagyunk páran. van akit fáraszt, van akit nem. Engem az előbbi!
Törlésszeretném hinni, hogy tudod: a zárás után mindig egy nyitás is következik egy újra
VálaszTörlés♥
Meg is nyitottuk az új félévet, ha erre gondolsz. :-) Ha egy újabb írásomra, akkor arra azt kell mondani, hogy ihlethiányban szenvedek!
TörlésSokat gondolkodtam ezen a bejegyzéseden. Ha még a munkádban is csendben lennél, nem lenne túl sok a csend? Vagy mégis az lenne jobb?
VálaszTörlésEgyik fősulis találkozónkon rájöttem, hogy minden fajta munkába bele lehet fáradni, meg lehet unni, kényszerré tud válni. Egyik osztálytársam nyitott egy magán bölcsődét és annyira lelkesen mesélt róla, hogy öröm volt hallgatni, a következő találkozón már eltűnt a lelkesedés legkisebb morzsája is.Teljesen belefáradt. És ezt láttam a többieken is. Szerintem nagyon ritka az az ember, aki megtalálja az ideális munkát és azt egész életén keresztül képes lelkesen csinálni. Talán az volna jó, ha tudnánk kedvünk szerint időnként váltani, de ezt kevesen tehetik meg. Sokszor még azt sem tudjuk, mi lenne számunkra a legjobb, mert az elképzelésünk nem passzolna ahhoz, amiben fejlődnünk kell, tehát az élet másfelé terelget. Ilyesmik jutottak eszembe.
van ilyen, az igazi munkába nem lehet belefáradni,
Törléscsak a robotba
90éves hölgyeket látok lelkesedni a kutatási munkájáért, és látok 20-on éveseket kiégni
Van egy olyan érzésem, hogy belefáradtam a pedagógus munkába.Mostanában azért drukkolok,hogy kitartson ez a munkahely nyugdíjig, és ne kelljen munkanélküliként élnem. Változtatásra nem is gondolok. Hogy a csendet kívánom, talán ez is a fáradtság jele, de a zajt soha nem is szeretettem.
TörlésSzerintem az igazi munkába is bele lehet fáradni. Nagyon is.
VálaszTörlés